Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Rejtvénypályázat úttörőknek

1076 Garay u. 5 A Budapest postája (Folytatás a 31. oldalról) 4. A Duna—Rajna—Majna-csatorna megnyitása után kialakuló dunai „vízi országút" előbb igényli a budapesti teherkikötő és a nagy személyhajók kikötőhelyeinek bővítését-korszerú'sítését, mint a yachtkikötőt, és a hozzácsatlakozó szálló építését. Ezzel a témával ugyan szükséges foglalkozni, de csak később, hiszen a fokozatosan jelentkező tényleges igény majd „kikényszeríti" az ésszerű megoldást. A kikötő feltehetően előbb-utóbb szükséges, de az 5—6 hónapos motorcsónakázó idényre külön szállót építeni — úgy tűnik — költséges luxus. A motorcsónak-kikötő lehetne az óbudai hajógyári sziget mellett, esetleg a Római-part mentén, vagy még inkább valahol a Lágymányosiöböl környékén. Előbb azonban mindenképpen szálloda nélkül, hiszen az igazi vízitúrázó — ha teheti — inkább a saját hajójában él, mint szállodában. A budapesti szállodahálózat továbbfejlesztése elsődlegesen koncepcionális módosítást, majd ennek megfelelő konkrét döntéssorozatot kíván: a szállodák helyének, méretének, külső és belső megjelenésének, kategóriájának meghatározását. A koncepcionális döntés alapja csakis a szigorúan v.ett gazdaságosságra törekvés lehet' Ezért szállodát csak egész évi teljes üzemeltetéssel szabad építeni. Határozza ez meg a jövőben épülő budapesti szállodák jellegét, méretét és helyét úgy, hogy több célú kihasználhatóságuk is biztosított legyen. Tehát épüljenek Budapesten olyan szállodák is, amelyekben gyógyulni, pihenni, szórakozni vágyó külföldiek egyhuzamban, akár 4—6 hetet is jól eltölthetnek, de ha a foglaltság mértéke megengedi és igényli, kaphassanak benne helyet kongresszusi küldöttek, üzletemberek és tehetősebb turisták, holt szezonban pedig mérsékelt áron és szakszervezetek, vállalatok, szövetkezetek anyagi támogatásával az egészségük helyreállítása szempontjából arra ténylegesen rászoruló hazai vendégek is." Dr. Fonál Sándornak érvekkel alátámasztott hozzászólását teljes terjdelmében közöltük. További hozzászólásoknak szívesen helyet adunk. Ez évi 8. számunkban közöltük Kertész Péter riportját Egy éj a traumatológián címmel. A riport szövegét nem mutattuk meg közlés előtt az Országos. Traumatológiai Intézet vezetőinek. Ez hiba volt. Mint utóbb kitűnt, ők riportunknak nem minden részletével értettek egyet, noha az intézet munkáját érintő lényeges közlések ellen nem emeltek kifogást. Olvasóink tájékoztatására közöljük Dr. Renner Antal c. egyetemi docens, főigazgatóhelyettes levelét. „Az Országos Traumatológiai Intézet az elmúlt években elsősorban régi épületének műszaki problémái miatt, majd a kényszerű átköltözése során sokat szerepelt a sajtó, a Rádió, a Tv nyilvánossága előtt. Ezek a tudósítások, riportok érdekességük mellett az újságírók nagy felelősségéről, hozzáértéséről és jó szándékáról tettek tanúságot. Azért is vártuk nagy érdeklődéssel a ,,Budapest"-nek augusztusi számát, a rólunk írt riportot, amelyben az újságíró több munkatársunkat, dolgozónkat szólaltatott meg intézetünk munkájáról, múltjáról, átmenetinek tekinthető jelenéről, s az újjászülető régi épületünkről. Az újságíró a szokásos megelőző és tájékozódó beszélgetés során kifejtette, hogy a riport megírására a traumatológia iránt érzett megkülönböztető megbecsülés készteti. A riport egyik „felvételes" napunkon készült, és egészét tekintve élethűen adja vissza egy nagy betegforgalmú felvételes ügyelet hangulatát. A baleseti sebészeti tevékenységet és ezen belül intézetünkben folyó munkát igen elismerő sorokban méltatja Kertész Péter. E fölött érzett örömünket azonban teljesen elnyomták a tudósítás egyes elfogadhatatlanul általánosító és a valóságot nem tükröző kitételei. A riport egyes részei nem az átlag olvasóközönség körében, hanem elsősorban az orvosok között kelthetnek visszatetszést, ébreszthetnek jogos sértődöttséget. Mivel nem értünk egyet? Munkánk sajátos jellegéről, nehézségeiről,de szépségeiről úgy is lehetett volna írni, hogy az újságíró nem becsüli le más orvosi szakterületek tevékenységét, és nem sérti őket orvosi önérzetükben. Mi magunk sem igényeljük, hogy a traumatológiát bármely más orvosi tevékenység fölé helyezzék, hiszen az egységes orvostudományon belül minden szakterületnek — azonos értéke mellett — vannak csak az adott szakmára jellemző sajátosságai. Mindezeket néhány kiragadott példával illusztrálhatjuk: például a hálapénzre történő utalás; az általános sebészeti ellátás ábrázolása; az első szakosított traumatológiai osztályokkal és azok orvosaival kapcsolatos megállapítások; a fővárosi „felvételes" ügyeletek megosztásáról írott, de az elhangzottakkal nem azonos sorai; a vidékről „felpasszolt" betegekkel kapcsolatos megállapításai; az alapellátást mélységesen sértő és igaztalan „kalmopyrines doktorbácsikra" történő utalás stb. Ezek a kitételek csak arra alkalmasak, hogy a többi szakma művelőit, az általunk nagyra tartott és megbecsült kollégákat szembeállítsák a traumatológiával és ezen belül intézetünkkel. Összefoglalva, köszönet illeti Önt, tisztelt Főszerkesztő Elvtárs, hogy fővárosunk eme nívós folyóiratában ilyen tág teret kapott nehéz, de szép szakmánk, a baleseti sebészet és ezen belül az Országos Traumatológiai Intézet." V., Roosevelt tér 5. Tel.: 173-555 • VI., Bajcsy-Zsilinszky út 55. Tel.: 314-545, 316-180 • VIII., Baross tér 3. 336-587, 136-688 Tel • XII Tel. Déli pályaudvar 154-296, 353-788 IV., Árpád út 75. Tel.: 694-638 • III., Flórián téri üzletközpont Tel.: 686-661 • III., Szentendrei út 189. Tel.: 686-260, 887-167 • XI., Bartók Béla út 42. Tel.: 666-194, 868-994 • VIII., Blaha I.. tér 1. Tel.: 343-150 • III., Himző u. 10. Tel.: 684-210, • XI., Vegyész u. 1—5. Tel.: 869-269 48