Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Pápay Judit: 17 százalékuk törzsgárdatag

A Fővárosi Tanács Munkaügyi Főosztálya a közelmúltban 50 — különböző népgazdasági ágba tartozó és cigányokat jelentősebb számban foglalkoztató — budapesti munkáltatónál végzett felméréseket. Tapasztalatairól jelentést készített, amelynek megvitatását a Fővárosi Cigány Koordinációs Bizottság is napirendre tűzte. Ez az áttekintés is annak a sokoldalú törődésnek a megnyilvánulása, amellyel ez a testület e fontos társadalompoilitikai kérdést kezeli, hogy felgyorsuljon a cigányok beilleszkedésének folyamata, hogy ma még fennáiló hátrányuk tovább csökkenjen. A hasonló céllal eddig elkészült helyzetképek — mint például a fővárosi cigány fiatalok pályairányítási és szakképzési helyzetét vagy a cigány lakosság kulturális ellátottságát bemutató elemzések — és a munkavállalásukat érintő közvetlen tapasztalatok segítségével további olyan ismeretek birtokába jutottunk, amelyek érvekkel szolgálnak a helyzetük megítélésében tapasztalható szélsőséges vélemények vitatására, megcáfolására. Annak ellenére, hogy a cigányok arányszáma Budapesten kisebb, mint országosan, és foglalkoztatottságuk, életszínvonaluk, iskolázottságuk — de lakásviszonyaik is — valamelyest kedvezőbbek mint másutt, a „cigánykérdés" Budapesten sem kisebb jelentőségű, mint az ország más részein. Becslések szerint a fővárosban és Pest megyében kb. 50 ezer cigány él. Közülük mintegy 8—10 ezer azoknak a száma, akik Budapest környékén laknak, de a fővárosban vállalnak munkát. Korábbi felmérésünk szerint a Budapesten élő cigányok közül a munkaképes k.irú férfiak foglalkoztatottsági szintje igen magas, lényegében azonos a nem cigány férfiakéval. A cigány nők foglalkoztatottsága ebben az összehasonlításban alacsonyabb ugyan, de még így is megközelíti a 75—80%-ot. Munkába állásuk lehetőségei — képzettségi színvonaluktól függően — szinte korlátlanok, és alig különböznek a hasonló felkészültségű, nem cigány dolgozókétól. Ezek a tények nyilván nem választhatók el a főváros általános munkaerőhelyzetétől — ezen belül is a fizikai munkások iránti nagymértékű kereslettől —, ami természetszerűleg megkönnyíti és szélesíti foglalkoztatásuk lehetőségeit. Ennek ellenére nem állítható — főleg pedig nem jellemző —, hogy alkalmazásukra csak „kényszerből" vagy a „jobb híján" elve alapján kerül sor. A vizsgálat tapasztalatai éppen azt igazolták, hogy a foglalkoztatásuk körülményei, teljesítményük, magatartásuk és munkához való viszonyuk — bár tartalmaznak sajátos vonásokat — alig különböznek nem cigány társaikétól. A vizsgálatot végzők munkáját több helyütt nehezítette a nyilvántartás hiánya. Egyes munkáltatók ebben is valamiféle megkülönböztetést vélnek felfedezni, és nem akarják külön kezeini a cigány dolgozókat, vagy nem tulajdonítanak jelentőséget a velük való kiemelt foglalkozásnak. A vizsgált 50 munkáltatónál a foglalkoztatottak összlétszáma 82000fö volt, köztük 3100 volt cigány (26%-uk nő). Több mint 90%-uk fizikai munkakörben (mint betanított és segédmunkás) dolgozott, ami azt mutatja, hogy bár létszámuk növekszik, és a választott szakmák köre is bővül (van már cigány származású autószerelő, esztergályos, szerszámkészítő, cipész és könyvkötő is), még mindig rendkívül kevés közöttük a szakmunkás. A vizsgált területeken dolgozó cigány szakmunkások többsége a felnőttképzés keretei között szerezte képesítését 35 különböző szakmában. Többségük lakatos, kőműves, gépkezelő, fonó, hegesztő, festő, gépkocsivezető. Örvendetes, hogy évről évre növekszik a munkáltatók által biztosított lehetőségekkel élő, az általános iskolát, illetve annak valamelyik osztályát befejező cigány dolgozók száma. A vizsgálat időpontjában és a vizsgált területeken 164-en jártak általános iskolába és 9-en középiskolába (volt egy egyetemi hallgató is). 56-an tanultak mesterséget különböző szaktanfolyamokon. A vállalatok vezetői társadalmi kötelezettségből — de jól felfogott helyi érdekekből következően is — sokoldalúan törődnek cigány dolgozóik munkahelyi beilleszkedésével, keresik azokat a módszereket, amelyek a legeredményesebbek. Gyakori például, hogy bizalmit jelölnek ki, akinek feladata az ügyükkel való kiemelt foglalkozás és törődés. Az újonnan belépett cigány munkavállalókat a be-A vállalatok többsége különböző intézkedésekkel, juttatásokkal segíti a cigány dolgozók munkahelyhez kötődését: pl. belépéskor ún. „megélhetési előleget" folyósítanak részükre, gyerekeiket a szakmunkásképzésnél előnyben részesítik, a már huzamosabb ideje dolgozóknak lakásépítési kölcsönt biztosítanak. Tapasztalataink szerint a vállalatoknál érvényesül az „azonos munkáért, azonos bért" elve, így a cigány dolgozók keresete — a munkateljesítménytől függően — a többi dolgozóéhoz hasonlóan alakul. Az esetleges eltérések abból adódnak, hogy körükben gyakoribb a keresetcsökkentö fizetés nélküli szabadság és a betegállomány. Tekintettel arra, hogy többségük nagycsaládos, keresetük növelése érdekében a gazdasági vezetők ösztönzik őket ezeknek a kieséseknek az elkerülésére vagy legalábbis csökkentésére. A vizsgált munkáltatóknál foglalkoztatott cigányok személyi alapbérének havi átlaga 2700 Ft volt. 95%-uk átlagkeresete 1800 Ft felett, ezen belül 88% havi átlagkeresete 2200 Ft felett volt. Ez utóbbiak között szerepeit 221 olyan dolgozó, akinek átlagkeresete elérte vagy meghaladta a havi 4000 Ft-ot. A szakszervezet és a KISZ munkaterveiben a cigány dolgozókkal való tanulás időtartamára általában régi dolgozók mellé osztják be, vagy brigádokban helyezik el. Később, ha valamely okból nem érzik jól magukat az adott helyen, vagy képességeik szerint esetleg alkalmasabbnak bizonyulnak más munka elvégzésére, új munkaterületet keresnek számukra. Mindezen körülmények együttes hatására a beilleszkedés folyamata felgyorsult. Egyre gyakrabban találkozni hosszabb munkaviszonnyal rendelkező vagy rövidebb időtartamra, rendszeresen munkát vállaló cigányokkal. Ennek következtében csökken a „tavasztól őszig" munkát vállalók és a munkaviszonnyal egyáltalán nem rendelkezők száma. Esetenként előforduló igazolatlan hiányzásaikat a legtöbb munkáltatónál — családi, szociális, illetve lakáskörülményeik meszszemenő figyelembe vételével — részben fizetés nélküli szabadság utólagos engedélyezésével, részben a kiesett idő ledolgoztatásával oldják meg. Egy munkásszállás klubjában 28 17SIAZALEKUK TÖRZSGÁRDATAG