Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Dr. Berényi Sándor: Lejárt a megbízatásunk

a budapesti lakosság igényeit is magasabb színvonalon elégítsék ki. Meggyőződésem, hogy a testület jól vizsgázott akkor, amikor mint képviselet helyt adott az érdekek kifejezésének, ütköztette, megfelelően rangsorolta, integrálta azokat, várospolitikai döntései Budapest egészének a fejlődését segítették. Budapesten a nagyvárosi méretek miatt kettős rendszere van a tanácsoknak: a kerületi tanácsok mint népképviseleti, önkormányzati szervek gondoskodnak az alapfokú ellátásról, a kerületi érdekek képviseletéről; a Fővárosi Tanács pedig a város fejlesztését, az összbudapesti méretekben szervezett ellátást, a kerületek közötti érdekek összehangolását tartja szem előtt. A Fővárosi Tanács tagjai, akik megbízatásukat a kerületi tanácsoktól kapják, lényegében hármas kötöttséggel tevékenykednek. Képviselik szűkebb választóközösségüket és a kerületi érdekeket, de a budapesti érdekeket is. De hozzátehetjük ehhez a negyedik, nem kevésbé fontos kötöttséget: az ország iránti felelősséget is. A Fővárosi Tanács mint népképviseleti szerv testületi ülésen gyakorolja jogkörét. Az ott hozott határozatok, döntések szabják meg a városfejlesztés, a várospolitika irányát, az államigazgatási szervek munkáját. Ellenőrző tevékenységét a tanácsi szervek beszámoltatása útján látja el. A tanács döntési kapacitása nem korlátlan. Ezért a testületi vezetésnek s a szocialista demokráciának is alapkérdése, hogy a döntések a várospolitika, városfejlesztés fő irányait határozzák meg, és hogy az államigazgatási szervek irányítása és ellenőrzése hatékonyan érvényesüljön a testület munkájában. A döntések — mint azt már említettük és hangsúlyoztuk — tartalmaznak egyrészt politikai elemeket, amelyek az érdekviszonyok feltárásán, felismerésén, integrálásán alapulnak, másrészt tudományosságot, szakszerűséget te. Ez utóbbi: a döntések szakszerű, tudományos előkészítése, életünk mai feltételei mellett, elsősorban a szakigazgatási apparátus feladata. E kettős igény egyre jobban harmonizál: az apparátus nagyobb gondot fordít a döntések politikai megalapozottságára, az érdekek figyelembevételére, a tanács pedig a magasabb szakszerűséget is érvényesíti a határozathozatalban, a vitában. Kiemelkednek a tanács döntései közül azok, amelyek a városfejlesztés, a várospolitika fő tendenciáit hosszabb távra meghatározzák. Ilyenek mindenekelőtt az ötéves fejlesztési, pénzügyi, területfejlesztési tervek. E ciklusban fogadtuk el az ötödik ötéves fejlesztési, pénzügyi és területfejlesztési tervet. A várospolitika, városfejlesztés tudatosságát, tervszerűségét biztosítják a hosszú távú fejlesztési tervek. Tudományos előkészítésük, előzetes egyeztetésük mind politikai, mind szakmai szempontból alapvető jelentőségű. E tanácsciklusban számos hosszú távú fejlesztési tervet, programot alkottunk. Csak a legjelentősebbeket: ebben az időszakban került sor az egészségügyi-szociális ellátás hosszú távú fejlesztés,! programjának kidolgozására, a lakásépítés, lakásgazdálkodás 15 éves tervének, a közlekedésfejlesztés hosszú távú tervének elfogadására, a közműfejlesztés irányelveinek meghatározására. Ezeknek a napirendi pontoknak a vitája volt a legélénkebb a tanácsüléseken jóllehet az előkészitésben a tanácstagi csoportok, bizottságok részt vettek —, mert a tanács itt viszonylagos önállósággal képviselheti azokat a társadalmi érdekeket, amelyeknek a gondozására hivatott. Jövőnket meghatározó döntések azok is, amelyek a város életének egy-egy fontos területén alakítják a várospolitika elveit, meghatározzák a célokat, a megvalósítás eszközeit, a tanácsi szervek feladatait. Ilyen nagy jelentőségű várospolitikai döntésnek tekinthetjük a családpolitikai koncepció megalkotását, amely Budapest sokrétű társadalmi struktúráját figyelembe véve dolgozta ki a nagyvárosi családpolitika modelljét: a nagycsaládok segítésének programját, a családvédelem célját és megvalósításának eszközeit. A jelentősebb döntések között említhető például az ingatlankezelési rendszer továbbfejlesztéséről, az általános iskolai oktató-nevelő munka korszerűsítéséről, a főváros köztisztaságáról hozott határozat is. E napirendi pontoknál különösen élénk volt a vitakedv. E határozatok mind politikailag, mind szakmailag megalapozottan hosszabb távra meghatározzák a tanácsi szervek tevékenységét. Atestületi munka fejlődésének új eleme, hogy a tanács a jelentős várospolitikai határozatok végrehajtását folyamatosan figyelemmel kíséri és ellenőrzi. A tanácsülés visszatér egy-egy nagy jelentőségű határozatának értékelésére, megvizsgálja a