Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Zavartalan energiaellátás – zárolt körzetek

Zavartalan energiaellátás — zárolt körzetek Őszinte beszélgetés a Budapesti Elektromos Müveknél zépek Budapest fényei, kiváltképp az ünnepi díszkivilágításban. Otthonunkban, nyaralónkban ég a villany, sistereg, szuszog a kávéillatot terjesztő presszógép, zümmögnek a háztartási gépek. Mindez olyan természetes, hogy szinte észre sem vesszük az állandóan rendelkezésünkre álló villamos energiát mindaddig, amíg a tévé képernyője olykor-olykor be nem szűkül, vagy ránk nem borul a sötét. Ilyenkor bosszúsan kiáltunk fel: — Mi az, már megint áramszünet? Pedig nagyon ritkán, van. Vagy mégsem? Erről beszélgetünk a Budapesti Elektromos Művek igazgatóságán Molnár Józseffel, az üzemviteli főosztály vezetőjével. Előttünk térkép. Színes foltjai, vonalai azt mutatják, meddig terjed a Budapesti Elektromos Művek „felségterülete", s hogy a fővároson kívül hány városban, községben és faluban köteles a vállalat elektromos energiát szolgáltatni. Hatalmas „birodalom". Északon, a Duna mentén Tahitótfalu felett húzódik a határ, délen jóval Dömsod és Dabas alatt, Bács-Kiskun megyéig terjed a terület, keleten Gödöllőn túl, Gyömrötől, Kakucstól és Dabastól jobbra látható a piros vonal. S akkor még nem is szóltunk a budai oldalról, ahol északon Komárom megye szélétől Százhalombattáig ugyancsak sok települést feltüntet a térkép. — Működési területünk — mondja a főosztályvezető— 2877 négyzetkilométer, Budapesten kívül öt város és 72 község van ezen a térképen. Fogyasztóink száma kereken 1 millió 20 ezer. S talán még egy érdekes számot: a közép- és kisfeszültségű hálózatunk hossza 16 ezer kilométer. Ezt bizony még sugárhajtású repülővel is nehéz lenne egy nap alatt bejárni. Éppen ezért az egész területet öt üzemigazgatóságra és 25 kirendeltségre kellett felosztani, hogy a háromezer dolgozó minél közelebb legyen munkahelyéhez. — Sok az üzemzavar? — kérdeztük a főosztályvezetőt. — Ha az értékesített energia és az üzemzavarnál kieső energia viszonyát számítjuk, az eredmény mindössze két ezrelék. Ez azt jelenti, hogy bármelyik európai nagyvárossal álljuk a versenyt. — Úgy tudjuk, hogy gyakori a munkagépek okozta kóbelszakitás, de sok körzetben rengeteg gondot okoz a régi hálózat is a szűk kapacitás miatt. A közvéleményben elterjedtek olyan hírek, melyek szerint a vállalat — népszerű nevén az ELMU — bizonyos fővárosi és vidéki részeken korlátozza, illetve nem engedélyezi új elektromos berendezések bekapcsolását — Válasszuk ketté a dolgokat — mondotta Molnár József főosztályvezető. — Az ipari igényeket minden esetben ki tudjuk elégíteni. Általában a lakosságnak is elegendő villamos energiát tudunk adni — csak nem mindig és nem mindenütt. A rohamos fejlődés, a rengeteg új építkezés és a megnövekedett áramigények miatt egyes transzformátorkörzetekben olyan túlterhelés lelentkezhet, hogy a feszültségesés a megengedettnél nagyobb. A háztartásokban ezt úgy veszik észre, hogy halványabban ég a lámpa, a tévé képe kisebb lesz, egyes berendezések nem működnek megfelelően. Az ilyen körzetekben hálózati rekonstrukció szükséges. Ennek ellenére — és ezt szeretném nyomatékosan hangsúlyozni — vállalatunkat törvény kötelezi. hogy a hálózat üzembiztonsági határáig ki kell elégíteni a fogyasztók energiaigényeit. A problematikus, az úgynevezett zárolt körzetekben is, ha új bekapcsolást kérnek, mi 2,2 kilowattig kiadjuk az engedélyt csatlakozási pontonként. Ilyen lehet például egy tízlakásos társasház is. — Az új lakást építők kérelmét hol bírálják el? — A körzeti kirendeltségen, az ipari fogyasztókét pedig az illetékes üzemigazgatóságon. Sok félreértést eloszlathatunk azzal, ha világosan kimondjuk. hogy a zárolt