Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Marthy Barna: Kezünkben útikönyvvel I.

MARTHY BARNA Megér ke 2 Kisasszonykák, irány Pest A Nyugati pályaudvar elődje: az osztrák államvasút indóháza HM Búcsú a lóvasúttól — itt a villamos Befutott az egri gyors a Keleti pályaudvar üveghangárjába, de mivel Pestre érkezésem sernjgiinémű feltűnést nem keltett a rokonokra várakozók és a futóversenyre tréningező utasok tömegében, nyugodtan elámulhattam azon, hogy a mozdony ebben a nagy teremben tovább okádja a fekete füstöt, a rendőr meg csak nézi. Tízéves voltam. Távolibb célunk az ismeretlen Pécs volt, másnapra tervezett indulással, de higgadt vidéki utcákhoz szokott fejemetszememet-fülemetúgymegzavartaapesti boly kavargása, hogy a városnézésből csupán néhány mozgófilmkockányi emlék maradt: a Duna-part, a vízen túli királyi várral, az Operaház s a vendég sziámi király két testőre, akik ott sétáltak az Andrássy úton, és úgy szemre a második gimnáziumba járhattak. Véltem akkor. Végleges megérkezésem a Királyhágón túlról esett, a kiürített nagyvárosból, vállamon az ágyneműs zsákkal, szabadon maradt kezemet két papírkoffer füiön ragadásával foglalkoztatva. Az említett fényes pályaudvaron hajszolt embernyáj tolongott. Két hónappal később eltűnt az üvegtető egy évre rá megírtam egy hetilapnak: „Álmomban Budapesten jártam" — az akkor szomorkás, mert utópisztikus szatíra azzal kezdődött, hogy egy nemzetközi expresszvonaton megérkezem a fővárosba, a Keleti üvegtetős csarnokába. Kukoricamálét rágcsálva írtam a fényes pesti vendéglőkről, háromfogásos ebédekről, az utcákon suhanó autókról. Hogy mi volt ebben a „tréfa"? Talán már nem is tudom . . . Mi, pestiek és mi, vidékiek, azelőtt is, azóta is sokszor megérkeztünk Budapestre. Szállást kerestünk, kocsikáztunk és autóztunk, ettünk és mulattunk, fürdőbe jártunk és színházba mentünk. Mint dédapáink, nagyapáink, szüleink. Jó tanácsokkal minden korban szolgált egy-egy útikönyv. Ötöt emeltem le könyvespolcomról, hogy beléjük lapozgatva mindannyian megtudhassuk, mit tanácsoltak, milyen útmutatást adtak a tájékozatlanoknak 1873-tól úgyszólván napjainkig. Ennek a most kezdődő sorozatnak minden folytatása egy-egy témakört ölel fel, a közlekedéstől a szórakozásig. Hadd soroljam fel útikalauzainkat: Hevesi Lajos: Budapest és környéke (1873); Janszky Adolf: Budapest tájékoztató kézikönyve (1896); Vigand Rezső (társszerkesztő: Kerekes Andor): Budapest útmutatója (1909); a Lloyd útikönyvek sorozat Magyarország című kötetéből Budapest ismertetése — szerkesztő Németh Andor (1930); a Panoráma útikönyvek sorozatából a Budapest című kötet, szerkesztette dr. Vitéz András és Pap Miklós (1961). A továbbiakban csak az évszámokkal jelzem, melyik könyv az útmutatónk — milyen korban járunk. Először: megérkezünk Budapestre, körülnézünk a pályaudvarokon és utazgatunk a városban. 1873 „Midőn az idegen a vasúti kocsiból kilép, helyesen cselekszik, ha terjedelmesb kézi podgyászát az indóházbeli hordárok egyikének átadja, melyért rendesen 10 kr., vagy ha a hordár kocsit is rendel, vagy föladott útipodgyászt kivált, 20 kr. jár. Természetes, hogy kiki megjegyzi magának azon számot, melyet az illető ember sapkáján visel. A peron kijáratánál a használt úti bárczákat el szokás venni, jó lesz tehát azokat idejekorán előkeresni és készen tartani, nehogy az ajtó körül különösen vásárnapokon támadni szokott tolongásban azokat még keresgélni kelljen. Az előcsarnokban rendesen egész sorfalakat képez a mindenfélére vállalkozni kívánó szolgálatkész tömeg; egyik podgyászodat óhajtja czipelni, más kocsiért akar futni, meg más olcsó szállással kínál stb.; az utóbbiakra jó lesz nem hallgatni. . . . Vevény mellett föladott podgyászdarabok kiszolgáltatásuk előtt a pénzügyőr (magyarán: fináncz) által megmotoztatnak, de túlszigor miatt nincs ok panaszra. Leginkább a külföldi szivarokat és dohányt firtatják, mire tehát a délkeleti dohánytermelő országokból (Oláh-, Törökországból stb.) jövőket, valamint a netalán szűzdohány birtokában levő utasokat különösen figyelmeztetjük.'' „Kétlovas bérkocsi (fiakker) Pesten 250, Budán 66 van; egylovas (komfortábli) Pesten 301, Budán 60. A pestiek vörös, a budaiak fehér számot viselnek. . . . Az egylovas kocsist a várba hajtásra kényszeríteni 38