Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Nagy Ildikó: Tendenciák 1970—1980

Lakner László: Studium, ceruzarajz, 1973. Baranyay András: Önarckép, 1977. X. 5. éljük át az eseményeket, hanem valami vagy valaki közvetítésével. A művészet tárgya maga a művészet lesz; például a klasszikus avantgarde élménye helyett az avantgarde története válik élménnyé. Man Ray hires fotója Duchamp-ról fotót utánzó, jellegzetes technikájú „radírfestményen" jelenik meg. A harmadik tárlat a „Geometrikus és strukturális törekvések"-et, a geometrikus absztrakt irányzatok mai változatait mutatja be. Az irányzat őse a konstruktivizmus, amely a húszas években új korstilus megteremtésének lehetőségeit rejtette magában. Utódai már nem ilyen lendületesek. Az általuk választott elemi geometriai formák módszeres megismerésére törekednek, csoportosítják, bontják vagy elmozdítják az elemeket; azt a fajta racionalitást alkalmazzák a művészetben, amelyet a technikából és a természettudományokból ismerünk. A műalkotás elemi egységekből épül fel, melyeknek ismétlése, variálása, szervezése új struktúrákat hoz létre (Maurer). Azáltal válnak ezek a látszatra nagyon elvont, spekulatív művek mindennapi életünk nélkülözhetetlen tartozékaivá, hogy egész technicizált századunk hasonló elvek szerint épül fel. A félidejéhez érkezett kiállítássorozat a rendezésre vállalkozó tíz művészettörténész koncepcióját tükrözi. Ennek — mint minden első kísérletnek — megvannak az erényei és tévedései. Idővel mérlegeli majd a művészettörténetírás. Nagy Ildikó Maurer Dóra: „4—5", variációk, 1980. 26 STUOIUM 3/4