Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Wellner István: Légiósok fürdője

HYPO CAVS TVH tSBjsá in ,T.f!T)H?rtsf^ í? P n nnn namiimiwi tumn WMWWTMMgwiwaMaam&tmTr. r nn gnrrmtnTBsiar»-^ ^^a^rTtrrna ^ awt^iawawfTm^g Schonwisner képzeletbeli rekonstrukciójának oldalmetszete voltak, esetleg csak kő- vagy téglakádakat helyeztek a padlóra. Az izzasztót és a melegvizes kamrát alulról, forró levegővel fűtötték. Kemencékben fahasábokat égettek, a felmelegített levegőt a helyiségek alatti oszlopos fűtőtérbe vezették. Helyenként az oldalfalakat üreges téglával borították, ezek biztosították a levegő lassú áramlását és a füst távozását. Schonwisner úgy gondolta, hogy közvetlenül a fűtendő helyiségek alatt égett a tűz, könyvéhez ilyen rekonstrukciós rajzot készíttetett. Ásatásának eredményeit még a feltárás évében latin nyelven tette közzé. Könyvénekcímemagyarfordításban: „A rómaiak izzasztó helyiségének és melegvizes fürdőjének romjairól, továbbá néhány más emlékéről, melyek budai földből kerültek elő, egy részük ezen 777S. évben; más részük pedig még nem lett ismertetve." Tudományos értékű publikációja az első és máig használatos forrásmunka a hazai régészeti kutatásokban. A könyv Budán, az ottani Egyetemi Nyomdában készült. Szövegét rézmetszetek illusztrálják. Az első kép a lelőhelyet, a mai Flórián tér 3—5. számú telken állott házat ábrázolja, melyet Schonwisner szerint az ottani borsajtókról présháznak neveztek. A három kihajtható képtábla a mai olvasó számára is szemléletes. Az elsőn, fölül, a félköríves záródású helyiség alaprajzát látjuk, alatta pedig metszetben kettős padlóját a fűtőtérrel; jobb szélén a két padló közötti oszlopok és pillérek, valamint az oldalfalakat borító üreges téglák közül egyet-egyet. A leírás szerint a padlót — legalábbis részben — apró kőkockákból készült mozaik díszítette, melyet vastagabb terrazzó padlóra fektettek. (A terrazzó oltott mész, homok és apróra tört tégla keverékéből állott.) A terrazzó padló kb. 60X60 cm-es kőlapokon nyugodott; a kőlapokat pedig kb. 120 cm magas kőoszlopok, illetve a félköríves részein téglapillérek tartották. Az egy kőből kifaragott oszlopok száma 192, a téglapilléreké 105. Ezek a kis oszlopok, illetve pillérek az alsó terrazzó padlón állottak. A két padlófelület, tehát a kis oszlopok és pillérek között meleg levegő keringett, amellyel alulról az egész felületet fűtötték. Az oldalfalakat — mint a képen is látszik — üreges téglákkal burkolták (ezeken át távozott a füst, amely egyúttal az oldalfalakat is fűtötte). A második tábla keresztmetszetben ábrázolja a képzeletben rekonstruált fürdőt. Jobb szélén a különböző hőfokú víztartó edények ábrázolása Vitruvius leírása alapján készült. A legmagasabb polcon lévő „frigidarium" feliratú edényből hideg víz folyik, ezért alatta nem ég tűz. Az eggyel lejjebb lévő polcon álló edény a „tepidarium" (langyos vizű medence) feliratot viseli, alatta kisebb láng ég. A harmadik, „caldarium" feliratú edény a melegvizes medencéhez szolgál, és ennek megfelelően nagy láng ég alatta. A Flórián téri fürdővel kapcsolatban azonban Schonwisner is megállapította, hogy ott ilyen vízmelegítési rendszernek nincs nyoma. Minden valószínűség szerint a már ismertetett padlófűtés-rendszer segítségével közvetlenül a medencében lévő vizet melegítették. Schonwisner Mária Teréziának ajánlotta a könyvét. A királynő rendeletére a feltárt maradványokat megtartották eredeti helyükön, és később védőtetővel látták el. 1930-ban, i960—61-benés 1979-benafürdő további helyiségeit tárták föl, de teljes kiterjedését még ma sem ismerjük. Más ásatásokból tudjuk hogy a légiós táborhoz tartozott. Egy oltárkő a katonaság nagyobb fürdőjének nevezi. Ezt az oltárkövet II. Claudius császár uralkodása • alatt i. sz. 268-ban állitották abból az alkalomból, hogy a fürdőt, „mely az építése óta eltelt nagy idő miatt omladozófélben volt, kijavították, valamint folyosókkal és új bejáratokkal bővítették". Ez azt bizonyítja, hogy a fürdőt jóval korábban, valószínűleg a légiós tábor itteni kiépítésekor, még az i. sz. II. század elején emelték. De az itt talált téglák benyomott bélyegzőjének tanúsága szerint még a 360-as években is végeztek az épületen javításokat. (A katonaság által gyártott téglákon általában a készítő csapattest vagy — mint az adott esetben — a parancsnok neve szerepel.) Ezek alapján tudjuk a téglák készítésének idejét meghatározni. A feltételezések szerint a fürdő a római katonai kórház szomszédságában feküdt. Egy közeli ókori épület maradványai közt ugyanis a gyógyító istenpárt, Aesculapiust és Hygieiát ábrázoló domborművet találtak. A Flórián téri fürdőbe a kb. három kilométerre, északra lévő mai Római-fürdő gyógyvizét vezették be. Valószínűleg nemcsak tisztálkodási, hanem gyógyítási célokat is szolgált. A fürdő lefedett, a fölötte álló modern épületek pincéjében konzervált maradványai között egy kis római kori fürdő- és egészségügyi múzeumot rendeztek be. Wellner István 39