Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - A Budapest postája

A Budapest postája 1076 GARAY UTCA 5. Kovalovszky Miklós (Budapest) lapunk régi, kedves barátja, kifogásolja levelében az első oldal újszerű megoldását: a tartalomjegyzéket és a képes, szöveges tartalmi ismertetést. Véleménye szerint kár ennyi helyet elvenni a cikkek, tanulmányok, riportok elől. Mi is hosszasan töprengtünk, bevezessük-e ezt az új formát. Amikor végül is mellette döntöttünk, és nem kis fáradsággal megvalósítottuk, az a cél vezetett bennünket, hogy az olvasó, amint kinyitja a lapot, már az első oldalon tájékozódhassék, kikereshesse az őt érdeklő írást, esetleg felfigyeljen egy olyanra, ami eddig kívül esett érdeklődési körén. Tehát a tartalmat, az olvasást, illetve az olvasót igyekszünk szolgálni ezzel a formai változtatással. Legtöbb korszerű képeslap él ezzel a lehetőséggel, nem mi találtuk ki, de más olvasói megjegyzésekből arra következtethetünk, nálunk bevált. Természetesen — és ezt az Ady-kutató Kovalovszky Miklós tudja legjobban — minden formai változás lényegi, tartalmi változást jelez. Nos, nem tagadjuk, a nyomdai átfutás súlyos béklyói ellenére igyekszünk korszerűek, frissek lenni, nem az események — nem vagyunk napivagy hetilap —, hanem az események, jelenségek által kiváltott problémák, gondolatok, megoldási lehetőségek regisztrálásában, megvitatásában. Dr. Geber Ödön (Nagykanizsa) panaszolja, hogy Nagykanizsa csak egy példányt kap lapunkból, s van valaki rajta kívül, aki ugyancsak vadászik a Budapestre, így nehezen tudja megszerezni a lapot. Pedig mennyire szereti még most is szülővárosát, ahonnan ötven éve szakadt el. „írjanak még többet Budapestről" — kér bennünket a leendő Budapestről írjanak. Én mint egykori budapesti, aki 50 éve itt él, mindent szeretnék tudni róla." Ez a ragaszkodás is bizonyítja, milyen érzelmi hatása van ennek a városnak, hányan érzik magukénak múltját, jelenét, jövőjét, melyről írni nemcsak érdemes, hanem kötelesség. Köszönjük üdvözletét, mi is szeretettel viszonozzuk. Gyulai István és Radnóti Károly mindketten Gyuláról kerestek meg bennünket levelükkel. Azt kérik, hogy a főváros nevezetességei mellett a kevésbé ismert helyekről, emlékeiből is írjunk. Legutóbbi számainkban már olvashattak ilyenekről, elfelejtett vagy elveszett műemlékekről is. A továbbiakban is foglalkozunk azokkal a szerényebb, mégis meghitt helyekkel, házakkal, terekkel, amelyek a város és az ember számára az otthonosságot nyújtják. Csepregi Sándor budapesti olvasónk kívánságai közül egyik-másik már megvalósult, s amelyik még nem, arra is sor fog kerülni. írtunk, illetve írunk a házak udvarain lévő szobrokról, eltűnt, elhanyagolt emlékekről, (ez a mi krimisorozatunk) többek között a kutakról is, foglalkozunk a külső városrészek történetével, jelenével, jövőjével, az átalakulás, fejlődés társadalmi kihatásaival, problémáival, eredményeivel. A téma kimeríthetetlen, hiszen a város élő organizmus, akár az őt éltető ember, mindig új korszakba lép, rendszerint megőrizve a régit is, új arculatát mutatja. Mint már megírtuk, terveink között szerepel egy-egy városrész, kerület bemutatása. Ha sikerül, akkor talán kedves olvasónknak és levelezőnknek: dr. Del Medico Imrének a kívánsága is teljesül. Megértjük dr. Kaszás Tamásné (Budapest) aggodalmát. Vele együtt sok-sok ezer budapesti kíséri aggódva, örömmel, egyúttal kritikusan a városban folyó építkezéseket. Természetesen mindnyájan büszkék vagyunk egy-egy új létesítményre, legyen az kórház, iskola, áruház vagy szálloda, de rögtön azt is nézzük, hogy hasznossága mellett az új épület szép-e. És amikor ezt méregetjük, szemünk kitolja a határokat, nem kizárólag az érdekel bennünket, hogy az épület önmagában esztétikus-e, hanem — és ez már az építészek, kritikusok érdeme, ők neveltek rá bennünket — a nagyobb egységbe helyezzük a látványt, azt nézzük, mennyire illik a városképbe. Utólag már hiába vitatkozunk pl. a Martinelli tér beépítésén, a döntések előtt kell a szakembereknek, sőt a nagyközönségnek véleményt nyilvánítania egy-egy új épület elhelyezéséről. Az utóbbi években többnyire igy is történik még a köztéri szobrok felállításakor is. Hiszen ma már mindannyiunk előtt világos: egy város, városrész harmóniája nemcsak a tervezők szemléletét tükrözi, hanem jó irányba befolyásolhatja lakóinak ízlését, megfelelő keretet adhat a harmonikus életvitel kialakításához. Köszönjük Petkó Margit szegedi olvasónk elismerő sorait. Tudjuk, a szegediek menynyire szeretik városukat, és — joggal — mennyire büszkék rá. Ezért különösen jólesik, ha éppen Szegedről érkezik dicséret Budapestre a Budapestnek. Igyekszünk továbbra is rászolgálni. Ami a zenét illeti, ugyanazt válaszolhatjuk, amit dr. Gáborné budapesti olvasónknak is: nem vagyunk zenei szaklap. Egy-egy hangverseny, operaházi bemutató ismertetésére, kritikájára már csak azért sem vállalkozhatunk, mert az ilyen jellegű írás — a nyomda túlterheltsége, a hosszú nyomdai átfutási idő miatt — a bemutató után csak négy hónapra láthatna napvilágot lapunkban. (És ez még az optimális eset lenne!) Ezért igyekszünk inkább a főváros hangversenyéletének a körülményeiről (Id. fesztiválok, művészeti hetek, a Vigadó újjáépítése stb.) hírt adni ismertetés, a kritikát magában foglaló tanulmány keretében, vagy megrajzoljuk egyegy művész arcélét, ahogy legutóbb Gáti István fiatal operaénekesünk pályáját ismertettük. Rácz Gábor szegedi olvasónknak üzenjük, hogy megígért levelét, melyben részletesen kifejti nézeteit lapunkról, mindmáig nem kaptuk meg. Lám, olykor mi is számon kérhetünk valamit a kedves olvasótól! Bárányi László (Nagytarcsa) levelében többek között ezt írja: „...több teret a hozzászólásoknak és vitairatoknak. Ennek megfelelően többet kellene foglalkozni a főváros aktuális problémáival, a közvéleményt érintő és érdeklő folyamatoknak az ismertetésével, kritikájával." Németh Lajos Sződligetről ugyancsak a Fórumban megjelenő cikkek fontosságát hangsúlyozza. Úgy véljük, Fórum rovatunk egyre inkább a „húsba vágó", közérdekű kérdések megvitatásának a tere. S hogy ez így jó, abban megerősítenek bennünket levélíróink. Helyesbítés: Ápilisi számunkban több helyütt pontatlanok voltak a képaláírások. A helyes aláírások: 30. I. Kecskeméti utca 7. helyett Károlyi M. utca 12; 31. I. Váci utca 4. helyett Kecskeméti utca 7; Népköztársaság útja 7. helyett Váci utca 4; 38. I. A Nyugati pályaudvar elődje: az osztrák államvasút indóháza helyett: Lóvasút a Nemzeti Múzeum előtt. Májusi számunk címlapjának fotósa pedig nem Eifert János, hanem Tóth György. Olvasóink elnézését kérjük. 48