Budapest, 1980. (18. évfolyam)

5. szám május - Halász Miklós: Bartók Béla utolsó interjúja

Csigó László reprodukciói Bartók Béla Hangsúlyozta, hogy az adóztatás terén sürgős intézkedésre van szükség, majd kiemelte: az acéljuk. hogy ebben az országban minden szellemi és fizikai munkás boldog és megelégedett legyen. Ebben a szellembfn kívánnak belekapcsolódni a nemzetgyűlés munkájába. Budapest képviselőinek névsora Riss Károly rtnok felolvadta ezután annak • nyolc közéleti térti. UAk a nevét, akiket Budapest népe pártra való tekintet nélkül hivott meg a nemzetgyfilésbe. Ezek a kö. vetkezők: Bartók Béla. Bölhni György. Illyés Gyula. Károlyi Mihály, Szekffl Gyula, Szent{-v6rjr\ i Albert, Vámbéri Kusztfm és Veres Féter. A FTlttretlen Ki*?a«lflpArt kép»tseioinek a névsora a következő: utolsó interjúja 1945. május elsején a clevelandi Szabadság ezt a kettős interjút közölte: Bartók Béla és Vámbéry Rusztem Nyilatkozata A magyar nemzetgyűlés most megválasztott tagjai a magyar jövő problémáiról A Londoni Magyar Tanács táviratban értesítette Vámbéry Rusztemet, hogy Budapest népe a nemzetgyűlés tagjává választotta Gróf Károlyi Mihályt, Bartók Bélát, Bölöni Györgyöt és Vámbéry Rusztemet. Felkerestük a New Yorkban tartózkodó két új képviselőt, Bartók Bélát és Vámbéry Rusztemet, hogy mondják el véleményüket megválasztásukról és politikai terveiket a legközelebbi jövőre. Bartók Béla nekünk, amerikai magyaroknak, nemcsak a világhírű komponistát jelenti, nemcsak a makulátlan jellemet, aki egy nagy lélek magától értetődésével állt ki minden becsületes ügy mellé és minden hatalom ellen, mely az emberi méltóságon akart végiggázolni. Nekünk ő elsősorban az úttörőt jelenti, aki az irodalmat évtizedekkel megelőzve tört utat magának a néphez. A magyar néphez, mely kemény héjjal burkolta körül magát, hogy legalább a lelket óvja a megaláztatástól, hamisítástól és őrizte ős bánatának nyers tisztaságát! Bartók Bélának szólalt meg először a magyar nép. 1940 óta New Yorkban él a nagy művész, aki alighogy meghódította új formáinak a közönségét, máris új meg új próba elé állítja, csakúgy mint kritikusait. A modern zene legnagyobb mestere örült a hírnek, hogy Budapest népe első szabad megnyilvánulásában őt is megtisztelte bizalmával, bár még nem tudott megválasztása körülményeiről és részleteiről. — Örülök neki, és hazamegyek mihelyt lehet. Aminthogy úgyis hazamentem volna. Tudom, hogy a külső viszonyok igen nehezek lesznek, de egy zongora csak akad és egy csendes szoba, ahol dolgozhatok — mondta. Nem mintha Bartók nem kívánna aktíve belekapcsolódni a demokratikus újjáépítés nagy munkájába. De az élet elsősorban zene s annak is alkotó folyamata Bartók számára, a politika pedig kultúrpolitika. — Kodály Zoltánnal együtt kezdeményeztük, mondta, a magyar nép zenei művelését. Ez nem koncerteket jelent vidéki városokban, ami nem hatol mélyre, nem ölel át széles rétegeket és csak passzív művelődést jelent legjobb esetben. A népet aktív részesévé kell tenni a zenekultúrának s ez elsősorban az énekkarokon át és főképp az iskolákban valósítható meg. A nép zenei megnevelése azonban felülről kell hogy kiinduljon: elsősorban zenetanárokat kell nevelni. Ezek viszont vándor zenetanítókat képeznek ki, akik vidéki központokban székelnek, s onnan járják be az iskolákat, s onnan irányítják az énekkarok kiépítését, programját. Az alapvető zenei kiképzés alatt kiválasztódnak aztán a tehetségesek, akik számára meg kell nyitni a magasabb zenei iskolákat. — Rendkívül boldog vagyok, mondta még, hogy Kodály Zoltán épségben van, a hír szerint élén áll a magyar— orosz kultúrbizottságnak. Nem lepett meg ezzel szemben, hogy Dohnányi Ernő kitartott a németek és nácik mellett; már elmenetelem előtt megfigyeltem rajta, hogy hisz a németek csillagában. Bartók friss volt és élénk, nem látszott rajta, hogy betegeskedik, ő azonban erősködött, hogy igen. * Majd Vámbéry Rusztemet kerestük fel, az Új Demokratikus Magyarországért mozgalom elnökét.Vámbéry tudós és politikus, ami azt jelenti, hogy a politikai lehetőségeket gondosan leméri a társadalmi előfeltételeken és történelmi előzményeken. Illúziók nem ragadják el, meggyőződését nem politikai vágyálmokra építi, de félelmekre és