Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Petneki Áron: Egy krakkói politikus pesti levelei

Stanislaw Kozmian. Csigó László reprodukciója PETNEKI ÁRON Egy krakkói politikus pesti levelei 1870. május 7-én nem mindennapi utasokat hozott Bécsből a gyorsvonat. Az állomások mindenütt felvirágozva, a peronon cigánybanda húzta. Az ünneplés az akkori magyar miniszterelnöknek, Andrássy Gyulának szólt, aki a császárvárosból érkezett haza. Az egyébként Bécsben lakó magyar arisztokraták is odahagyták a „közös" fővárost, sőt, külföldiek is szorongtak a vagonokban. A nagy utazási láznak megvolt az oka: másnap kezdődtek a híres pesti tavaszi lóversenyek. A számos idegen között volt Stanislaw Kozmian (1836—1922) a konzervatív nézeteiről ismert galíciai politikus, jótollú publicista és színházi szakember is, aki ekkor a birodalmi gyűlés, a Reichstag képviselője volt. Pesti napjait azonban nem csupán politizálással és szórakozással töltötte, mint útitársai, hanem igyekezett megismerkedni a várossal is. Élményeit krakkói barátja, Stanislaw Tarnowski, a jeles irodalomtörténész számára vetette papírra. Úti beszámolója néhány évvel később egy gyűjteményes munkájában, Hét levél Pestről címmel Krakkóban jelent meg. Kozmian pesti levelei eddig ismeretlenek voltak a magyar kutatók és az olvasóközönség előtt. Most néhány részletet közlünk belőlük azzal a reménnyel, hogy egyszer teljes terjedelmében is napvilágot lát majd ez, a kor gondolkodásmódjára oly jellemző, számos művelődéstörténeti érdekességet tartalmazó írásmű. Legelőször lássunk néhány sort az utazás elsődleges céljának, a lóversenynek leírásából. „A lóversenytérhez vezető úton városi lovashuszárokkal és gyalogos darabontokkal találkoztunk, akik szolgálatot teljesítettek, és a rendet tartották fenn. Számos jármű, jelentős részben magyar módra fogatolva, igyekezett a versenyre; az omnibuszok és a mieinkhez hasonló bricskák a kevésbé tehetős publikumot szállították. Ma vasárnap van, így hát nagy tömeg gyűlt össze a lóversenyen. Először láttam nemcsak az arisztokráciát, hanem a magyar, pontosabban a pesti népet is. A tribünök kápráztató képet nyújtottak. Néhány padsorban a fekete szemöldökű magyar nők olyan összképet alkottak, amely láttán még a Lajtán túli területek (vagyis Magyarország — A ford.) iránt legközömbösebb Lajtán inneniek (vagyis osztrákok) is elragadtatásba estek... Talán ez az egyetlen ország, ahol a csúnya nő csak kivétel. Szép, sőt gyönyörű arcokkal találkozol minden pillanatban... Számomra a legérdekesebb a parasztverseny volt. Tizenkét paraszt, nemzeti népviseletben, nyereg nélküli lovon versenyzett a kitűzött díjért; derekasan futották a mezőnyt, de kettő olyannyira megelőzte a többit, hogy úgy vélem: ezek magyar ménjeiben bizonyára volt némi angol vér is. Hangos éljen üdvözölte a győztest, aki diadalát pompás lováról való lefordulással fejezte be, a másik is leesett és oly erősen megütötte magát, hogy egy percig az életéért aggódtunk, azonban az egyik is, meg a másik is fölállottak, taps között a díjért mentek. Kemény ez a nép, erős felépítésű, katonának termett. A helyszínen összegyűjtött pénzzel megkettőzték az eredeti díjat." A kiegyezés utáni időszakban Pest rohamos fejlődésnek indult, s ekkor kezdett világvárossá válni. Erről így számol be Kozmian: „Itt, úgy látszik, minden úgy nő, mint a kovász. Pest már így is olyan nagy; naponta növekszik és épül. Miként Párizsban, itt is percenként láthatod, mint bontják le a régi házakat, hogy