Budapest, 1979. (17. évfolyam)

5. szám május - Vértesy Miklós: A Fehérvári út

Karinthy Frigyes Holnap reggel című drámájának bemutatóján (Siklós Péter reprodukciója) „Legyünk többek, legyünk mi mások..." Ez a kívánság is elhangzott Kosztolányi Dezső Avató című versében, amelyet 1919. március 8-ra, a Madách Színház megnyitására írt. Katonaszínház ? A színház a Zeneakadémia kistermében működött. Haladó színházi kísérlet volt, a Thália Társaság programját követte. Tagjai frontról hazatért, szerződés nélküli színészek voltak. Még a Károlyi-kormány idején sikerült a hadviselt színészeknek kijárni a minisztériumban az engedélyt, nehéz helyzetükre hivatkozva, hogy előadásokat tarthassanak. Nemcsak állást akartak, hanem valami újat szerettek volna létrehozni a magyar színházi életben. A Színigazgatók Szövetsége hosszas huzavona után fíaál Béla színésznek megadta a koncessziót, azzal a korlátozással, hogy elsősorban hadviselt, szerződés nélküli színészeket szerződtethet. Ezzel is igyekeztek katonaszínházzá degradálni a vállalkozást. „Az idő azonban a Madách Színháznak kedvezett" — írta Bános Tibor Regény a pesti színházakról című könyvében. Holnap reggel Az első bemutató, Karinthy Frigyes Holnap reggel című műve a színház jelképévé vált. A darabot 1919. március 8-án mutatták be. A színház vezetői, Gaál Béla, Vitéz Miklós, Magas Béla arra törekedtek, hogy irodalmi programot nyújtsanak, s a darabok „forradalmi" irányt, új drámai formákat képviseljenek. Gellért Lajos, a Thália Társaság tagja javasolta Karinthy darabjának bemutatását. Emlékiratában így írja le a műről szerzett első benyomásait: „1916 december. A háború tombol a frontokon. Mögötte viszonylagos nyugalom. Budapesten is. Karinthy Rökk Szilárd utcai lakásában izgalom. Költő- és írótársait várja ma estére Karinthy és felesége, Judik Etel. Az első egész estét betöltő darabját fogja felolvasni barátainak. A Holnap reggelt. Tízen vagyunk a kis szobában. A cserépkályhában pattog a tűz. Várakozva ülünk. Csend. Kezdődik. Rosszul leplezett izgalommal olvas a kéziratcsomóból Karinthy. Azután belejön. Színesedik a hangja. Már jellemez . . ." Karinthy végigjárta tragikomédiájával a nagy színházak igazgatói szobáit, de senki sem vállalta a bemutatásával járó üzleti kockázatot. Biztos kasszasikert abban az időben a kabaré jelentett. A darab Madách színházi bemutatójának sikere rácáfolt erre. Babits és Hatvany, Schöpflin és Osvát a XX. századi groteszk, intellektuális dráma első magyar kísérleteként üdvözölték. Több bírálója a novellista és humorista Karinthyt kérte számon. Sokan azonban arra megállapításra jutottak, hogy ez a műve nagyon közel áll novelláihoz, és a humorista Karinthyt is felfedezték a tartalmas mondanivaló mögött, ahogy Lakatos László megfogalmazta a Színházi Élet 1919. március 16—22. számában: „Mint démonikus clown, úgy Karinthy is hosszú ideig kénytelen volt egy ipulattató és humorista plakátszerű maszkjában járni, hogy magára terelje a figyelmet, publikumot kapjon, teret, pódiumot. Hogy mint humorista is mekkora mélységekből bányászta mondanivalóját és észleleteit, hányan vették észre ? Karinthy költő és filozófus, akinek számára lelkiismereti parancs a gondolkodás, mint kevés magyar és író kortársai közül". A Tanácsköztársaság színháza Az új világ, amely felé a Madách Színház is törekedett, hamarosan elérkezett. Nem véletlenül lett a Holnap reggel a Tanácsköztársaság négy hónapjának legnagyobb színházi sikerévé, Gellért Lajossal a főszerepben, ifj. Vajda László rendezésében. A Tanácsköztársaság kikiáltásának másnapján köztulajdonba vették az összes budapesti színházat. A színházi ügyeket Lukács György, Reiuitz Béla és Balázs Béla irányította. Célul tűzték ki forradalmi szellemű darabok bemutatásával, munkáselőadások szervezésével „új" közönség nevelését. A Madách Színház is munkáselőadásokat kezdett, a vasárnap délelőtti matinékat. A Holnap reggel előtt Vitéz Miklós tartott bevezető előadást, Karinthy Frigyes Művészet és forradalom címmel értekezést olvasott fel, Gaál Béla Ady-költeményeket, Kálmán Erzsi Petőfi-verseket mondott — adta hírül a Vörös Újság 1919. március 27-én. Vörös-estet tartottak a Vörös Hadsereg toborzója alcímmel. Nemcsak a Madách Színházban, de a többi színházban is a felvonások közti szünetben neves írók tartónak előadást a színház szerepéről. Az első héten többek között: Gábor Andor, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső. A munkások áradtak a nézőterekre. „Hány ember ment haza azzal — tette fel a kérdést egy kritikus a Holnap reggel egyik előadása után —, hogy életében először érezte a teljes egybekapcsolódást a színpaddal ?" Haladó mondanivalójú volt a többi bemutatott mű is, de a nyitó darab színvonalát egyik sem érte el. Színre került Anatole France Crainquebille című színműve és Vitéz Miklós darabja, az Akiknek egy a sorsuk. Karinthy Frigyes Vérmező című jelenetét is színpadra alkalmazták. Az 1910-ben írott Martinovics című forradalmi költemény színpadi változata viharos tetszést váltott ki a zsúfolásig megtelt színház proletár közönségéből. Fennmaradjon-e ? A Tanácsköztársaság bukása után várható volt, hogy hajszát indítanak a színház ellen. A kultuszminiszter a Zeneművészeti Főiskola tanári karának adott igazat, akik így érveltek: „Egy főiskolán, a legkülönbözőbb korban levő lányok és fiúk iskolai fegyelmezésének nem lehet kiáltóbb ellentéte, mint egy színháznak és a színészeknek szomszédsága." (Szózat 1920. febr. 7.) A szerződést nem újították meg, a színészek a lakásbérleti bírósághoz fordultak, mely a helyiséget a színészeknek ítélte. Az akadémia nem nyugodott bele a határozatba, megfellebbezte azt, és végül a lakásügyek miniszteri biztosa kötelezte a Madách Színházat a helyiség kiürítésére 1920. március 6-val, a következő indoklással: „Pedagógiai szempontból sem kívánatos, hogy a Zeneakadémia növendékei közvetlen közelről szemléljék a színészek szabados életét." Rövid ideig (májusig) folytatták előadásaikat Kamaraszínház néven az Eskü úti, volt Medgyasszay Színházban. Dr. Borsos Zsuzsanna 35