Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Theodor Beregi: Budapest védelmében

THEODORE BEREGI BUDAPEST VÉDELMÉBEN 1944. augusztus 25-én szemtanúja voltam, amikor de Gaulle tábornok francia partizánok és ellenállók élén bevonult Párizsba. Az akkor már szabad sajtó röpítette világgá a történeti jelentőségű hírt, hogy a francia fővárost megszálló német katonaság parancsnoksága kapitulált: a Wehrmacht és a Gestapo fejvesztetten menekül Párizsból. Fellélegeztünk. Párizs újra szabad volt, s a nagyon nehéz élelmezési viszonyok ellenére, a négy éven ót tartó hitleri terror és rablás után a nép örült és boldognak érezte magát, hogy újra szabadon élhet, és nyíltan kifejezheti érzéseit, gondolatait, kívánságait, lelkesedését. És haragját: megtorlást követelt a szadista germán barbárok ellen. Ilyen szabad, feszélyezetlen és túláradó hangulatban írtunk — már 1944 októberében — a „Le Populaie" című baloldali szocialista napilapban a Magyarországon akkor még tomboló nyilaskeresztes rémuralom ellenére működő ellenállási mozgalom pozitív akcióiról és fejleményeiről. Három hónappal Párizs felszabadulása után értesültünk a közép-európai metropolist, Budapestet fenyegető veszélyről, amelynek borzalmas híre minket, itt élő magyar származású és ellenálló újságírókat valósággal megdermesztett. Cikket írtam a magyar főváros megmentése érdekében, „El fogják-e pusztítani Budapestet?" címmel, amit felvittem René Lalounok, a „Gavroche" című antifasiszta, szocialisztikus irányzatú és szellemű irodalmi, művészeti, tudományos hetilap szerkesztőségébe. René Lalou, s „Gavroche" főszerkesztője éveken keresztül a „Les Nouvelles Littéraires" irodalmi kritikusaként működött. Főműve, „A jelenkori francia irodalom története" ma is a legjobb kritikai munkának tekinthető. Lalou a cikket megjelentette lapjának 1944. november 30-i számában. Ezt a cikket adjuk most közre magyar fordításban. Kifejezhetetlen aggódással vártuk a budapesti háborús események alakulását és fejleményeit. S amikor arról értesültünk, hogy a Wehrmachtot a szovjet haderők kiverték Budapestről, és hogy a magyar főváros felszabadult a fasiszta uralom alól, fellélegeztünk: Budapestet megóvták az esztelen pusztítás apokaliptikus rémségeitől. Arról is kaptunk információt, hogy Budapest sokat szenvedett az éhségtől, hogy a magyar főváros lakossága is átélte a bombázások, az ostromállapot rettenetes következményeit. Híre jött a vadállati módszerekkel történt kivégzéseknek: hogyan dobták a Dunába a nyilas vérebek az ellenálló mártíroknak, de a védteleneknek és ártatlanoknak százait is. Megtudtuk, hogy Budapest lakossága milyen drágán fizette meg fönnmaradását és az élethez való jogát az 1944—1945-ben átélt borzalmakkal. El fogják-e pusztítani Budapestet? Semleges forrásból származó szűkszavú tájékoztatás jelentette ma a riasztó hírt, hogy a németek közép-európai főparancsnoksága nem akarja kiüríteni Budapestet Malinovszkij feltartóztathatatlanul előrenyomuló hadserege előtt, inkább lerombolja a magyar fővárost, mintsem kiürítse. Magyarország és a béke Budapest, amelyet emiatt hamarosan porig rombolnak, Közép-Európa egyik legszebb városa. A magyar nép békés természetű, mindig csak területeinek védelmében harcolt. Békében akart élni szomszédaival a Duna-medericében. „Örök" baráti szerződése Jugoszláviával, ha utópikus is, ékes bizonyítéka ennek a reménynek, amit azonban a hitleri Németország megsemmisített. A magyar népnek csak egy vágya volt, megvalósítani a Dunavölgyi népek konföderációját, Kossuth Lajos 1849-es álmát, aminek meg kellect volna alapoznia Közép-Európa békéjét. Magyarország minden erejével meg akarta őrizni semlegességét az orosz— német konfliktusban, de Németország brutálisan kiragadta őt ebből a semlegességből, és fenyegetéssel háborúba kényszerítette, amit pedig a magyar nép maradék energiáit latba vetve el akart kerülni. Magyarország — Franciaországhoz hasonlóan — megismerte a bombázások rettenetes következményeit. Ki akart kerülni e tűz és vér poklából, de Németország Gestapójának ördögi szervezete és az árulók hitványsága ezt lehetetlenné tette. Ellenállási mozgalom Magyarországon Mindazonáltal az ellenállás szerveződik, különösen azóta, hogy a Szövetségesek patraszálltak nyugaton, a kontinensen, s a nép rájött, hogy az újkor legelképesztőbb, addig nem ismert csalásának áldozata. Németország nem kényszerített-e Magyarországra természetellenes szövetséget, amit a nép ösztönösen megtagadott? Nemkülönben egy báb-kormányt, amely kész kiszolgálni Nagy-Németország mindenek fölötti érdekeit? Ez az esküszegő kormány szégyent hozott a magyar népre a civi-10