Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Nagy Ildikó: Tendenciák 1970—1980

Lakner László: Studium, ceruzarajz, 1973. Baranyay András: Önarckép, 1977. X. 5. éljük át az eseményeket, hanem vala­mi vagy valaki közvetítésével. A mű­vészet tárgya maga a művészet lesz; például a klasszikus avantgarde él­ménye helyett az avantgarde története válik élménnyé. Man Ray hires fotója Duchamp-ról fotót utánzó, jellegze­tes technikájú „radírfestményen" je­lenik meg. A harmadik tárlat a „Geometrikus és strukturális törekvések"-et, a geo­metrikus absztrakt irányzatok mai változatait mutatja be. Az irányzat őse a konstruktivizmus, amely a hú­szas években új korstilus megteremté­sének lehetőségeit rejtette magában. Utódai már nem ilyen lendületesek. Az általuk választott elemi geometriai formák módszeres megismerésére törekednek, csoportosítják, bontják vagy elmozdítják az elemeket; azt a fajta racionalitást alkalmazzák a mű­vészetben, amelyet a technikából és a természettudományokból ismerünk. A műalkotás elemi egységekből épül fel, melyeknek ismétlése, variálása, szervezése új struktúrákat hoz létre (Maurer). Azáltal válnak ezek a lát­szatra nagyon elvont, spekulatív mű­vek mindennapi életünk nélkülözhe­tetlen tartozékaivá, hogy egész tech­nicizált századunk hasonló elvek sze­rint épül fel. A félidejéhez érkezett kiállítássoro­zat a rendezésre vállalkozó tíz mű­vészettörténész koncepcióját tükrözi. Ennek — mint minden első kísérlet­nek — megvannak az erényei és téve­dései. Idővel mérlegeli majd a művé­szettörténetírás. Nagy Ildikó Maurer Dóra: „4—5", variációk, 1980. 26 STUOIUM 3/4

Next

/
Oldalképek
Tartalom