Budapest, 1980. (18. évfolyam)

5. szám május - Radványi Ervin: Hogyan lett Budapest nagyközség?

RADVÁNYI ERVIN Hogyan lett Budapest nagyközség ? Egy szép napon különös erjedés indult meg a Magyar Népköztársaságfővárosában, Budapesten. Atanácsok lakásügyi osztályain alábbhagyott a lakáskérők rohama, a végzős egyetemi hallgatók tülekedni kezdtek perifériális körzetek,tájjellegűtelepülések, sőt, dimbes-dombos téeszközségek betöltésre váró munkahelyeiért. Egyik napról a másikra divat lett az újságokban a „Vidékre költöznék" apróhirdetés. Lakótelepi távfűtéses otthonokat ajánlottak, „Csótány nélkül" jeligére, zsalugáteres kúriáért, és vállalkozó kedvű Pest környéki gebinesek jövedelmező italmérésüket hirdették cserébe faluvégi kurta kocsmáért. Megindult a kétmilliós metropolis lakosságának tömeges elvándorlása. Legnagyobb létszámban a belső kerületek négy-öt emeletes bérházaiban lakó állampolgárok áramlottak családjukkal, gyermekeikkel. diplomájukkal és Daciájukkal a vidék felé. A sajtó a maga részéről nem nyilvánított véleményt (az ügy önálló állásfoglaláshoz túl nagy horderejű lett volna), a harcos igenlés vagy következetes elutasítás előtt helyénvalónak tartották megvárni a felsőbb hely megnyilatkozását. A folyamat megállíthatatlan volt: Budapest lakossága előbb a felére, majd a harmadára csökkent. A jelenséghez a felsőbb közigazgatási szervek is kénytelenek voltak alkalmazkodni: Budapestet először megyei jogú várossá, aztán járási székhellyé avatták vissza. Utóbbi minőségében elég sokáig (nyolc-kilenc hónapig) sikerült megkapaszkodnia, főként történelmi nevezetességei, a Királyi Vár, a Bazilika meg a Duna-hidak miatt, de egy szép napon ettől a minősítésétől is búcsúznia kellett, s a hajdani város szélén, a bevezető autósztrádák mentén megjelentek az újonnan festett táblák: Budapest nagyközség. Végül a Bölcsészettudományi Kar „Jelenkori oknyomozó történelem" tanszéke vette kezébe az ügyet. Felsőbb rendelkezésre dr. Wéninger Szabolcs egyetemi tanár vezetésével úgynevezett MIÉRT Bizottságot alakítottak, amely tartozott hat hónapon belül konkrét dokumentumokkal elemző választ készíteni. Mindjárt az elején a MIÉRT Bizottság két tagja „CSAK" szövegű búcsúlevélben lemondott a részvételről, és mint kihajtójuhász Bodzameggyesre települt, de a többiek hozzáláttak a munkához. Felosztották maguk közt a Magyar Népköztársaság területét, és az e célra készült, stencilezett felmérőlapokkal elutaztak a kijelölt körzetekbe. És nyolc-kilenc nap múltán a MIÉRT-mozgalom pesti főhadiszállására befutottak az első jelentések. Közlésük egyértelmű volt: a paraszti létformába meglepően gyorsan beilleszkedő fővárosiak bizalmatlanul fogadják a kérdésekkel okvetetlenkedő ,,nadrágos embereket". — „Szmogszaguk van!" — felkiáltással becsapják előttük a kiskaput, a gyerekek galambtojással hajigálják meg őket, s van, ahol a kuvaszt is rájuk uszítják. A MIÉRT-mozgalom 188 munkatársa négy hónapon át gyűjtötte a válaszokat. Hazatérve, a felgyűlt anyagot betáplálták a TOSHIBA levélfeldolgozó gépbe, amelyet időközben komputernek alakítottak át (Nagy-Budapest községbe naponta mindössze 25—30 levélküldemény érkezett, amit egy nyugdíjas postai alkalmazott fél óra alatt kényelmesen fel tudott dolgozni). A komputer az érveket, magyarázatokat tematikailag csoportosította, s végül 12 főbb érvcsoport alakult ki. Ezeket — a fontossági sorrend megállapítása nélkül — az alábbiakban közöljük. Választípusok a MIÉRT HAGYTA EL BUDAPESTET? kérdésre: 1. Ez valami őrület, ami ott van! 2. Unom a dugókat. Hát mindennap minden rohadt autós pont az én járgányom előtt gyömöszkölődikü (167 ezer 963 gépkocsivezető.) 3. Imádom a hasított tetejű, ropogós, aranyosbarna, kerek cipót. Az illata, íze, lyukacsos rugalmassága a) drága jó anyámra, b) drága jó apámra, c) nővéremre, d) boldogult Irma nénémre, e) 39 szélmalomra, f) 324 szőke asszonyra, g) 2341 szalmakazalra emlékeztet. 