Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Marthy Barna: Kezünkben útikönyvvel I.

kezelőinek kiképzésére, a művezetők, az építésvezetők és a termelést irányító műszakiak szakmai ésgazdaságpolitikai továbbképző tanfolyamaira is. Az útépítő gépek kezelőit a holt idényben azonban nemcsak a tanfolyamokon találhatjuk meg, hanem kiveszik részüket a téli nagyjavítások munkáiból is. Az Útépítő Tröszt gépparkjának— értéke az egymilliárd forintot meghaladja —felkészítése, javítása a téli hónapok feladata, s ebben mintegy 7—800 szakmunkáson kívül részt vesz csaknem ezer gépkezelő is. Rendkívül sok múlik ezen, hiszen a korszerű technológiák követelménye szerint a folyamatos és gazdaságos kivitelező tevékenység alapja, hogy üzembiztos berendezésekkel álljon fel egy-egy útépítő géplánc. A,,dominó"-rend szerben dolgozó, egymás zökkenőmentes munkáját feltételező aszfaltkeverők, terítőgépek és úthengerek műszaki állapotától függ, hogy mennyi lesz az állásidő, a termelő folyamat üresjárata. A tröszt vállalatai által épített utak, műtárgyak anyagigénye rendkívül nagy, ezért a keverőtelepek, a raktárak feltöltése az év első hónapjaiban megkezdődik, hogy rendelkezésre álljanak a tavaszi munkakezdéshez szükséges alapanyagok. Az Útépítő Tröszt esetében évente az ötmillió Náluk nincs holt idény A fővárosi utak építői: az Útépítő Tröszt vállalatai Átéli időjárás viszontagságai, amellett, hogy nemegyszer alaposan próbára teszik a gépkocsivezetőket és a járműveket egyaránt, károkat is okoznak az utak burkolatában. Könnyen azt hihetné az ember — amit jobbára lát —, hogy a téli hónapokban a hazai utakon csupán hóeltakarítás és fenntartási munkák folynak. Kétségtelen, az útépítő tevékenység — a magasépítéshez hasonlóan — idényjellegű, mégis — különösena nagyobb városokban — a kivitelező szervezetek a zord időjárás ellenére is tovább folytatják a már megkezdett munkáikat. Igen jellemző példa erre a fővárosban a Petőfi-híd korszerűsítése, ahol a legnagyobb havazások közben sem állt a munka. Amikor mindenki biztos fedél alá sietett, a Petőfi-híd építői akkor is dolgoztak, de nem szünetelt a munka sehol sem, ahol a minőségi követelmények veszélyeztetése nélkül dolgozhattak. A téliesített építkezések, persze, csak igen kicsiny részét alkotják azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a hazai útépítő szervezetek — s ezek közül a legnagyobb, az Útépítő Tröszt — tesznek a holt idénynek számító téli hónapokban. Ezt az időszakot kell ugyanis felhasználni arra, hogy megalapozzák, előkészítsék az év hátra levő részében, a fő építési 44 idényben nagy lendületet igénylő munkát. Az Útépítő Tröszt tizennégy vállalatának 15 ezer dolgozója közül csak pár ezren — a közutakon, a műtárgyakon dolgozók — végeznek látványos munkát, a többiek a felkészülés sokrétű teendőivel vannak elfoglalva. Tudniillik, az útépítő szakmában dolgozók az építésre leginkább alkalmas hónapokban, az év mintegy háromnegyed részében napi 10—12 órát töltenek el a szabad ég alatt, a forgalomtól sokszor veszélyeztetett munkahelyeken, olykor igen mostoha körülmények között. Valamikor a „lapátos" útépítők, a gőzhengerek korszakában, a kubikosok a téli hónapokban erdőirtásokon dolgoztak, vagy más alkalmi munkával keresték meg a kenyérrevalót. Ma már szervezett körülmények között az Útépítő Tröszt oktatóbázisain továbbképző tanfolyamokon ismerkednek meg az előttük álló feladatokkal, a legkorszerűbb technológiákkal és útépítő módszerekkel. Ilyenkor ülnek iskolapadba a nehéz fizikai munkához szokott útépítő munkások százai, hogy a tröszt által kezdeményezett, szervezett és finanszírozott „önerős" szakmunkásképző tanfolyamokon mesterlevelet szerezzenek. És ebben az időszakban kerül sor a sokmilliós értékű útépítő gépek