végrehajtás menetét, helyzetét, és ha szükséges, korrigálja az eredeti elképzeléseket. így például a tanácsülés napirendjén szerepelt az ingatlankezelésről, az általános iskolai oktató-nevelő munkáról szóló határozatok végrehajtási tapasztalatainak számbavétele. E munkamódszer az államigazgatás hatékony ellenőrzésének is eszköze. Bizonyos fokig ide sorolható az éves fejlesztési tervek és költségvetések kidolgozása. Ebben a tevékenységben jóval kisebb önállósággal rendelkezik, mint a korábban említett várospolitikai döntések, programok megalkotásában. Az éves tervek és költségvetések elfogadása egyben az előző időszak munkájának az értékelése is, és — amennyiben ez indokolt — bizonyos fokig korrigálja az ötéves fejlesztési, pénzügyi terveket. így például az 1979., de különösen az 1980. évi fejlesztési terv és költségvetés meghatározásában kellett reálisan számolni azzal, hogy az ötéves fejlesztési terv egyes célkitűzéseit nem sikerül maradéktalanul megvalósítani, ezért a városfejlesztést azokra a fő irányokra kell koncentrálni (komplex lakásépítés, kórházfejlesztés, alapfokú oktatási intézmények fejlesztése stb.), amelyek lehetővé teszik a zökkenőmentes átmenetet a hatodik ötéves tervbe. A tanács ellenőrző szerepének fejlődését mutatja, hogy rendszeresen beszámoltatja államigazgatási szerveit, bizottságait. E tanácsciklusban került sor a végrehajtó bizottság ötéves munkájának értékelésére. A tanács, élve a tanácstörvényben biztosított jogával, megvitatta a bíróság, az ügyészség tájékoztatóját, beszámoltatta a rendőrséget munkájáról. A tanácsülés állásfoglalása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Budapest közrendje, jogrendje megszilárduljon, erősödjön a tanácsi és a nem tanácsi szervek együttműködése, növekedjen a lakosság aktivitása. . z eltelt ciklusban huszonnyolc tanácsrendelet született, melyek számos, a vá-JL jL ros életével összefüggő kérdésben szabályozták a főváros lakóinak és a főváros területén működő szerveknek a tevékenységét. (Például: a lakáselosztás, a szolgáltatóipari felvevőhelyek nyitvatartási ideje, a budapesti városrendezési szabályzat, a vízellátás és csatornázás, a szeszes ital fogyasztásának közterületen való korlátozása stb.) E huszonnyolc tanácsrendelet megalkotásával hosszú távú jogalkotási program teljesült, amely megújította a városi élet jogi rendjét. A tanács áttekintette a hatósági ügyintézés helyzetét, s az államigazgatási munka korszerűsítésével megalapozta az államigazgatás hosszú távú fejlesztését. A tanács 1978-ban megvizsgálta a fővárosi tanácstagok munkáját, vagyis értékelte saját tevékenységét. Megállapította, hogy a tanácsülések előkészítése gondos, alapos, a vitaszellem élénk. Ugyanakkor még sok a tennivaló a tanácsi munka hatékonyságának javításában. Szükséges a tanácstagok jobb informálása, az előkészítés folyamatában felmerült alternatívák megismertetése az alkotó jellegű, lényegre törő vita kibontakoztatásának érdekében. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a demokrácia nem a tanácsülésen kezdődik, hanem ott végződik. Ez különösen áll egy olyan nagy testületre, mint a Fővárosi Tanács. A tanácsi testületben a demokratikus döntéshozatal elsősorban a döntéstervezet előkészítésében kell hogy érvényesüljön. A tanácsülések előkészítésének demokratikus fórumai — továbbfejlesztésükre az igény sürgető — a fővárosi tanácstagok kerületi csoportjai, illetve a tanács bizottságai. Az előkészítés során a tanácstagok e fórumokon ellenőrzik a döntés tervezetét, szembesítik a lakossági érdekekkel, és csak ezután kerülhet sor a tanácsülésre, ahol szintén van vita, és lehet az alternatívák közül választani. A kerületi tanácstagi csoportok a Fővárosi Tanács minden ülése előtt rendszeresen összeülnek, megvitatják az előterjesztéseket, megállapodnak abban is, hogy ki szólal fel. Segítik egymást a felszólalások előkészítésében. Információkat cserélnek. Mód nyílik ezeken a fórumokon a kerületi tanácsi vezetéssel és a társadalmi szervekkel való együttműködésre is. A tanácstagok e munkájuk során ismerkednek meg azokkal az érdekekkel, amelyeknek a képviseletét rájuk ruházták. A Fővárosi Tanács bizottságaiban közel 170 tanácstag és 90 választott bizottsági tag működik. E bizottságok egyre több javaslatot dolgoznak ki saját vizsgálataik alapján. Erősödik ágazati koordinációs szerepük is. Erőteljes a tevékenységük a tanácsi határozatok végrehajtásának ellenőrzésében, munkájuk fokozza a népképviselet ellenőrző szerepét. Meggyőződésem, hogy a Fővárosi Tanács eleget tett a hét évvel ezelőtt kapott megbízásnak, és jó szívvel adja át a „stafétabotot" a megválasztott új tanácsnak. 3