4. Benzin-, idő-, idegspórolás! Egyből a tájegységben vagyok, nem kell hét végén ötven kilométeres konvojban araszolni! És nem helikopter irányít, amikor biciklin kimegyek a kistóra snecizni! 5. Ismerem a szomszédomat. Tudom, hogy kicsoda! A nevét is tudom, meg hogy epével operálták! Ha a vegyesboltban találkozunk, megkérdem, hogy van. A Külső Gyáli úti toronyházban tíz év alatt nem láttam a szomszédomat. Csak a szemetesvödrét! 6. Úr akarok lenni. Dölyfös, régimódi, igazi ÚR. Akit megsüvegelnek a pénzéért. Dőzsölni akarok a megbecsülésben, a tiszteletben, mint egy basa, egy gróf! Hogy ha én egyszer előre köszönök, köszönjenek vissza nekem! 7. Imádom, ha a pincér hízelgő, kétkulacsos, farkcsóváló, és odateszi elém az étlapot! 8. Tudjátok, mi az az estéli akácillatos levegő, korom nélkül, rigófütty módra?... 9. Kistót Jani bácsi a futballmeccsen a harminckét fok melegtől, a három potyagóltól meg a hat üveg sörtől napszúrást kapott, s hazafelé a Kossuth utcában megszédült és elesett. Az arrajárók nem lépték át, nem tolták lábukkal félre, és a gyerekek nem ugráltak helyből távolt fölötte. Lehajoltak Kistót Jánosért és fölvették. Láttam!! Lefényképeztem ! 10. Lakásra nem kell nyolc évig várni, csak háromig. És protektornak se kell okvetlenül minisztériumi főember, elég egy járási funkci is. 11. A főnököm hypertóniás volt, a feleségem stresszes és frontátvonulós. Most mind a hárman póréhagyma-termesztők vagyunk. 12. A vasútállomási pénztárnál nyolcan álltak sorba. Előrebicegtem, és a sorállóknak igazolásokat mutattam fel, hogy combnyaktörésem van, kettőhuszas vérnyomásom, vesehomokom, a férjem sakknagymester, és én leánykoromban illegális röplapokat terjesztettem. Mire az elöl álló piros képű elvtárs szélesen elmosolyodott, és átölelte a vállam: „Eriggyen csak, ángyi, ha egyszer vérnyomása van. Csak a bolondnak sürgős. Hisz ugyanarra a vicinálisra várunk, franc aki megeszi!" Mialatt a TOSHIBA komputer a fentebbi véleményeket összesítette és kiköpte (ha netán tévedett néha, előzékenyen mindjárt korrigált is: ,,A SHIBA NEM AZ ÖN KÉSZÜLÉKÉBEN VAN") — szóval mialatt ez a páratlan gépezet dolgozott, az országban megállíthatatlanul tovább csökkent az exfőváros lakosságának száma. A jelenséggel az egyébként eléggé lassú könyvkiadás is kénytelen volt lépést tartani, és a Szociográfiai Kiadó „Kihaló magyar helységek" sorozata két új kötettel gyarapodott: 1. Gyűrűfű, 2. Budapest. Ami pedig a sok százezer elvándorló új településeit illeti, némely kisvárosok, községek kiugróan népszerűek lettek. Közrejátszott ebben fekvésük, hegyvölgyes környezetük, vízpartjuk, halastavuk, megyeszerte híres barackosuk, népművészetük, de, persze, mindenekelőtt csöndességük, békés nyugodalmasságuk — ami a metropolisok zajától, lélektelen tülekedésétől elsősorban megkülönböztette őket. Különösen népszerű lett az új honfoglalók körében a már említett, kies fekvésű Bodzameggyes község és környéke. Olyannyira, hogy hamarosan országos divattá vált Meggyesre költözni. Ez a változás, persze, a falucska arculatán is szembetűnően megmutatkozott: terebélyesedni kezdett, a gombamódra szaporodó házak, porták, kertek, háztáji gazdaságok messzi kiterjesztették a helység határait, sőt, a megállíthatatlanul özönlő új bevándorlók a téesz teljes vetésterületét (búza, cukorrépa, tengeri, leveszöldség) beépítették. A beáramló pénz nagy koncepciójú szakemberek rendelkezése alá került (a községi tanács vezetését három Kossuth-díjas közgazdászprofesszor vette át), építkezni kezdtek, a szűkebb pátria újjáformálására összefogtak a szellemi erők: teamek, brain stormingok alakultak, és alkotó munkálkodásuk nyomán lassan tünedezni kezdett az elmaradott, csöndes falucska kissé áporodott levegője. A lég tele lett villamossággal, szikrák villóztak, sistergett, vibrált minden. A dinamikus fejlődést természetesen közigazgatási előrelépés is követte. Amikor a faluszéli tó kacsafarmján a húszezer hápogó 33