Budapest, 1980. (18. évfolyam)

2. szám február - Tartalomjegyzék és mutató, 1979

125 éves a pesti kék láng Látogatóban a Fővárosi Gázműveknél Pest városa 1856 karácsonyára készülődött. A Kerepesi úton — a mai Rákóczi úton — hintók és fiákerek robogtak az ünnepi ajándékokkal, s már állították a szegények karácsonyfáját is. A Belvárosban — könnyű létrával a vállukon — emberek siettek, és egy-egy házfalnál, lámpaoszlopnál megálltak. Felmásztak a frissiben mázolt vaskeretes dobozkákhoz, és még egyszer áttörölték azok üveglapjait. A szó szoros értelmében az utolsó simításokat végezték a város szenzációját jelentő munkán. Pest városában 1856. december 23-án este kigyúltak az első gázlámpák — megszületett a hazai közvilágítás. A légszesz — mert az akkori magyarosítási lázban még így nevezték a gázt — gyorsan tért hódított, pedig kezdetben sokan istenkísértésnek vélték, féltek tőle. Ennek ellenére a Trieszti Általános Osztrák Légszesz Társulat már a következő esztendő végéig 35 kilométer csővezetéken 838 közvilágítási lámpához vezette el a légnemű energiát, és emellett 9148 lakóházban, illetve közintézményben is felgyulladhatott esténként a kék láng. Később, a század vége felé már hőforrásnak is használták a légszeszt. Előbb a konyhákban, a fazekak alatt égett, majd egyre rendszeresebben használták a víz melegítésére — persze csak a jómódú házaknál. Mert akkoriban nem volt olcsó mulatság. A nagyobb arányú fejlődést az tette lehetővé", hogy a főváros 1910-ben átvette, községesítette a gázszolgáltatást, és négy évvel később megépült az Óbudai Gázgyár. Ezt követően mind több polgárházba vezették be a kényelmet és tiszta főzési és fűtési lehetőséget biztosító energiát, bár még a két világháború között is drága volt a köbméterenként 20 pengő-filléres tarifa. A második világháborúban, Budapest ostroma alatt mérhetetlen kár érte a gázgyárat és a csővezetékeket. A gáztartók teljesen megsemmisültek, a felrobbantott Duna-hidak magukkal rántották a vízbe a Budáról Pestre vezető csöveket, a közvilágítási gázlámpák 85 százaléka elpusztult, a gázkészülékek negyede teljesen tönkrement. Jellemző, hogy a helyreállítások során 30 vagonnyi öntöttvas hulladékot szedtek össze ezek roncsaiból. A budai oldalon például 3500 csőtörést kellett kijavítani, 3200 méter hosszan pedig feltárni a vezetékeket. Mégis 1945. május 29-én az első új vezeték átjutott Pestre, és júniusban már a város mindkét oldalán volt gáz. Az újjáépítés időszakában éjt nappallá tévő gázszerelők, rohammunkások 36 hónap helyett 28 hónap alatt befejezték a hároméves tervet. S ezzel a Gázművek történetében új szakasz kezdődött. * A Gázművek 1950-től 1960-ig egyenletesen fejlődött. A fejlesztésnél figyelembe vették az igényeket és az eszközöket, és olyan tempót terveztek, hogy kiegyensúlyozott volt a vállalat tevékenysége. A csőhálózat 8,5 százalékos növelése mellett 17 százalékkal gyarapodott a fogyasztók száma, a fogyasztás azonban még nagyobb mértékben, 58 százalékkal emelkedett. Ezért szükség volt arra, hogy a Dunaújvárosi Vasműből távvezetéket építsenek Budapestig a kamra-, illetve a kohógáz szállítására, Albertfalván pedig hozzáfogtak egy földgázbontó üzem építéséhez. A II. ötéves terv idején kezdődött meg a földgázalapú városi gáz gyártása, először Albertfalván, majd az óbudai levegős földgázbontó üzemben. 1965-ben elsőként a Kelenföldi Hőerőmű majd nyolc másik üzem is bekapcsolódott a nyers földgáz ipari felhasználásába. Közben a magánfogyasztók, a háztartási készülékek rohamos gyarapodása miatt a Gázművek kalóriaemelésre kényszerült, mert csak így tudta — az adott vezetékeken — a nagyobb energiaigényt kielégíteni. Első lépésként a 4000 kalóriás városi gázt 25 százalékkal, 5000 kalóriára emelték. Óriási munka volt. Hat hónap alatt a főváros összes gázkészülékét megvizsgálták, közülük 28 ezret kicseréltek, mert ezek már alkalmatlanok voltak az átállításra. A felszabadulást követő 25 évi fejlődés — a nehézségek és hiányosságok ellenére — meghaladta a fővárosi gázszolgáltatás minden korábbi időszakának fejlődési ütemét, és nemzetközi viszonylatban is figyelmet keltett. Jellemző adat erre az I. és II. ötéves terv idején kibocsátott gázenergia: háromezermilliárdról hatezermilliárd kilokalóriára nőtt. S ekkor egy óriási ugrás következett, mert 1966 és 1970 között, a III. ötéves terv esztendeiben több mint 22 ezer milliárd kilokalóriát használ-A Kőbányai Gázgyár 1890-ben