Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Buza Péter: Gregersen Saga

Sümegh Alojsia. Gadányi György reprodukciói építését, az oravicza—steyerdorfi vasút mun­kálatait ... 1865-ben megvásárolta a Lu­czenbacher János-féle fűrész- és fatelepet, és ezzel megvetette alapját annak a nagyszerű üzletnek, melyet ma az egész ország közön­sége a legelőnyösebben ismer ... A vasútépí­tési munkálatok közül, melyeket ő teljesített, felemlítjük a károlyvár—marosvásárhelyi, a kolozsvár—géresi,anagyvárad— eszéki,az esz­tergám—ipolysági, a brassói—temesi vonala­kat . . . Eközben számos vasúti hidat épített, éspedig Zákány mellett, a Tiszán, Verőcze, Huszt, Szatmár mellett, az Ungon, a Kö­rösökön, a Latorczán ... átalakította a hat­vani pályaudvart, épített számos indóházat. . Nagyszerű erődítési munkálatokat vállalt Herczegovinában, a Kattarói-öbölben, s ez­zel majdnem egyidejűleg vett részt az 1879-i árvíz által elpusztított Szeged újjáépítésé­ben. Szegeden ő teljesítette a nagy töltési munkálatok jórészét, 5 emelte a sövényházi töltéseket, ő teljesítette az összes csatornázási IN 'SAGA' munkálatokat, s az új tiszai hid alapozását is. Rendkívüli munkaképességéről tesz tanúsá­got az is, hogy ugyanez időszakban teljesítette a budapesti központi indóház óriási cölöpözési munkálatait... 0 készítette a Népszínház összes faipari és ácsmunkálatait. . . A Gregersen-féle ipartelep terjedelméről és fontosságáról némi fogalmat alkothatunk, ha kiemeljük, hogy az a nagy munkaidőben több mint hatszáz munkást foglalkoztat. . . Az 1885. évi országos kiállítás alkalmával is számos nagy épületet emelt, de valamennyi között legszebb volt az ő saját pavilonja, mely a Városligetben még ma is áll, melynek stylje s kivitele egyaránt dicséretére válik a cég­nek . . ." * A leltár korántsem teljes. És a majd száz éve született méltatás egy-egy passzusa is kíván némi kommentárt. Az a bizonyos híres budai alagút, amely az 1850-es évek­ben épült, egyike méltatlanul elfelejtett műszaki alkotásainknak. Noha ahány vonat megérkezik vagy elindul a Déli pályaudvar­ról, átszáguld néhány percnyi sötétségén. Több mint százhúsz éve szolgálja ez a maga korában világszínvonalon álló, két sínpárral üzemelő alagút Budapestet. Gulbrand szegedi szerepe mellett se menjünk el szó nélkül. Egyike volt a nagy árvíz utáni helyreállítás főszereplőinek. Egyes feljegyzések szerint nem egyszerű üzletemberként. Ha igaz az adat, négyszáz házat épített föl a rászorulóknak ingyen, ajándékként. Majd egy évtizedes szegedi ténykedéséért megkapta a Ferenc József­rend lovagkeresztjét és 1884-ben a magyar nemességet. Nemcsak a központi indóház — tehát a Keleti pályaudvar —, de a Nyugati építésé­ben is részt vett. S nemcsak a Népszínház (a későbbi — azóta lebontott — Nemzeti Színház), de az Operaház és az 1945-ben el­pusztult Roosevelt téri Lloyd-palota belső­építészeti munkáiban is szerepet vállalt. A Gregersen-cég építette föl a Fiumei, ké­sőbb pedig a Konstantinápolyi öböl part­falát, mólóját is. A Gelléri említette 1885-ös országos kiállítás fő attrakciójának, az Iparcsarnok­nak a felépítését országos tervpályázat előzte meg. A pályázat első díját a Gregersen-cég nyerte el. 1894-ben az új Duna-hidak nem­zetközi pályázatán tízezer koronás harma­dik díjat nyertek. Egyébként híd-ügyben Gregersenék szak­tekintélynek számítottak. Ezért is bízták rájuk annak idején, 1890-ben a gyönyörű prágai műemlék, a Károly-híd rekonstruk­cióját. Legalábbis a családi hagyomány szerint, amelynek igazságát nem állt mó­domban ellenőrizni. A rendbehozott Ká­roly-híd egyik pillérkövén állítólag most is ott díszeleg a család akkor még vadonatúj nemesi címere. A cég alapításának korszakos dátuma 1865, amikor Gulbrand megveszi Luczen­bacher János Kétnyúl utcai fűrészüzemét. Egy 1875-ös adat szerint már szinte nagy­üzem ez a ferencvárosi telep. A 65 lóerős gőzgép 15 különböző típusú fűrészt, gyalut, vésőt, fúrót mozgat, amelyekkel akkor 315 munkás dolgozik, három technikus, két fő­pallér, négy asztalos és egy lakatos műhely­vezető irányításával. Léderer Mária Az ipari kapitalizmus kez­detei Magyarországon című munkájában fel­tételezi és adatokkal bizonyítja, hogy Lu­czenbachert a ferencvárosi üzem eladása előtt is üzleti kapcsolatok fűzték Gregersen Gulbrandhoz. Minden bizonnyal a fiatal norvég ácsmester egyik régi támogatóját tisztelhetjük a nagy tekintélyű iparosban. Léderer Mária azt is megemlíti könyvé­ben, hogy Luczenbacher János igen sok időt töltött Szobon. Tegyük hozzá: talán itt is született, lévén nemesi előneve: „Szobi" ... A Gregersen család történetéből vi­szont tudjuk, hogy Gulbrand felesége, Sü­megh Alojsia a szomszéd városkában élte gyermekéveit, s későbbi családjának má­sodik otthona lett a szobi kúria. Okkal fel­tételezhető tehát, hogy barátságuk nem Pesten kezdődött. Közben gyarapszik a Gregersen „biro­dalom". A vagyon egy részét ingatlanokba fektetik. 1910-ben, az alapító halálának évé­ben már negyvenhét ház és telek szerepel a nyilvántartásokban a családtagok vagy a cég nevén. Az ingatlanok egyik csoportja a Fe­rencvárosban, az üzem környékén található. Főleg a mai Szamuely (akkor még Lónyay, még korábban, az utcában levő vendéglő cégéréről, Kétnyúl) utcában. A sor a 29. 19 A palota homlokzata Csigó László felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom