Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Heim Ernő: Álom a Duna-korzóról

Gádoros Lajos és Preisich Gábor díjazott terve az 1946-ban meghirdetett tervpályázaton HEIM ERNŐ ÁLOM A DUNA-KORZÓRÓL Budapest fejlődésének legmarkánsabb meghatározója kétségkívül a nagyarányú lakásépítés és a közlekedés — ezen belül mindenekelőtt a metróhálózat — korszerűsítése, illetve fejlesztése. Érthető tehát, hogy a lakosság érdeklődésének középpontjában is elsősorban e két városépítési tevékenység áll. Egy metropolis azonban — természeti szépségei és emoer alkotta értékei folytán — sohasem csak lakóinak otthona. Mind magasabb színvonalú ellátásban kell részesítenie vendégeit, az ide látogató külföldieket, hogy megfeleljen az egyre igényesebb nemzetközi turizmus kényelmi és esztétikai igényeinek is. Éppen ezért örömmel és érdeklődéssel olvastuk a Budapest áprilisi számában Sivó Tibor Új szállodasor a Duna-parton című írását, amely ezekről a szépen kibontakozó építkezésekről nyújt képet. Érdemesnek tartjuk azonban, hogy bővebben szóljunk — mintegy kiegészítésként — a Duna-parton most kibontakozó nagy épületegyüttes beilleszkedéséről a város összképébe és annak mind közvetlen, mind nagyobb körzetére kiható funkcionális, valamint esztétikai jelentőségéről. Építészeti kormányzatunk és a Fővárosi Tanács vezetői felkérték a Magyar Építőművészek Szövetségét: vizsgálja felül a Duna-parti szállodák teljes városépítési kérdéskomplexumát, jelölje meg a tennivalókat. A Magyar Építőművészek Szövetsége készséggel eleget tett e megtisztelő feladatnak. A tervezők és az esetenként felkért szakértők bevonásával megalakult az a tíztagú munkabizottság, amelyik Böhönyei Jánosnak, a szövetség elnökének vezetésével már elkészítette egyik szakvéleményét, és azt a közelmúltban az illetékes felsőbb szervek vezetői elé terjesztették. A feladat egyes részletei semmiképpen sem ragadhatok ki Budapest városszerkezeti és városképi súlypontjának e helyütt szervesen kialakult — megbonthatatlan — keretéből. Hiszen a budai Duna-part, felette a Gellérthegy és a Várhegy, valamint ezeknek építészeti adottságai, továbbá a háromszáz méter széles Duna a hidakkal, végül a pesti oldalon a kibontakozó szállodasor és az azt környező terület, mindenekelőtt azonban az előtte húzódó korzó minden részletükben egymásra utalt komplex együttesként jelennek meg a tájban. Elsősorban azt a helyzeti adottságot kellett tudatosítani, hogy a folyamnak ez a szakasza a Duna—Majna—Rajna vízi útnak, Európa jövőbeni vízi országútjának egy része, s oly egyedülálló érték, melyet jóvátehetetlen könnyelműség volna kicsinyes lokális kompromisszumoknak alárendelt részmegoldásokkal megbontani. A Lánchíd és az Erzsébet-híd közötti partvonalon a beépítésnek és előtte a széles szabad sétánynak mindenképpen olyan városképi elemként kell az összetett táji együttesben megjelennie, melyet ha hajóról, a két hídról, Buda valamely magaslati pontjáról stb. néz a szemlélő, azt maradandó élményként, emlékként viszi magával. Ugyanakkor innen, a pesti partról — akár a szállodák teraszairól, akár az erre minél bővebb lehetőséget nyújtó korzóról — a túloldalra tekintve, annak változatos, gazdag panorámája valóban zavartalanul, szinte öncélú látványként kell hogy feltáruljon. A városképi együttes egészéből kiindulva, szinte önmagától adódott az a követelmény, melyet a várostervezés — és legutóbb a munkabizottság is — a parti beépítés és közvetlen környezete kialakításának elvi meghatározójaként igyekezett rögzíteni: a szállodasort következetesen egységes léptékbe foglalt együttesnek kell tekinteni. Az elmúlt 20—25 év alatt napvilágot látott tervek készítői is — akár oldottabb pontházsorra vagy egyetlen magasházra komponált, akár zártabb jellegű rendszer kialakítását javasolták — mindenkor csak A Duna-korzó mint a szállodasor előtere. Finta József tervvázlata Amikor itt még korzóztak egyetlen, önmagában befejezett, egységes kompozíció létrehozására törekedtek. Ez volt természetesen Finta József állami díjas építész elképzelése is, ezt szem előtt tartva tervezte meg annak idején a Hotel Duna-Intercontinentalt. Bár az épület — a menet közben felmerült gazdasági kényszerűség miatt — túllépte az eredetileg előírt magasságot, végül is éppen ehhez igazodva, egyértelműen meghatározta az egész szállodasor további elemeinek jellegét és tömegtagozódását. Mégpedig olyan tartós 26