körzetek változnak, a fogyasztás dinamikus növekedése miatt mindig újak keletkeznek, miközben a régiek rekonstrukciója befejeződik. E változások okait feltüntető grafikont nézegetve kiderül, hogy évente 6.5 százalékkal nő a villamos energiafelhasználása. Eddig tízévenként megkétszereződött, most talán csökken a növekedés üteme az energiatakarékossági intézkedések eredményeként. A fogyasztási görbe emelkedő vonala már nem olyan meredek a kommunális fogyasztóknál (a magánháztartásoknál, a presszóknál, a moziknál, fodrászoknál, boltoknál, és így tovább). Az 1979-es nagy ütemű rekonstrukció eredményeként a körzeteknek most csak 12 százaléka zárolt, egy esztendővel korábban ez még 14 százalék volt. — Önök szerint — kérdeztük — a háztartások energiagazdálkodásában mivel lehetne takarékoskodni:' — Azzal — mondotta a főosztályvezető —, amit feleslegesen használunk, pazarlunk. A takarékosság lényege tulajdonképpen ipari feladat is lenne, mert jobb hatásfokú fényforrásokkal, tűzhelyekkel, a hőt gazdaságosabban átvevő edényekkel kellene ellátni a lakosságot. — Mire gondol? — Arra, hogy a viszonylag olcsóbban világító fénycsövek nehezen terjednek, mert lámpatestekből nincs kellő választék a különböző stílusú lakásokhoz. továbbá, hogy a háztartási főzőedények színes mintáira több gondot fordítanak, mint az aljuk kiképzésére. Pedig bármilyen hihetetlenül hangzik, a villanyszámlán érződik, milyen edényben főz a háziasszony. íme, bizonyságul, a főosztály egyik kísérletének jegyzőkönyve. A vizsgálat a következő volt: vettek három közönséges bolti fazekat. Csak éppen az egyiknek kissé domború volt a fenéklemeze, a másiké homorú, a harmadiké pedig teljesen sima. Mindhárom fazékba egy-egy liter vizet öntöttek, s azonos hőfokú elektromos főzőlapra tették. A sima fenekű fazékban 12—13 perc múlva forrt a víz. A domborúban csak 28—30 perc múlva, a homorúban 46—50 percig kellett várni a forrásra. Sok országban már simára munkálják a főzőedények alját, bár ez többletmunkát és költséget jelent, de többszörösen megtérül a használatkor. — A zárolt körzetek nem váratlan sorscsapásként jönnek létre, hiszen előre látható-tudható, hogy egy területen parcellázni kezdenek, lakótelepet vagy társasházat építenek. Miért nem lehet erre időben és kellően felkészülni? — A tervszerűen épülő lakótelepeken nincs baj. Annál több a peremkerületekben, főleg a XI., XII., és a III. kerületben. Itt épül ugyanis a legtöbb társasház. Amikor az a fogyasztó jelentkezik a körzetben, akit már nem lehet a meglévő hálózatról ellátni, akkor ezt a fogyasztót közvetlen anyagi kár is éri, mert a bővítésnél az első jelentkezőt, még ha az csak egy hatlakásos társasház is, a rekonstrukció, bővítés költségeinek tetemes része terheli. Akiket később kapcsolnak a felújított hálózatra, azok egy fillért sem térítenek meg a korábban építkezőknek. — Aliért nem egyforma a teherviselés? Miért ez az igazságtalanság? — Mert nem egyformán értelmezik a 3/1966. (V. 31.) NIM sz. rendeletet. A tanácsok feladata lenne megoldani a közművesítés összes költségeinek egyenlő teherviselését, és megszüntetni a mai gyakorlatot, amellyel indokolatlanul sújtunk egyeseket. Megfelelő szervező munkával, és az áramszolgáltatókkal együttműködve, ezt a méltánytalanságot meg lehetne szüntetni — S mit tesz a mai gondok felszámolásáért az E LMŰ? — A népgazdaság és a vállalat teherbíró képességének megfelelő ütemben folytatjuk a hálózati kapacitás növelését, a zárolt körzetek rekonstrukcióját, az üzembiztos energiaellátás jobb feltételeinek megteremtését. Ez nemcsak a fogyasztói, kisfeszültségű hálózatokon folyik, hanem a közép- és nagyfeszültségű hálózaton is. Persze ez már magasabb szintű népgazdasági feladat, amelyet vállalatunk hajt végre. (x) 38