Budapest, 1980. (18. évfolyam)
3. szám március - Gondozottak és gondozók az Erzsébetvárosban
Ahány elsős tanító néni, annyiféle jutalmazási és büntetési szisztéma, jóságért, okosságért kis kép, piros pont, csillag, házi nyomdával az üzenőfüzetbe varázsolt elefánt dukál. Rosszaságért, szófogadatlanságért pedig fekete pont, dátum s ugyancsak a „kis Gutenberggel" banya. Ez utóbbi a „leghatásosabb". Olyannyira, hogy az ily módon kiosztott kiskomák utcán, cukrászdában, de még otthon is a legtöbb öreg nénit fennhangon banyának titulálják, s persze, félnek tőlük. Azok is, akik azelőtt minden szakállas bácsit télapónak, minden ráncos arcú anyókát elvarázsolt királykisasszonynak tartottak. Erzsébetváros. Ki hinné erről a tisztességben megszürkült gettós néniről, hogy egykoron előkelősködő, puccos dáma volt: tánciskolákkal, csengetős mozival, biciklikölcsönzővel, zsinagógákkal, Király utcával, Royal Apollóval, New York kávéházzal — benne egy irodalomtörténetre való géniusszal. Akárha kormoló mozdonyok meszelnék szüntelen a gangjait, körfolyosóit, zsúfolt iskoláit, csehóit s elhullt fogai helyén a feltámadásért imádkozó tűzfalakat. A VII. Budapest legöregebb kerülete. Az összlakosság 28 százaléka, a felnőttkorú lakosság 32 százaléka nyugdíjas. A fővárosi 15,8 százalékos átlaggal szemben itt 11,4 százalék a 14 éven aluliak aránya. A nyugdíjasok 27 százaléka 1370 forintnál szerényebb havonkénti végkielégítést oszthat be. A halálozási arány 1000 lakosra 19,4, 4,3-mal magasabb a fővárosi átlagnál! A kórházi ápolási napok 70,8 százalékát a 60 éven felüliek veszik igénybe. A Filmmúzeum, a Kádár-kifőzde, a Klauzál tér, a FESZEK, a Madách és a Nemzeti Színház szomszédságában minden száz lakásból harminc komfort nélküli, öt szükségmegoldás. Sebaj, mondatja velem a bizakodás, elvégre, „ahol a baj, ott a segítség". S csakugyan, a nehéz helyzettel számot vetve, a kerületi pártbizottság kezdeményezésére háromezer egyedülálló és rossz szociális körülmények között tengődő idős ember helyzetét mérték fel. A tanács 1976. március 4-én az V. ötéves terv időszakára vonatkozó (idősvédelmi) fejlesztési tervet fogadott el, amely szorgalmazza a szociális foglalkoztatás, a házi ápolás és gondozás, a segélyezés kiterjesztését, az aktív segítést házimunkában (tüzelőfelhordás, bevásárlás stb.), az elhanyagolt lakások rendbehozatalában, a magasan fekvő, lift nélküli lakások alacsonyabbra cserélésében. No meg létre kell hozni a gondozási centrumot, az Öregek Házát. így, nagy betűvel, amely egyedülálló intézmény lesz a fővárosban. Öregek négy napközi otthonát, penziószerű ellátást, központi éttermet, a szociális foglalkoztató egy részét, valamint a házi szociális gondozás központját foglalja majd magába. A fejlesztési tervben kitűzött célok — ugye, így szokták mondani — „eddig ütemesen megvalósultak". Amihez jó adag elszántság, pénz, furfang s mindenekelőtt Farkasné dr. Orbán Teréz kellett. Ez a gyámhatóságon edződött, törékeny jogászaszszony a megszállottságot honosította meg, s tette a mindennapok gyakorlatává a szo-12 Irénke Mariska nénivel KERTESZ PETER Gondozottak és gondozók az Erzsébetvárosban Harminc idős emberrel törődnek