Budapest, 1980. (18. évfolyam)
6. szám június - Granasztói Pál: A Rákóczi út értéke
Zöldre várva Csigó László felvételei kád bazár a Dohány és a Síp utca sarkán. Tömegcsen érkeztek vidékiek a fővárosba: a külső boltok „parasztfogásra" rendezkedtek be; a boltosok becsábították a kispénzű, gyalogoló, nézelődő és tájékozatlan vásárlókat, s bár alkudni sokáig csaknem mindenütt lehetett, gyakran becsapták őket selejtes áruikkal. Ez a jelenség akkor alantassá tette a Rákóczi utat a Belvárosból nézve. Nem véletlen, hogy a Párizsi Áruház a nagy riadalmat keltő leégése után az Andrássy úton épült újjá (ma Divatcsarnok). E jelenség sokáig tovább élt, de az elmúlt évtizedekben megváltozott a helyzet. A Belváros még őrzi rangját, de ez a rang a társadalmi változások folytán kiterjedt: kitűnő, neves boltok s mind nagyobb forgalmú, nagyszabású áruházak keletkeztek a Belvároson kívül, így a Rákóczi úton is. A Corvin, mely később köpenyt kapott, indította a sort, ezt követte több más. (Áruházakon nemcsak külön épületeket értek, hanem több szintes nagyobb üzleteket is.) A demokrácia és a váemlített Debrecen és Ostende sem. Az előbbi helyén a Szabadság Szállodában színvonalas éttermet és bisztrót találunk. Ez voltaképpen az élet rendje egy városban — más tekintetekben is, s éppenséggel egyik fő útján — az időnkénti változások: a régi dolgok eltűnnek, újak keletkeznek, hol nosztalgiát, hol örömet keltve. Mindaz, amiről itt szót ejtettem, kevésbé építészeti, tervezési téma, inkább, mint jeleztem, tágabb: urbanisztikai. Tehát olyan, ami a városi életet sokféle szempontból tanulmányozza. Ez az út tanúsítja, hogy ha a tervezés egyre szükségesebbé válik is, jelentős mértékben mégis az idő és maga az élet — a lakosok, a látogatók élete — formál várost, városrészt, utakat, tereket. Ezért a Rákóczi út értéke kevésbé az építészeti művekben, a megtervezettségben s ez által az egységben rejlik, inkább sok egyéb más, a növekedés, fejlődés, az élet, a rakódottros növekedése révén tehát e tekintetben emelkedett a Rákóczi út rangja, illetve egyik fő eleme lett a tágabban értelmezett belvárosnak, amihez hovatovább már a Nagykörút és a Városliget is hozzátartozik. Hasonlóan alakult ez a vendéglátóhelyeket illetően. A szállodáknak általában jó éttermeik voltak, főként a Pannóniának, de a többieknek is. Nemcsak a közvetlen környéket szolgálták. így a Rókus-kápolnával szemben a hajdani Bíró Dénes, ma Bástya étterem, az EMKE mind kávéház, mind jó hírű étterem volt, akárcsak az út vége felé a Debrecen étterem, s a ma is a régi nevét viselő Hauer cukrászda, híres volt az Urániával közel szemközti Ostende zenés kávéház. Több közülük már nem létezik, így az ság, s ennek jelei adják rangját, még ha épületsorok keretezik, teszik is lehetővé és tükrözik is azt. S e tágabb megítéléshez hozzájárul sajátságosan a név is, az út mai neve. Rákóczi Ferencet, történelmünknek egyik legnagyobbját idézi. A fejedelem hamvait ezen az úton haladva hozták haza Rodostóból 1906-ban. Hatalmas ünnepélyességgel, hatalmas emóciókat keltve széles tömegekben. Ebből eredően kapta a Rákóczi nevet. A névadás indokolt volt, a nagy név nagy utat kívánt. S kapott. A név pedig emelte magának az útnak a rangját. Mert immár a rang érződik itt, az egészben, sok-sok más összetevő mellett, sőt fölött is — nemcsak fővárosi, nagyvárosi, hanem országos és sok évszázados rang. 7 A Mező Imre úti felüljáró