előítéletekre sem. Tudományon edzett kételkedését azonban csak gondolkodási módszernek tartogatja, cselekedeteiben állhatatos. A két világháború között ő képviselte Magyarországon a demokratikus gondolatot, ahogy azt itt, nyugaton értelmezik, és senki nálánál bátrabban ki nem állt a reakció ellen. Megkérdeztük, mit szól a megválasztásához. — Magától értetődik, felelte, hogy azt a bizalmat, mellyel Budapest népe megtisztelt, hálás köszönettel fogadom. Éppoly természetes, hogy a kitüntetésben rejlő kötelességnek eleget fogok tenni, mihelyt annak lehetősége és szüksége felmerül. — Mit tart az új nemzetgyűlés legsürgősebb feladatának? - kérdeztük. — Minthogy az Ideiglenes Alkotmányról szóló 1920. 1. t. cz. 25 évi ideiglenesség után megszűnt, természetes, hogy a nemzetgyűlés első feladata új rendet kiépíteni. Még ennél is sürgősebb feladat azonban, hogy a szörnyű szenvedéseket, melyeket ez a maga nemében példátlan háború idézett elő, enyhítsük. Ez ugyan elsősor ban a kormány s nem a nemzetgyűlés feladata, de az utóbbi kötelessége, hogy a kormányt minden erejével támogassa segítő munkájában. — Milyennek látja a demokrácia kilátásait Magyarországon? — Szintén remélem — feielte Vámbéry professzor —, hogy a demokrácia, amelynek útját most a földreform egyengeti, nem fog papíron maradni. Ez az új magyar demokrácia a társadalom olyan átalakulásán fog felépülni, mely lehetővé teszi, hogy Magyarország demokratikus szomszédaival együtt jobb jövő felé törekedjék. A [két] új magyarországi képviselő tudatában van nemcsak feladatainak, hanem a nehézségeknek, melyek várakoznak rájuk, és egyek abban, hogy bíznak a magyar jövőben és készek áldozatot hozni érte. Az interjú készítője, Halász Miklós ezt írta kiegészítésül: Bartók az 157-ik utca nyugati részén lakott, mely egyik keresztútja a Manhattan sugárútjainak. Tágas dolgozószobájának ablakai az utcára nyíltak, az átlátszó fehér függönyök nem tompították a beözönlő napfényt, de a forgalom beszűrődő zaját sem. A kevés, finom bútorzat személytelennek, ideiglenesnek hatott. Egy széles kerevet állt a szoba közepén keskeny asztal mögött. Jobbra hatalmas zongora uralta a termet, de méginkább az önkéntelen rend. Bartók a kereveten kínált helyet nekem, ő maga állva maradt, szemben velem. Súlyosan betegnek mondták, de arca enyhén napbarnítottnak látszott. Alacsonyabbnak tűnt, mint amilyennek vártam. Látásból, képekről s egy mellszobráról ismertem, de tekintetét most először. Nyugalom áradt belőle átfutó viharok után, a komolyság nyugalma, a komoly dolgok komolyan vétele. Barátaitól hallottam, hogy a szabad természetben egyszerre fürge lett, mint egycsikó, szaladt egyik fától a másikig, mindegyiket gyorsan megvizsgálva és azonosítva. Egyik virágtól a másikhoz ment, szagolgatta, és megmondta mindegyiknek a nevét, kicsattanó jókedvvel és büszkén. Azt is mesélték, hogy egyszer vendégül látva őket, hirtelen a zongorához ült, túlzott ünnepélyességgel bejelentette nagy klasszikusok nevét, egyiket a másik után. Csakhamar kitűnt, hogy mindegyiknek a karikatúráját játszotta. Elragadóan mulatságos volt a különböző szerzők zenéjének meztelenített, tiszteletet keltő, eltúlzott, kiemelt lényege. Végül bejelentette az utolsót: Bartók Bélát. Feszült kíváncsiság, várakozás fogta el a kis intim vendégséget. De Bartók önmagát nem karikírozta, hűségesen, odaadó komolysággal játszotta önmagát. A komolysága jól megfért a humorral, nemes volt mindkettő. Közben itt-ott az üvegajtón női csevegés szüremlett át. Bartók kiváló zongorista feleségéhez jöttek látogagatók, vásárlás közben benéztek hozzá. — Tudok én itt dolgozni? — kérdezte hangosan önmagától Bartók. Amíg beszélt, még azzal a kérdéssel sem zavartam, vajon jól vagy pontosan értettem-e egy-egy kijelentését, amit még ily formában ismételni is illetlennek éreztem. Hozzá kell még tennem, hogy az interjú megjelenése után Bartók tiltakozott a szerkesztőségnél. Kijelentette, hogy nem tudta a vele folytatott beszélgetés célját, nem tudta, hogy amit mond, újságban meg fog jelenni. Nem a cikk egyes kitételei ellen tiltakozott, hanem azt hangsúlyozta, hogy nem volt szándékában interjút adni. Ennek figyelembevételével kell számon tartani Bartók utolsó interjúját. 9