Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Lóránt Zsuzsa: Mozgásterek

Csigó László felvételei Ha bemegyek egy kiállítóterembe, aminek anyagát nem ismerem, különösen kollektív tárlaton, szeretek megállni a terem közepén, lehetőség szerint egyforma távol az összes műtői, és lassan körbefordulni. Nagyjából úgy figyeltem meg, hogy az igazán „ütős" képek messziről felfigyeltetnek magukra. Vannak olyan sajátos színösszeállítású, sajátos kompoziciójú képek, amelyek egy ismeretlen, különös világba hívnak, magukhoz szólítják az embert. Kicsit olyan érzés ez, mint nyári estéken szuterén vagy földszinti lakások lefekvéshez bevilágított intim hangulatú belső terébe bepillantani. (Bár tudom, ez nem tisztességes dolog). Hogy pontosabban megfogalmazzam, olyasmit érzek ilyenkor, amit, gondolom, mindenki érez, amikor Nakonxipan birodalma feltárulkozik Gulácsy festményein. Az „ütős" képek számomra abban különböznek a csak „szép" képektől, hogy belülről érintenek meg, külön mondanivalójuk van számomra. Az életnek azon helyzeteiben, amikor emberi mivoltom már darabokra hullna, ezek segítenek önmagamhoz visszatalálni. Nem voltam pontos, amikor mostanáig csak festményekről beszéltem, tulajdonképpen ezt minden műalkotás hatására érvényesnek tartom. A „csak szép" művek artisztikus rendezettségükkel megnyugtatnak, vonzóbbá teszik köznapi létemet. Nem is lehetne folyamatosan teljessé válásnak és széthullásnak késélnyi határán nembeli mivoltunk megvalósulásának csúcsain és szakadékaiban létezni. Mielőtt szétszóródnék az általam feltálalt túl sok és általam sajátosan értelmezett fogalom egyenkénti megmagyarázásába, a kezdethez térek vissza. Azt a fajta műalkotást tudom a magam számára elérendőnek, amely nem hagyja közömbösen a szemlélőt. Ha nem is kavarja fel, de belső analógiákra emlékezteti. Meglehetősen hosszúnak tűnik az az idő, ami azóta eltelt, hogy első emlékképeimre és elgondolásaimra emlékszem. Azzal az általános elképzeléssel indultam, mint mindenki, hogy tudniillik megismerem a világot. Már hihetetlenül felnőtt voltam, IGY KEZDTEM LÓRÁNT ZSUZSA MOZGÁSTEREK