Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Makay György: Anyagminőség — életminőség

ELETMINŐSÉG Volt rá eset, hogy a fűszerhamisítókat árujukkal együtt megégették, a tejhamisítók szájába tölcsért dugtak, és addig itatták őket, míg meg nem fulladtak bevezették a műhelymunka ellenőrzését. A fő szempont a megbízható minőség biztosítása volt. Hosszú ideig egyedül az építő iparosoknál nem található céhellenőrzés, valószínűleg azért, mivel az építkezés tervezője, irányítója egyben az ellenőrzési feladatokat is ellátta. A falrakást az építőmesterek (pallérok) irányították, őket architektoroknak vagy magister operisnek nevezték, és csupán az építőmunkásokat irányították. Az építkezés egészére a director vagy rector fabriciae (építőmester) ügyelt. Nem véletlen, hogy a legrészletesebb és legszigorúbb előírásokat és ellenőrzést az ötvös(arany-, ezüstműves) céheknél találjuk. A budai jogkönyv 99. szakasza előírta, hogy a céhmesterek hetenként kötelesek ellenőrizni a céhtagok munkáját. A két „mívlátó" vagy „látómester" (Zeichenmeister) a céh legtekintélyesebb tisztségviselője. A „próbát", azaz az összetétel vizsgálatát az alcéhmester végezte, akinek a szakismereteken kívül „különösen járatosnak" kellett lennie az arany és ezüst próbázásában. Ha a vizsgált nemesfém tárgy megfelelt az előírásoknak, akkor ütötte bele a kamarai kémlőmester a hitelesítő bélyegzőt. A budai ötvöscéh megbízhatósága annyira elismert volt, hogy 1473-ban még a kolozsvári ötvöscéh vitás ügyében is ők döntöttek. 1867-ben az állami Nemesfém Vizsgáló és Hitelesítő Intézet vette át ezt a munkát, és alkalmazta a budai „városjegyeket", illetve a pestr „próba" (P) jegyet. Az élelmiszer-ellenőrzés Az élelmiszer-hamisítás oly gyakori volt a középkorban, hogy az ellenőrző szerveknek a legszigorúbb büntetéseket kellett kiróniuk a visszaélések megakadályozására. Volt rá eset, hogy a fűszerhamisítókat árujukkal együtt megégették, a tejhamisítók szájába tölcsért dugtak, és addig itatták őket, míg meg nem fulladtak. Ennek ellenére szaporodtak a súlyos mérgezések, a járványok az élelmiszerhibák sokasága miatt. Hoszszú időbe telt, amíg kidolgozták a kémiai elemző élelmiszer-vizsgálatokat. 1840 és 1850 között még egyedül Molnár Gábor gyógyszerész feladata volt a Rókus-kórház patikájában kialakított laboratóriumban Pest-Buda élelmiszereinek kémiai vizsgálata. Kezdetleges eszközeivel igen sok, ma is elfogadható vizsgálatot végzett. Elismerésképpen mint „törvényszéki chemikust" 1867-ben „városi vegyészszé" nevezték ki. Az első önálló Élelmiszervizsgáló Kémiai Intézetet Ballá Mátyás szervezte meg a három város egyesítésekor, 1873. november 17-én a Főreáltanodában, a mai Toldy Ferenc Gimnáziumban. Később a Gerlóczy u. 17-ben működött az intézet korszerű berendezéssel. Az első világháború után a fővárosi élelmiszerminták 70,2 százaléka adott rossz eredményt, de 1931-ben csupán 8 százalék. 1935-ben áttértek a próbavételes vizsgálatokra. A vásárcsarnokokban már a beszállításnál ott voltak a húsvizsgáló állomás ellenőrei, s a helyszínen vett próbamennyiséget az intézetbe küldték vizsgálatra, avagy rögtön elkobozták a nem megfelelő árut. A második világháború után hozták létre az Élelmiszer Ellenőrző Intézetek rendszerét. Jelenleg összefogott irányítással a Központi Élelmiszer- és Vegyvizsgáló Intézet, valamint az Élelmiszerkutató Intézet együtt dolgozik a honi minőségfejlesztésre alkalmas teljes, vagyis a termelőtől a fogyasztóig tartó ellenőrző, szabályozó rendszer kifejlesztésén. Ágyúcsőpróba a középkorban Tejvizsgálat 1935-ben a Józsefvárosi pályaudvaron