átépítsék őket.. . Végül Budáról Pestre áttekintve és látva a sok karcsú gyárkéményt, meggyőződhetsz az ipar fejlődéséről. Ezek azonban jobbára gőzmalmok. Megtudtam olyan dolgokat is, amelyekben a magyarok különböznek tőlünk. Mit szólsz ahhoz, hogy egyedül Pesten, az élclapokon kívül, ötvenkét folyóirat jelenik meg, ezek közül 28 magyar, 24 német! Vidéken huszonkettő lát napvilágot. Tíz-egynéhányat a pártok támogatnak, a legtöbbet azonban az olvasók tartják fenn. Láthatólag többet olvasnak Magyarországon, mint nálunk, a rémtörténetek ragálya pedig megállt a Kárpátok lábainál." Ez utóbbi mondatában arra utal, hogy Pesten ekkor már igen népszerűek voltak a krimi ősei, a ponyván árult rémtörténetek, Galíciában azonban még nem tettek szert olyan olvasottságra. Kozmian mint vérbeli politikus természetesen a parlament üléseire is ellátogatott. A képviselőház ekkor a Nemzeti Múzeum mellett, a Sándor utcában volt. (Ma az Olasz Kultúrintézet épülete.) ,,Ma a képviselőház ülésére mentem. A terem tágas, Európa nagyobb országainak parlamentjére emlékeztet, ehhez hasonlítva a mi lembergi szejmtermünk csak úgy néz ki, mint valami kereskedelmi kamara vagy községi tanács. Itt hallatlan lárma van, de sokkal több élet és élénkség is, mint a Reichsratban. Az elnöknek, hogy a rendet fenntartsa, nemcsak csöngetnie, hanem szitkozódnia és kiabálnia is kell." A parlamenti üléssel, s egyéb tapasztalataival kapcsolatban is kifejtette politikanézeteit barátjának, Tarnowskinak. Konzervativizmusa még a teljesen közömbös témáknál is elő-előtűnik, így például a pesti Duna-parton levő koronázási domb leírása kapcsán. (Pedig fiatal korában maga is részt vett az 1863-as januári felkelésben, később — nagy vitát kiváltva — megtagadta a felkelést, és teljesen Habsburg-hű lett.) ,,Amint elállt az eső, elindultam megnézni a várost, elérkeztem a nagy hídhoz (a Lánchídhoz) és a Duna-parthoz, amely Pest legfestőibb helye. Itt mindenekelőtt a híres koronázási domb vonta magára a figyelmemet, amelyre a király a koronázás napján, Budáról érkezve, lóháton fölvágtat, és a négy világtáj felé vág kardjával. Semmi kevésbé felségeset nem lehet elképzelni, mint ez a domb, és hogy minden romantikájától végképp megfosszák, kellős közepén egy gázlámpa áll, amely — úgy tűnik — mintha a modern haladás teljes gőgjével el akarná törölni a magyar történelmi múlt tíz évszázadát." A magyar múltat kereste hősünk a Nemzeti Múzeumban is. Voltak azonban dolgok, amelyeket félreértett, vagy informátorai nem voltak pontosak. Igy aztán az ország első közgyűjteményének alapítóját, Széchényi Ferencet megtette — prímásnak . . . „A napot az itteni Nemzeti Múzeum meglátogatásával kezdtem. Építését Széchényi prímás kezdte, az ország pénzén fejezték be. Ez egy tágas épület, amely a képviselőházzal szemben áll. Ez az egyik itteni érdekesség, amit meg kell nézni. A múzeum három részre oszlik: képtárra, régiséggyűjteményre és természetrajzi kabinetre. A képtárban több hely van, mint kép. A modern magyar festő. Madarász néhány alkotását azonban érdemes megnézni: jól ragadja meg a modelleket és a magyar tájat. A régiséggyűjteményt igen gondosan rendezték el, mégis igen kevés magyar régiségre figyeltem fel; viszont szembeötlött a sok 1848-as nemzeti zászló. Láttam Rákóczi temetési zászlaját is, végezetül pedig Buda igen érdekes látképét, melyet Nürnbergben festettek, amelynek latin felirata arról szól, hogy ez a kép Budát ábrázolja, amilyen a barbárok pusztítása előtt volt." 34