Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Szatmári Jenő István: Parkolóbérlet „mérsékelt” áron

Csigó László felvétele Parkolóbérlet „mérsékelt" áron A belterületi parkolóóra-fizetőparkolóhely-rendszer azoknak a gondján segít, akik a külvárosból vagy Budáról a belső övezetbe tartva nem találtak maguknak parkolóhelyet. Különösen a parkolóórák mentén most már mindig akad egy-két szabad hely. Ugyanez a megoldás viszont fokozta a fizetőparkoló övezetben lakó gépjárműtulajdonosok gondjait. Minderről a Magyarország című hetilapban már írtam. Hogy most visszatérek a témára, annak oka: „megoldásként"— egy még rosszabb megoldást készítenek elő az illetékesek. Miről is van szó? Az V., a VI. és a VII. kerületben 28 ezer személygépkocsi-tulajdonos él. Ők is magyar állampolgárok, látásuk-hallásuk rendben van, ezt még a jogosítvány-orvosi vizsgálaton állapították meg — így hát látják-hallják a propagandaakció érveit: hagyd otthon a kocsit, ha nem feltétlenül szükséges, ne autózz hétköznap, ezzel benzint takarítasz meg az országnak. Hagynák is — ha lenne hol. Mert éppen hétköznap reggel 8-tól este 6-ig fizetni kell, óránként 4 forintot, hogy a kocsi otthon, a ház előtt parkolhasson, és a parkolóóránál nem is állhat 2 óránál tovább... (Délután, éjszaka dolgozókról, betegekről, szabadságon levőkről, nyugdíjasokról, kötetlen munkaidőben dolgozókról most akár szó se essék...) Zúg-morog mindenki, akit érint az ügy. És megoldást kér. Nemrég nyilvánosságra került a „megoldás" terve (amint ezt az Esti Hírlapban és az Autóséletben is olvashattuk): „mérsékeltebb áron" parkolóbérletet adnának ki az érintett budapestiek számára, amellyel a belső zónában bárhol várakozhat, kivéve a parkolóórákat. Néhány észrevétel a tervhez: 1. Ha a parkolóóránál a „bérlet" nem érvényes, akkor azoknak, akik lakása körül mindenfelé parkolóóra van — és ilyenek is sokan vannak — semmit sem ér.. . 2. Miért érvényes „mindenütt a belterületen" ez •a bérlet? Netán arra biztatjuk vele a tulajdonosát, hogy nyugodtan autózzon csak a Liszt Ferenc tértől, mondjuk, a Petőfi Sándor utcába, ha éppen arra van dolga? Az Energiafelügyelet meg csak hányja szépen a falra a borsót, úgy sincs más dolga? Konkrétabb megoldás kellene: a parkolási engedély a lakás környékén, a háztömböt határoló utcákban legyen érvényes — már ahol nincs várakozni tilos tábla! Elhiszem, hogy ez többletmunkát jelent, mármint ott, ahol ezeket az engedélyeket kiadják. De a fentiek miatt az országnak, energiamegtakarításban, „bejön" ez a ráfordítás... 3. És végül: miért kerülne ez a parkolási engedély pénzbe, akár „mérsékelt áron" is? Gondoljunk csak utána: aki a Rózsadombon, Zuglóban, Csepelen, Budafokon, Újpesten lakik, az ingyen hagyhatja otthon a kocsiját. Vagy ha csak autóval intézhető ügye van, bejön a belterületre, és talál parkolóhelyet a fizetőrendszer jóvoltából. Tehát mindenképpen ő nyer. Az ő nyereségét fizettessük meg a belterületi lakóval? Aki belterületen lakik, és a ház udvarába be tudja vinni a kocsit, az sem fizet a „parkolóbérletért"... Tehet róla az a törvényeink szerint egyenjogú magyar állampolgár, aki fizetőparkoló utcában, téren lakik, és balszerencséjére autót vett, hogy a közlekedési irányítószervek pont az ő utcáját — terét — jelölték ki fizetőparkoló övezetnek? Ugye, nem? Akkor viszont helytelen és jogtalan fizettetni vele azért, amihez bárki másnak joga van. Hogy tudniillik az ország energiagondjaira figyelve, a saját józan eszére hallgatva, kényelméről lemondva kevesebbet autózzék! És ha ezt a köziekedésszervezők nem értik meg, az energiagazdálkodóknak meg kellene velük értetni. És ha már energiánál tartunk: nemrég újabb övezetben egyirányúsították az utcákat. Ezúttal a Rottenbiller utca és a Dózsa György út között. Szép dolog ez az egyirányúsítás. Értelme is van: a szűk utcákban több parkolóhelyet teremt, zavartalanná teszi a sűrű forgalmat. Mondom: a szű k utcákban, és a s ű r ű forgalmat. De ahol (lásd Hernád utca, Marek József utca és vidéke) az úttest két szélén, járdára felállás nélkül is úgy lehet parkolni, hogy a két parkoló autósor között további két forgalmi sávnak marad helye, a gyér forgalom pedig nem indokolja, hogy csak egy irányban lehessen haladni, ott mi értelme van? Mert eredménye egy lesz, bizonyosan: megint csak nő az üzemanyagfogyasztás. Aki eddigi útjához képest egy háztömbkerülővel többet tesz meg, az átlagosan egy kilométerrel többet autózik. Tíz háztömb: egy liter. Tíz autóval ugyanez: tíz liter. Ne számoljunk tovább: öt számjegynél már az ország is megérzi... Mindezt miért? Mert ha egyszer valamit elkezdünk. . . Akkor nem azt nézzük, hogy az adott helyen van-e értelme, hanem azt, hogy a „főváros újabb övezetében oldottuk meg az egyirányúsítást..." Mit mondjak — sikerült. Csak — sokadmagammal — unom már, hogy a fü rdéstől a főzésig, a szoba hőmérsékletétől a háztartási gépekig az újságok, a rádió, a televízió mindig csak a magánembert buzdítja a takarékosságra. Közületi szervezésben pazarolni, úgy látszik, szabad... Szatmári Jenő István 27