Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Dr. Kiss István: Városegyüttesek

A közigazgatás térszerkezetének átalakulása A községek, járások és városok száma, térbeli elhelyezkedése, területük és lakosságszámuk arányai az utolsó évtizedek kormányzati intézkedéseinek hatására jelentősen megváltoztak. A községegyesítésekkel, valamint a közös tanácsú intézmények általánossá válásával számottevően csökkent a községek és még inkább a községi tanácsok száma. A fejlettebb községek várossá nyilvánítása pedig a város környéki községek rendszerének kiszélesítésével párosulva, a járások jelentős csökkenését eredményezte. Más szóval, a korábbi háromszintű: község—j árás—megye közigazgatási szerkezet mellett egyre inkább teret nyer a város—megye, illetőleg a város környéki községek esetében, a község—város—megye, lényegét tekintve kétszintű kapcsolati rendszer. A községek feletti törvényességi felügyeletet ugyanis a városkörnyékek esetében nem a megye kihelyezett tisztviselője, nevezetesen: a járási hivatal vezetője látja el, hanem az adott városi tanács vb-titkára. A gyakorlatban pedig egyre szorosabb kapcsolatok alakulnak ki a városi és a város környéki községi tanácsok többi funkcionáriusa és szakigazgatási szerve között is településfejlesztési és egyéb kérdésekben. Jellemző, hogy a jelenlegi 96 városunkból a századforduló idején csak 42 rendelkezett városi jogállással, és hogy a felszabadulás után várossá nyilvánított 46 településből 25 csak az utolsó évtizedben (1968 után) kapta rangját. A Horthy-korszakban — eltekintve néhány később Budapesthez csatolt, ún. „Pest környéki" várostól — csupán hat község nyerte el a városi jogállást. Új keletűa városkörnyékek kialakulása is. 1973-ban még csak 11 városkörnyék volt 23 községgel. A mai 49 városkörnyékhez 308 község tartozik. Jelentős mértékben nőtt a közvetlenül vagy közvetve (a városkörnyékekben) városi tanácsi funkcionáriusok által igazgatott terület. 1949-ben az ország területének még csak 12,5 százaléka állott városi irányítás alatt. 1979-ben az időközben várossá nyilvánított vagy pedig (elsősorban Budapest, Miskolc, Szeged, Pécs, Zalaegerszeg és Győr esetében) a szomszédos városokhoz csatolt községekkel ez az arány 14,3 százalékra, a városkörnyékeket is számítva 22,3 százalékra növekedett. Emelkedett a városi irányítás alatt élő lakosok száma is: 1949-ben még csak 3,2 millió, alig haladja meg az ország népességének egyharmadát, 1976-ra a városkörnyékek több mint félmilliós lakosságával együtt már közel háromötödre növekedett. Röviden: a városi irányítás alatt álló terület és lakosságszám harminc év alatt kis híján megkétszereződött. A vidéki lakosságnak még több mint fele él a járási hivatalokon keresztül irányított községekben, az ország területének körülbelül négyötödén. Egyes megyékben azonban a városi terület aránya erősen DR. KISS ISTVÁN meghaladja ezt a főváros nélkül vett országos átlagot. Például Komárom és Szolnok megyében valamivel több mint egyharmad. Erősen megközelíti ezt az arányt Békés, Hajdú-Bihar és Tolna megyében. A városi és a város környéki népesség aránya ötven százalék fölött van — tehát ugyancsak meghaladja a főváros nélkül számított országos átlagot — Bács-Kiskun, Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Szolnok, Vas, Veszprém és Zala megyében és elég közel jár ehhez Békésben, valamint Borsod-Abaúj-Zemplénben is. A városi tájak kialakulása és típusai Korábban, a Hajdú- és Nagykun-hát városainak egy részétől eltekintve, a városi területek általában szétszórt szigetekként helyezkedtek el, és bizony elég sok volt a Az urbanizáció eredményeként a korábban egycentrumú kisebb tájegységek több központú városegyüttesekké alakulnak át. Ennek az országszerte megfigyelhető jelenségnek egyik jellegzetes példája a Tatai-medencében létrejött Oroszlány, Tata, Tatabánya alkotta ún. dombvidéki városi táj városhiányos terület országszerte. A városhálózat sűrűsödése és a városkörnyékek létrejötte miatt azonban a városi irányítás alatt álló területek egyre közelebb kerültek egymáshoz. A hetvenes évektől egyre több esetben — legalábbis közigazgatási értelemben — megindult a nagyobb, összefüggő területű városi tájak, városegyüttesek kialakulása. Olyan térségek ezek, amelyekben a városokat egy-két közbeékelődött község elválasztja ugyan egymástól, de ezek a települések általában már egyik vagy másik város irányítása alatt állanak (1. sz. térkép). A városi irányítás alatt álló területek a városi rangra emelés, valamint az ezzel egyfajta összefüggésben bekövetkezett urbanizációs fejlettség alapján három típusba sorolhatók. Egy-egy térség ugyanis csak az urbanizációs szint alapján tekinthető közigazgatási, település- és esetleg gazda-1. Városok — városkörnyékek, 1979. A jogállás elnyerésének időpontja szerint Városegviittesek 1944-ig 1945-1968. 1969—1979. 1969-1979 városkörnyék A városok esetében figyelemmel a hozzácsatolt területekre de figyelmen kívül hagyva az elcsatolt területeket. A várossá városkörnyékké nyilvántartás időpotja. 12