Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Kertész Péter: „Értesítjük, hogy lakása lebontásrakerül..."

járt jól a két kisgyermekes Fleischmann család. A szülők Veszprémben szereztek vegyészmérnöki diplomát, aztán Újpesten helyezkedtek el. Két éve októberben vettek egy bővíthető házrészt 250 ezer forintért. Volt hczzá pince, padlás, s a másik két tulajdonossal közös használatban 300 négyszögöl gyümölcsös. Derült égből villámcsapásként érte őket a szamálás híre. Nagy keservesen az ötödik ajánlatot fogadták el, eszerint egy szoba két félszobás lakásba költöznek, a Tél utca 138-ba. De úgy, hogy a házrészvételből kifolyólag még mindig van 80 ezer forint adósságuk. Jár ugyan nekik kártérítés, de ezt a BUVÁTI már „lealkudta" a bíróságnál 130 ezerről 44 ezer forintra, ami még az átírási költségre sem elég. Annak idején a jóhiszemű tulajdonos, amikor látta, hogy mennyire szűkiben vannak a pénznek, felajánlotta: adjanak neki csak 150 ezret, s béreljék amíg akarják a házrészt. Ha ráállnak: megspórolhattak volna 150 ezer forintot: 100 ezret a vételárból és 50 ezer átírási költséget. A tulajdonos nyilvánvalóan nem tudta, hogy szanálni fogják a házát, különben nem tesz ilyen ajánlatot. De a lakáshivatalnál sem tudták, mert nem figyelmeztették Fleischmannékat az adásvétel szentesítésekor. Annál is inkább, mert a szanálási felmérő lapok végén Tájékoztató címszó alatt a következő olvasható: ,,Értesítjük, hogy jelenlegi lakása kit íven belül lebontásra kerül." Mégsem ritkaság, hogy számosan az esedékesség előtt három hónappal szereznek róla hivatalosan tudomást. Schumann Ödön hatalmas, erős ember lehetett valamikor. Családi fényképeken valósággal kimagaslik övéi közül. Az Odol szájvíz üzletszerzője volt, majd mint a Minőség Vegyi Szövetkezet önálló telepvezetője ment nyugdíjba 1972-ben. Rá egy évre agyérgörcse volt, azóta visszafogottabb, sokat veszített a mozgékonyságából. Felesége szintén nyugdíjas, eleven, okos asszony, az Energiagazdálkodási Intézetben volt műszaki ügyintéző. Mindketten cukorbetegek. Az ötvenes évek elején az Engels tér 4. és Bajcsy-Zsilinszky út 12. szám alatti átjáróházban laktak, ott, ahol most a parkoló van, kétszoba-konyhás, komfort nélküli lakásban. Aztán, mikor a metróépítkezés következtében a ház megsüllyedt, sürgősen szanálták őket. Több lakást ajánlottak fel a Belvárosban, de egyik sem volt megfelelő. Végül, a három kisfiúkra tekintettel, gyönyörű négy szoba komfortos,elsőemeleti, erkélyes lakást utaltak ki a Schumann családnak Budafokon, egy hatlakásos bérházban. Tizenhét év telt itt el békességben. Mígnem hírül vették, hogy városközpont épül, s a területfelszabadításba beleesik az ő házuk is. Éppen festeni akartak, tüzelőt beszerezni. Bementek a tanácshoz, ahol megnyugtatták őket, hogy nem lesz semmi baj. Aztán 1971 februárjában jött a papír az újabb szanálásról. Ezúttal Újpesten kínáltak cserelakást. Kimentek, megnézték, elfogadták. Csak az volt a kikötésük, hogy most már végleg letelepedhessenek. Két nagyszülővel, három nagy fiúval, valamivel innen a nyugdíjas koron hurcolkodtak új otthonukba. Időközben Már csak a fák. . . Mi nem messzire megyünk a nagyszülők meghaltak, a fiúk megnősültek, s született hat unoka. Megszokták, megszerették Újpestet, s már nem is tudják, mikor fájt utoljára a szívük, hogy esténként a lemenő nap fényénél nem csodálhatják meg a budai hegyeket. De mert három a magyar igazság, idén február 13-án újabb szanálási értesítést hozott a postás, melyben Mácsik István műszaki osztályvezető „az épület lebontásának engedélyezéséről értesíti az érdekelteket". A Bán Tibor utca 50. alatti kétszintes villa talán a legszebb épület a szanálásra kijelölt 52,5 hektáron. Testvérek között megér vagy négymilliót. Valamikor Brichtacipőgyárosé volt, s töretlen egészséggel élhetne még legalább száz évet. Schumannék, akik a földszinti négyszoba összkomfortos, kertre néző, teraszos lakást bérlik — immár csak hatodmagukkal, Elárvult kiskertek mert két fiú családostul kirepült —, számítottak erre, meg nem is. Többször cserélni akartak két lakásra, de a partner amikor megtudta, hogy szerepelnek a listán, menten visszalépett. Felújításhoz, leválasztáshoz pedig a tanács nem járult hozzá. Úgyhogy most ott tartanak, mint csaknem három évtizeddel ezelőtt. Eddig két „megtekintő" végére jártak. Az Árpád út 83. alatt felkínált első emeleti, háromszobás lakást azonnal elfogadták volna cserébe, ha a lakásban a fűtést korszerűsítik. A Venitiáner utcai cserelakás meg úgy néz kl, mint a „Villa Negra". Egyébként mindkét lakást szanálni fogják. Újabb ajánlat következett. A főváros ugyanis indokolt esetben adhat egy helyett két lakást. A felterjesztésre nem késett a válasz: méltányosságból felkínáltak két, egyenként 35 négyzetmétere«, másfél szobás tanácsi bérlakást Újpesten. A bontandó 126 négyzetméter és a kert helyett! Itt tart e meglehetősen furcsa história augusztus végén, amikor még azt jelenthetem: elképzelhető — nem biztos —, hogy legközelebb két kétszobás lakást kínálnak a városért mindent vállaló Schumannéknak. Az szóba sem került, hogy mi lenne, ha sértetlenül hagynák a gyönyörű villaépületet. Ami jó beruházás is lenne, hiszen négymillió forint megsemmisítésén túl további négy lakást is adni kell az itt élő két családnak, ami szintén megspórolható lenne. Annál is inkább, mert az utcában négy kevésbé értékes, építészetileg jelentéktelenebb háznak megkegyelmeztek. * Az újpesti lakásügyi osztály vezetője Salamonné dr. Bódis Enikő. Negyven-8 „Tanya" a Petőfi utcában