Budapest, 1980. (18. évfolyam)

10. szám október - Szepesi Attila: Az idő metszetei

AZ IDŐ METSZETEI (Budavár Erődítési Térképe, 1749) Az ötvenes évek elején történt. Barátaimmal délutáni csatangolás közben elvetődtünk a Várba. Aki a mai épületet látja, el sem képzelheti, mi volt itt akkor. Mi sem tudtuk, mi lehet belül, csak a meredező romfalakat láttuk, s ez adta az ötletet, hogy átlendüljünk a kerítésen. Talán nem ez volt a legalkalmasabb időpont a budai Várral való Ismerkedésre, sőt, gyanítom, az épületegyüttes sok száz éves történetének egyik legalkalmatlanabb pillanatát választottuk — de mi mást tehettünk? Mindenesetre néhány órás iránytalan bóklászás után ép bőrrel sikerült visszatérnünk a lehangoló kirándulásból. A Vár belülről — akárcsak kívülről nézve — egyetlen romhalmaz volt. A falak itt-ott álltak, összefüggéseiket vesztve, mint hátrahagyott színházi díszletek, az épületek emeletei egymásba csúsztak, kuszán, szétválaszthatatlanul összekeveredtek, szerte vasvázak, lépcsőcsonkok meredeztek, s ezeken kitűnően lehetett — a nyaktörés kockázatát is vállalva — fel-alá közlekedni. Hol voltak már az egykori díszes épületek, melyekről csodálkozással vegyes rosszallással írta 1526-ban Dzseladzade Musztafa török krónikás: „Budun városának egyik részén, mely rendkívül magas, van a király palotája, mely égig ér. Csigó László reprodukciója 40