Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Kertész Péter: Teljes gőzzel — egy helyben

a rendelkező. Ezért mondják szinte refrénszerűen, hogy a toronyban nagyon egymásra vannak utalva. Mindenről persze nem tehetnek. Most is, hogy vonat áll be, ijesztő látvány tárul elém. Gyereke­ket magukkal vonszolva ugranak fel a vonatra, vá­gányokon rohannak át. Máskor meg az induló vonatból ugranak ki. Ezeket a fegyelmezetlensége­ket még a legtökéletesebb automata biztonsági be­rendezés sem tudja megakadályozni. Kiköpheti a tüdejét a bemondó, akkor is ezt csinálják, márpedig mégse lehet minden utas mellé odaállítani egy rendőrt. Szukk Ferenc balesetvizsgálótól tudom, hogy 1979-ben 42 utasbaleset közül tíz végződött halállal. Csak májusban négy halottja volt a pálya­udvarnak. Idén szeptember közepéig heten vesztet­ték életüket a síneken. Az esetleírás valamennyi­nél ugyanaz. „Mozgó vonatra akart felugrani és visszaesett", vagy „leugrott a vonatról és aláesett". Üzemi baleset ugyanakkor az idei év első felében mindössze kilenc történt: ujjbecsípés, bokaficam, ilyesfélék. Súlyos üzemi baleset a pályaudvaron hosszú évek óta nem történt. Annál több kívánnivalót hagy maga után a belső rend. Szénási Imre, a rendészet vezetője alig győzi sorolni az utaskihágásokat. Leggyakoribb a peron­zár megsértése: csövesek éjszakáznak a csarno­kon túli kocsikban. Hiába zárják be a szerelvénye­ket, „annyi embernek van szakaszkulcsa, hogy ha nekem annyi ötszázasom lenne, megvásárolhat­nám a Bazilikát". Mások a várótermet tekintik éjjeli mendékhelynek, olyanok is, akik nem közve­szélyes munkakerülők. Többnyire pendliznek, ha nagyon megszorongatják őket, „átköltöznek" a Nyugatiba, aztán egyszer csak újra itt vannak. Hoztak ugyan egy rendeletet, aminek az a lényege, hogy akinek 100 kilométernél kisebb távolságra szól a menetjegye, annak éjféltől hajnali négy óráig el kell hagyni a pályaudvar területét. A rendé­szek vizsgálják a jegyeket, s akiknél nem stimmel, azokat a rendőrök távolítják el. Csakhogy 25 forint Szolnokra a jegy, s ennyiért sehol sem lehet megszállni Budapesten. Arról nem beszélve, hogy a találékony csövesek reggel, miután jól kialudták magukat, egyszerűen visszaváltják a jegyet a pénztárnál. A rendész a leg­több esetben tehetetlen. A határozott fellépésen kívül más lehetősége nincs, azt meg általában nem veszik komolyan. Az l-es toronyban eközben szép sorban meg­ebédelt mindenki. Lehetne ételt hozatni az igaz­gatóság üzemi konyhájáról, de inkább főz magának majdnem mindenki, vagy a hazait melegíti föl. A mosogatással van egy kis probléma, mivel mosdó nincs az öreg épületben, csak WC. Szolgálatban pedig a tornyot elhagyni tilos. Zuhanyozni szolgá­lat után a ll-es toronyban lehet, ott is csak férfiak­nak, de hát az jó kétszáz méterre van innen, s rá­adásul éppen ellenkező irányban, mint amerre az ember dolga végeztével hazaindul. Vidáman, mond­hatni mindenre elszántan mondják fel sorsukat: a rendelkező, a térfelvigyázó, s a négy váltó­kezelő. S közben ördöngös ügyességgel, találékony­sággal, csalhatatlanul fogadják, indítják a vonato­kat. Indulnék már, mikor megállítanak, hogy ezt még hallgassam meg. Szóval. A legtöbb helyen ma már elektromos váltóvilágítás