Budapest, 1980. (18. évfolyam)

2. szám február - Kovalovszky Miklós: Kispest nagy hírű festője

Kispest nagy hírű festője A Budapest 1979. évi 8. számában Vadas József fölidézte Nagy Balogh Jánosnak, a 60 éve eltávozott proletár festőnek emlékét. Fölvillantott egy-két életrajzi adatot, jellemezte művészetét. Egyetlen szót sem ejtett azonban életének és művészetének meghatározó színteréről, Kispestről, holott a jellegzetes képillusztrációi is mind tükrözik. A homokos-mocsaras pusztaságon Budapest mágnesvonzásában egybetömörülő hajdani falu-külváros Nagy Balogh hazája. A Sárkány utca (ma Ady Endre út) 43. számú ház udvari épületének bal sarkában lévő szobakonyha volt az otthona és a „műterme". Itt élt idős édesanyjával, a fáradt, megtört munkásasszonnyal, akitől darabos arcvonásait örökölte, s ez az egyetlen öröksége még visszahúzódóbbá, magányosabbá tette. E félhomályos lakásban festette „intérieur"jeit: konyhaasztallal, vizespaddal és tűzhellyel, zsámolyra tett mosdótállal; a katalógusokban „műteremmé" előléptetett sivár szobáról, melynek rendeltetését a csupasz festőállványon kívül alig áruljael valami. Proletár csendéletei szinte leltárszerűen sorakoztatják föl mindennapi életük prózai tárgyait, ismétlődésükben pontosan fölismerhető azonossággal: gyékényszatyor, szita, petróleumlámpa, tejesköcsög, olcsó bögre, dísztelen terítő. Ebben a komor szegénységben szinte fényűzés, az ünnep jele két pirosló alma és a mosogatótálból virító őszirózsák. Portréfestéshez két állandó, ingyen „modellje" volt: édesanyja és önmaga. (Minduntalan idézőjelbe kívánkoznak a más festővel kapcsolatban természetes szavak, annyira nem illenek őhozzá.) Harmadik témaköre a külső környezet. Ha délután letette a meszelőt, a mázolóecsetet, vagy pedig keresetéből összekuporgatott egy-két szabad hetet, vázlatkönyvével kiment a szinte a ház mögött kezdődő határba vagy a szomszédos Wekerle-telep építkezéséhez, s rajzolt, vázlatokat készített a hepehupás, szegényesen egyhangú tájról, a mezőn dolgozó asszonyokról és a földmunkákkal birkózó kubikosokról. Szűk, zárt világ az övé: az, amit a századelő kispesti proletárja látott, s a maga életének érzett. Amikor pedig a háborúból súlyos sebesüléssel visszatért, a népforradalom hozta elismerés már nem nyithatott számára nagyobb távlatot és lehetőséget. A Tanácsköztársaság megbecsülte, képei múzeumba kerültek. Emlékét féltön és áhítattal őrizte néhány híve. Hűséges barátja még a tanulóévekből, Muszély Ágoston rajztanár, Nagy Balogh szegényes hagyatékának megmentője, amikor eltemette, már sírjánál megjósolta: „Veled, ismeretlennel Nagy Balogh János a Honvédkórházban (Csigó László reprodukciói) csak nyerni fog a világ. Műveiddel halhatatlan emléket állítottál..." Példája, ha szűk körben is, élő és serkentő hatású volt: halála után tíz évvel, a szervezkedés előzményei után, 1929-ben megalakult a Kispest-Pestszentlőrinci Képzőművészek Nagy Balogh János Egyesülete. Kiállítások és előadások sora, a művészi fejlődést segítő alkotóközösség megteremtése, termékeny viták és névadójuk lakóházának emléktáblával való megjelölése bizonyítja az egyesület összefogó és ösztönző erejét. Az 1959-es Galéria-beii emlékkiállítás után, 1962-ben az újjáalakult Nagy Balog János Kör kezdeményezésére a művész hamvait az elhagyott és elfeledett rákosi sírból a Kerepesi temető művészparcellájába vitték át; sírkövét Borsos Miklós faragta. Kispesten a Galéria segítségével nagy kiállítást rendeztek műveiből. 1969-ben, halálának 50. évfordulóján pedig díszes emléktáblát avattak lakóházán. A kör tevékenységét ma a Hazafias Népfront támogatja. Most jelent meg az egyesület fél évszázados történetét összefoglaló kiadvány: 50 éves a Kispesti Nagy Balogh János Képzőművészeti Kör. Gazdag dokumentációval mutatja be a főbb állomásokat, és ismerteti a 70 művész életrajzát és pályafutását. Kispesthez kapcsolódik például Ernőd Aurél, Pankotai Farkas Béla, Hybl József, Komjáti Gyula, Laborcz Ferenc, Mészáros László, K. Nagy Sándor, Vilt Tibor neve is. Nagy Balogh emlékének őrzését, életútjának és művészete utóéletének kutatását föladatának tekinti a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény is, amelyet Benyó Márta lelkes munkájával az 50-es években létesítettek. Az ő gazdag ismeretanyagának köszönhetem több adatomat. Neki mint a gyűjtemény volt vezetőjének az érdeme, hogy birtokukba kei ült Muszélytól számos Nagy Balogh-relikvía, melyet be is mutattak az 1%2. évi kiállításon: személyi iratai, családi fényképek, harctéri levelezese, Gulácsy levelezőlapja, Muszélynak Nagy Baloghról készült festménye, barátjáról írt emlékezése és a sírbeszéd szövege, valamint az egyesület iratai, kiállítási katalógusa. És oda jutottak Nagy Balogh megőrzött vázlatai, grafikái, festékesládikója és paiettaja is. Ez utóbbiról Muszély érdekes megfigyelést közölt egy levelében: feltűnő, milyen kevés szín nyomát őrzi a paletta. Nyilván nem művészi szándékból, hanem szegénységből: Nagy Baloghnak nem volt pénze nagyobb festékkészletre. A szükségből csinált erényt, s éppen ez adja képeinek monumentális egyszerűségét, megrázó erejét. Kovalovszky Miklós Nagy Balogh |ános levele W Muszély Ágoston rajztanárhoz. 1907 28