Budapest, 1979. (17. évfolyam)
10. szám október - Nemeskürty István: Tűnt idők mozijai
A Simplon mozi, ma Bartók mozi a Bartók Béla úton tesek tere és Baross utca sarkánál: a Venus (1946 után, amíg meg nem szüntették: Maros) és a Bodográf (Bányász), két vetítőtermével, hogy az iskolakerülő gyerekek egyik vadnyugati filmtől a másikhoz rohanhassanak. A Bodográf — az Olympiávzl együtt — a legrégibb, ma is fennálló mozi, 1906-ban alapították. E kereszt alakú kettős tengelytől befelé, a Nagykörút és a Duna között már kevesebb mozi volt (összesen 10) s közülük is csak három örvendett tekintélynek: a City (Toldi), a Wallace-Beery és Mickey Rooney-filmek otthona, a Savoy (Vörösmarty volt az utolsó neve, amíg meg nem szűnt a Kálvin tér-Üllői út sarkán) elegáns belső kiképzésével és két utcából megközelíthető előcsarnokával, valamint a Corso, a Váci utcában hömpölygő kirakatnéző, korzózó közönség kedvence. (Ma: Pesti Színház.) A szorosan vett Belvárosban (a Puskint kivéve) ma egyetlen mozi se működik, még az Irányi utcai, igen jó forgalmú, főleg diákközönséget vonzó Belvárosit is megszüntették. Ugyanígy a három Nagymező utcai moziból is csak egy maradt, a Tivoli (Tinódi), az első tudatosan mozinak tervezett filmszínház, az Ernst Múzeum épületében. (A mozit és a múzeumot épületestül Székely Marcell, Székely István filmrendező édesatyja tervezte.) Külön világ volt a Nagykörúton túli mozik erdeje. Ezek afféle házi moziként közvetlen környékük lakosságát szolgálták; tekintetbe vették a törzsvendégek kívánságait, apró figyelmességekkel kedveskedtek a nézőknek. A 28 moziból ma már csak 11 működik, itt dühöngött leginkább a megszüntetési láz, éppen a munkáskerületekben. Ugyanígy jártak a Budapesthez csatolt peremvárosok mozijai is. Újpest 5 mozijából 3 maradt; Kispest 5 mozijából 2, s a megszüntetettek között van a század elején alapított Flóra. Pesterzsébet, melynek lakossága különösen mozikedvelő hírben állt, 7 mozit tartott el; maradt 1979-re négy. Csepelen is csak két mozi maradt (meg egy művelődési ház moziterme), kettő megszűnt. S most nézzünk át Budára. Buda mozijai a Pestétől eltérő módon létesültek. Budán — a budai hegyeket és Óbudát kivéve — összesen tíz mozi működött valaha. Legkorszerűbb a Simplon (Bartók) és az Atrium (Május \.) volt, legrégibb pedig az Alkotás. (1912 óta!) Ma a tízből öt maradt, meg a MOM művelődési házának vetítőterme. A budai hegyekben két mozi volt és van; Óbudán viszont nagy pusztítást okozott a lakótelep-építkezés:7óbudai moziból kettő maradt! (Óbuda, Csillag) Akárhogyan nézzük: kevés kulturális intézményfajtával bánt olyan mostohán a szocialista Magyarország fővárosa, mint éppen a mozikkal; azokkal a mozikkal, amelyekben a Lenin szerint számunkra legfontosabb művészet alkotásai nézhetők. (Arról e cikk keretében ne is beszéljünk, hogy a 129-ből megmaradt 71 is milyen állapotban van, s arról se, hogy a főváros lakossága 1946 óta megkétszereződött.) Miért tudott 1946-ban 111 mozi működni? Miért csak a romba dőlt mozik szűntek meg 1945-ben, de azok se mind, mert újjáépítették őket? A mozik magántulajdona már 1945-ben megszűnt. Alig néhány maradt tőkés kisvállalkozók kezelésében. A mozikat a koalíció pártjai osztották szét maguk között, s ezek a pártok egymással versengve gondozták a rájuk osztott filmszínházakat. Egyrészt pénzt hoztak, másrészt felbecsülhetetlen politikai propagandalehetőséget kínáltak, s éltek is ezzel a pártok. Figyelemre méltó, hogy pénzt hoztak. Tehát a mozik a felszabadulás után még hasznot hajtottak, nem voltak ráfizetésesek. Meg kéne kérdezni a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt és a Parasztpárt; az MNDSZ, a MADISZ, a Partizánszövetség, a NÉKOSZ akkori mozifelelőseit, hogyan csinálták? Miért őrizték meg hangulatukat, közönségüket a mozik, miért s hogyan sikerült a berendezést, a székeket, a gépeket karbantartani? Miért volt jó moziba járni? Miért? Miért érezte azt a jegyet váltó néző, hogy csak őt várták, senki mást, már kezdik is a műsort? Miért kérdezte meg a pénztárosnő, az üzemvezető, a jegyszedőlány, hogy hol s merre jártunk két hétig? Csak nem a szomszéd mozi csábított el? A műsor jobb ott? Vagy a reklám? Talán a büfé? Miért volt még a szünetben szétfecskendezett pacsuliszagú permetlének is olyan varázsa? Miért lehetett nyáron, rekkenő hőségben egyszerre két filmet is látni egyetlen jeggyel, egy vidámat meg egy szomorút? Vagy, ha a kis mozinak nem futotta két filmre, miért mehettek be ketten egy jeggyel? Miért tűzték újra műsorra a télen két hét után levett, ámde azóta is visszakívánt filmet az ősszel, s miért értesítették erről a törzsvendégeket levelezőlapon? Miért okozott diadalérzést a nézőnek Is, nemcsak a mozisnak, hogy sikerült legyőzni a Roxyt, az Otthont vagy az Odeont, elhalászva előlük a legújabb slágert? Miért volt más érzés betérni a meghitt sarki moziba, s megint más ünnepélyesen felöltözötten megérkezni a Fórumba, ahol a két sejtelmesen megvilágított meztelen szobor közelében oly áhítatosan vette át a ruhatárosnő a télikabátot, hogy az Operában sem különben? Tűnt idők pesti mozijai, nyugodjatok békével emlékezetünk temetőjében. Csigó László felvételei és reprodukciói A Corso mozi. ma Pesti Színház a Váci utcában
