Budapest, 1979. (17. évfolyam)
12. szám december - Tamás Ervin: Szigetvár
tervre. Addig az amúgy is szűk utcából vesz el helyet a megannyi Ikarus, állandó zajt és tumultust okozva. Azt is nehezményezik a helybéli lakosok, hogy Szigetváron a közlekedés nem városi tarifájú, így a település egyik részéből a másikba 2 forint helyett 7 forint 80 fillérért juthatnak csak el. A tanács 12 éve sürgeti a probléma megoldását a Volán-vállalatnál — hiába. Hol van hát a hajdani gyorsaság, amikor Szokoli Mohamed nagyvezír a szultán nevében parancsot adott, hogy Szigetváron Allah tiszteletére dzsámit építsenek, s az húsz nap alatt el is készült! A közelebbi múltból is akad erre példa: a kutatófúrás nyomán 900 méter mélyből 63 fokos, kristálytiszta meleg víz tört fel, a szigetváriak három nap alatt — használt béléscsöveken — a strandig vezették! Azóta — ha lassabb ütemben is — megépült két medence, két újabb kút: a termálenergiával lakótelepet, iskolát, bölcsödét fűtenek, s befejezés előtt áll a meleg vízre alapozott, mintegy 100 millió forintos beruházás: a zöldséghajtató és palántanevelő telep. — A gyorsaság? — kérdez vissza a tanácselnök. — 1970 óta szeretnénk a fürdőt fejleszteni, a terepet elő is készítettük, csak hát anyagi fedezet nincs az építkezéshez . . . Mégis: az emberek szeretnek Szigetváron élni. Amikor a Minőségi Ci pögyár helybei i gyár ef ységének igazgatójával, Horváth Lászlóval beszélgetek, kiderül, hogy ő is budapesti, de esze ágába sincs visszamenni a fővárosba. Nemcsak azért, mert itt — felelős beosztásban — szabadabban megvalósíthatja elképzeléseit, hanem azért, mert megszerette Szigetvárt. — Annak idején — 1972-ben — a lakás miatt vállaltam el az itteni főmérnökséget, két évre rá lettem igazgató. Munkám nem csupán papírmunka, ebben az üzemben a nyersanyagból A régj kórhál késztermék válik — azaz: előttem van a produktum — mondja. — Egyébként nevetni fog, de én Szigetváron inkább városi embernek érzem magam, mint Budapesten. A fővárosban olyan dolgozó voltam, aki munka után órákig villamosozott, autóbuszozott, hogy hazajusson, örültem, ha végre otthon lehettem. Itt fölfedeztem a várost, és imádom a természetet. Ha kulturális élményre vágyom: Pécsnek is, Kaposvárnak is jó színháza van. Budapesten idegen voltam, itt mindenkinek ismerős. I 1860-ban épült romantikus stílusú lakóház — pusztulóban A lakóház udvara Az épülő új kórhál A töltősúly ellenőrzése