van, a Keletiben azonban mint a pályaudvar avatásának idején, ma is petróleumlámpával kell a váltókat megvilágí­tani. Alkonyattájt lebotorkál a váltókezelő, s gyu­fával szépen meggyújtja. Reggel eloltja, megtisztít­ja a lámpát, újratölti petróval. Megesik, hogy este éppen akkor indul vagy jön valamilyen vonat, s a külföldiek az ablakban röhögik, hogy a szél újra és újra elfújja a gyufát. Vagy négy éve járt itt egy etióp pasas, aki olyan csodálattal bámulta ezt a technológiát, mintha múzeumban valami régiséget mutattak volna neki. * A legnagyobb személyforgalmú budapesti pálya­udvar állomásfőnöke vidéki ember. Komárvároson, Zala megyében született, s nagykorúságáig az apja kenyerét ette. Aztán felvették a vasúthoz négy éjjel-nappal a pályaudvaron tartózkodik, ha külön­leges utazások vannak. — Alit jelent a különleges utazás? — Ha állami vagy pártvezetők indulnak vagy érkeznek. A feltételek biztosításáért én vagyok a felelős. De jelen kell lennem akkor is, ha járatos, tehát naponta közlekedő vonattal utaznak. — Ilyen is van? — Persze, hogy van. Például az államtitkárunk, Urbán elvtárs nem különkocsin utazik, ha Mis­kolcon van dolga, hanem ugyanúgy, mint a többi utas, helyjegyet vásárol magának. — És a más tárcához tartozó államtitkárok? — Azok is a járatossal utaznak. Más a helyzet, ha külföldi delegációt visznek magukkal, s tárgyal­nak a vonaton. Ilyenkor rákötünk a járatosra egy különkocsit, s ugyanúgy lesik a jelzőt, ha tilost kapnak, mint a többi utas. Ma már nincs ebben sem­mi rendkívüli. Az utóbbi időben a miniszterünk is Igy utazik. De a vezérigazgatónk és a helyettesei is. * Menesztik a vonatot a csarnok nem is tudom há­nyadik vágányáról. A menesztő, Németh Ágnes csak úgy fél szemmel figyel rám, hiszen a mozdony­vezető már feloldotta a féket. Vasútforgalmi szak­középiskolában érettségizett, majd hároméves gyakorlat után a tisztképzőt is letudta. így most menesztő, egy párban Lavrinyecz Katalinnal, aki most éppen naplóz. Ketten felváltva hatvan vonat biztonságos indítását végzik naponta. Két lány — mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. S mi az egészből csak egy felemelt tárcsát látunk, s egy hosszan tartó sípszót hallunk. Menesztik a vonatot a csarnok nem is tudom hanyadik vágányáról. De úgy ám, hogy időben vissza is várják. polgárival, letette a megfelelő szakvizsgákat, s forgalmi szolgálattevő lett a Dunántúlon: Báta­szék—Pécs, Bátaszék—Dombóvár, Bátaszék—Pusz­taszabolcs—Sárbogárd térségében. Majd berendel­ték tisztképző tanfolyamra, Budapestre, s rá két évre a MÁV vezetőképző iskolájának vezetésével bízták meg. A tanfolyam funkcióit a későbbiekben részben a Műegyetem, részben a Vörösakadémia vette át. Molnár Gábort 1952 végén Kecskemétre, majd 1954 májusában Békéscsabára helyezték ál­lomásfőnöknek. Megszokta, hogy sorsáról a MÁV dönt, s így nem csodálkczott, mikor huszonkét és fél év szolgálat után a Keleti főnökévé nevezték ki 1977. december 15-én. Ugyanúgy dolgozik, mint azelőtt, csak még többet. Reggel hatkor kezd, s délután öt órakor indul haza. Ez nála „a nyolcórás munkaidő". Minden ötödik héten szombat-vasár­nap ügyeleti szolgálatot teljesít, s természetesen A pályaudvar „prímása"

Next

/
Oldalképek
Tartalom