Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Császár Nagy László: Kifizetődik-e a műszaki könyvtár?

Osztatni Mihály kutatómérnök zési jegyek között. Ezeket az embereket azonban nem a technika újdonságai érdeklik, hanem olyan könyvet kölcsönöznek, amelyek a tapétázásban, a központi fűtés szerelésében, a háztartási gépek javításában és a házépítésben teszik járatossá őket. Prepok Ferencné munkáját huszonnyolc olyan letéti könyvtáros is segíti, akik nem szakemberek ugyan, de társadalmi munkában, saját anyagi felelősségükre vállalták, hogy a környezetükben dolgozó műszakiakat ellátják szakkönyvújdonságokkal. — Ha ők nem segítenének — kesereg a könyvtár vezetője —, ennyi olvasónk sem lenne. Nézze, nem faggattam senkit arról, miért nem olvas rendszeresen, így azt sem tudom megmondani, hogy az alacsony látogatottságnak a kényelmesség vagy az örökös időhiány az oka. Tény azonban, hogy a könyvtár éppen azoktól az irodáktól esik legtávolabb, ahol azok dolgoznak, akiknek — megítélésünk szerint — a legnagyobb szükségük lenne a legfrissebb szakirodalom ismeretére. Persze arról sem vagyok meggyőződve, hogy a letéti könyvtárosoknál lévő könyveket valóban olvassák is. Márpedig így hiábavaló erőlködés a mi munkánk. Es amíg az emberek nem igénylik a szakirodalom olvasását, addig közvetve sem segíthetjük a termelést. A mi munkánknak ugyanis csak akkor lenne igazán Góth Kornél gyártmányvezető haszna, ha a munkapadok mellett a legkorszerűbb technológiát alkalmaznák. Nálunk viszont, ahogy hallom, jó esetben két-három év alatt valósul meg egy-egy folyóiratban olvasott technológiai eljárás. Igen, mondhatom úgy is, hogy mire alkalmazni kezdik, már elavul. A könyvtárban negyedévenként tájékoztatót készítenek az új könyvekről, és ezt minden osztályra elküldik. Ettől azonban hiába remélték a látogatók számának emelkedését. Az újabb és újabb kezdeményezések pedig rendszerint vakvágányra futnak. Evek óta hiába kérnek egy fénymásoló gépet. Ha volna, a legfontosabb cikkek és tanulmányok másolatát elküldhetnék azoknak, akiknek munkáját ez segíthetné. Ha az emberek nem mennek a könyvtárba, legalább a könyvtár menjen el az emberekhez, gondolják. Elképzelésük ma is csak ábránd. Évente 25—30 ezer oldalt tudnának ezzel lemásolni, és akkor nem fordulna elő, hogy a legérdekesebb cikkek csak fél esztendő múlva jutnak el egy-egy irodába. Jelenleg az Országos Műszaki Könyvtárban másoltatják ezeket a tanulmányokat, ám ebben a munkaerőszegény világban nem engedhetik meg maguknak azt, hogy egyikük ingajáratban közlekedjék a gyár és a könyvtár között. Ha pedig levélben rendelik meg, gyakran hetekig kell várni, amíg elkészül. — Ne értsen félre — mondja a vezető — nem becsülöm le a szépirodalmi könyvtárunkban dolgozó kollégáim munkáját. Ott 80 ezer kötettel tizenegy ember dolgozik. De a gyárnak mégis a mi szolgáltatásunk lenne fontosabb. Ez talán egy kicsit érzékelteti a műszaki könyvtárosok megbecsülését. Ezért hirdetünk hiába évek óta az egyetemen, hozzánk senki nem jön. Arról pedig még álmodni sem merünk, hogy esetleg áthelyeznek tőlük Németh Vilmos kutatómérnök néhány embert. Ezt a munkát úgysem vállalja senki. Szántai Lászlóné szakképzett könyvtáros példája aligha vonzza a fiatalokat. Nyolc éve dolgozik a könyvtárban. Fizetése 2750 forint. A közeljövőben szülési szabadságra megy, aztán igénybe veszi a gyermekgondozási segélyt. Érthető, ha csaknem évtizedes munkaviszony után neki is van mondandója: — Azt hiszem, alapvető szemléletváltozásra lenne szükség, és mindenekelőtt egy idegen nyelvet beszélő kollégára. Meg kellene értetni a fiatal könyvtárosokkal ennek a munkának a fontosságát, persze, ez már nem a mi feladatunk. De ahol igazán becsülik a könyvtárost, és értékelik fáradozását, ott alighanem megteremtik a szükséges tárgyi feltételeket is. A mi munkánk akkor lenne igazán hatásos, ha rendszeres információt kapnánk egy tájékoztatási csoporttól. Ilyen azonban nálunk nem létezik. Pedig ha erre is gondolnának, néhány nap alatt elküldhetnénk az érdekelt szakembereknek a legfrissebb külföldi folyóiratokban megjelent cikkek másolatát. Ez nagymértékben javíthatná a gyáj; termelékenységét. Az alapvető baj az, hogy nincs erre igény. Ezt mutatja, hogy a mérnököknek, technikusoknak stb. jó esetben csak a fele ol-29