Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Kertész Péter: Egy éj a traumatológián

A Bene Ferenc-hiz Kristóf tér felfii i udvara Csigó László felvéteti Százszor vagy ezerszer végigsétáltam már a Váci utca forgalmasabb, a Vörösmarty tértől az Erzsébet-híd pesti hídfőjéig terjedő szakaszán, de belvárosi házban alig-alig voltam. Miféle misztikum riasztott vissza, magam sem tudom; a külső pompával majdnem mindig ellentétben álló belső kép: a sötét kapualjak, a körbefutó gangok, a málladozó falak? Bár Thurzó Gábor, a nemrég elhunyt kitűnő író, könyvet is szentelt e vidéknek, a szépségnek én csupán a külső mázát láttam. S mögötte megannyi tragédiát. A Kristóf tér színes, nemrég fölújított épületei sem tudják elfeledtetni: csak egy kőhajításnyira van az a ház, melynek ötödik emeleti ablakpárkányáról — barátait vagy keserű önmagát mulattatván — Sarkadi Imre kilépett az életből; s ugyanezen ház műteremlakásában szűnt meg dobogni a szíve a késes angyallal viaskodó festőművésznek, Kondor Bélának. A Belváros történetéhez tehát ez is hoztartozik. Ha egy háztömb élő személy lenne, az önmagának tetsző dolgokon — a valahai Kristóf téri patika történelmén, a Hild József tervezte klasszicista lakóház kellemetességén — kívül ezeket a kontrasztokat is látnia kéne. Az óra- és ékszerbolt kirakatában a magát kellető, 494 ezer forintért bárki által megvásárolható briliáns vagy a „csak" 383 ezer forintos gyűrű mellett a szomszéd pincében meghúzódó, korábban „jobb napokat látott" öregembert is. HÁZAK KÖZELRŐL Vörösmarty tér 2,