Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Gábor István: A Vörös Sün-ház

«Hanszvurst«-jai nem elégíthették ki a bécsi és pozsonyi művészekhez szokott urakat". Akárhogy is történt, annyi kétségtelenül megállapítható, hogy a Vörös Sün fogadóban tartott előadások a magyar színjátszás történetében lényeges szerepet játszottak. Az érdekesség kedvéért ejtsünk néhány szót annak a térnek az elnevezéséről is, ahol a Vörös Sün fogadó állt. A mai Hess András tér eredetileg utca volt; a városrész első templomát fölépítő domonkos rend annak idején Szent Aíiklós //teának keresztelte el. A török hódoltság alatt piactér volt: Hüszrev pasa piaca. 1686-ban ezen a téren esett el a vár török védője, Abdurrahmán pasa. A török idők elteltével neve Zöldfa térre változott, mert közepén egy fa állt. így említi az 1696-os kalauz is: „Plätzel bey dem grünen bäum gemiaut." Erre a valószínűleg terebélyes fára emlékeztetett a téren levő kút neve is, ahogy Schams említi: „úgynevezett zöld kút az Iskola téren (Schulplatz)". Ebből viszont az derül ki, hogy a Zöldfa, sőt Obern Platz elnevezések mellett meghonosodott az Iskola tér, majd a Collegium tér elnevezés is. Ez utóbbi kettőnek az volt az alapja, hogy annak idején jezsuiták költöztek ide, akik iskolát, majd kollégiumot létesttettek. Schulplatz-ként említi Kösler 1809-ben kiadott Kalendáriuma is. 1879-ben Pázmány Péterről, a nagyszombati egyetem alapítójáról nevezték el, mivel az egyetem nyomdáját még II. József idején erre a térre költöztették. Pázmány nevét csak néhány évtizedig viselte. 1936-ban, Buda visszafoglalásának 250. évfordulóján a téren szobrot avattak a vár visszafoglalását támogató XI. Ince pápa emlékezetére; ekkor vette föl a tér a pápa nevét. 1954 óta nevezik Hess András térnek az első budai nyomdásznak tisztelegve ezzel, aki 1473-ban az első magyar nyomtatott művet, a Budai Krónikát jelentette meg. 3 Tekintsük meg e történeti leírás után közelebbről az épületet. Schauschek János 1940-ben így írta le: „Érdekes, egyemeletes régi épület, a rajta levő emléktábla tanúsága szerint ez volt — helyesebben talán e helyen állott — Hédervári Kont nádor egykori palotája. A ház külseje és homlokzati díszítései XVIII. századbeliek. A Konsumturist Azonban kapualja igen érdekes, baloldalt két gyámköves szemöldökű gótikus ajtó van. Az egyik be van falazva, a másikat pedig mint ajtót használják ma is." Az emléktáblát, amelyet Schauschek János említ, 1866-ban a főhomlokzat Táncsics utcai részén a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottsága helyezte el, ezzel a szöveggel: „XIV. Ez volt I. Lajos k. idejében Kont Miklós nádornak (a mai Pálffy gr. család ükapjának) egyik háza, kinek unokái László és Imre ezt 1400. a csatkai pálosoknak ajándékozták. A kapualjban még négy ajtófél a régi korszak épen megtartott maradványa. A M. T. A. R. B. 1866." Amihez a felirat közlője, Horler Miklós hozzáfűzi: „A tábla szövegének adatai a kutatások mai állása szerint már nem mindenben helytállóak." Rupp Jakab például 1868-ban publikált tanulmányában (Budapest és környékének helyrajzi története) az unokákat Miklósnak és Jánosnak vélte. Külsején — ahogyan Horler bemutatja — a Hess András téri öttengelyes főhomlokzatot háromtagú főpárkány zárja le, a földszint felett szalagpárkány található. Az emeleten a középső ablak mellvédjének domborművén látható a nevezetes sündisznó. A földszint középtengelyében korai klasszicista kapu van, két oldalán részben befalazott, illene átépített üzletajtókkal. Belsejében a kapualj széles, középkori dongaboltozatos, és innen indul az udvar felé az emeletre vezető lépcső. A kapualj két oldalán egy-egy középkori keresztboltozatos helyiség nyílik a tér felé, a többi helyiség részben középkori, részben barokk dongaboltozatos. A Fortuna utcai szárny közepén jelenleg szoba van, ez korábban — Horler föltevése szerint — kapubejáró lehetett. Az épületben sok XVIII. és XIX. századi ajtószárny maradt fenn, eredeti vasalásokkal. Az egykori Vörös Sün-ház Buda 1944/45-ös ostromakor, más épületekkel ellentétben, csak kisebb károkat szenvedett; a tető- és vakolatsérülések eredményeként előkerültek a középkori falazatok maradványai. Helyreállítása a felszabadulás után Dragonits Tamás tervei alapján és irányításával történt. Az építőművész szándéka az volt, hogy az épület eredeti, középkori részeit színekkel is érzékeltesse, és a homlokzatok egységének sérelme nélkül mutassa be a középkori nyílásszerkezetek maradványait. Ennek a célnak érdekében az öttengelyes főhomlokzatot a Hess András téren copf és későbarokk formában állították helyre. A földszinten, baloldalt könyvesbolt, jobboldalt régiségüzlet létesült; ajtaikon külső fatáblás szárnyak láthatók ízléses reklámfeliratokkal, amelyek megkapóan díszítik a homlokzatot. Kiegészítették a középkori eredetre utaló gótikus ablakok maradványait. A Táncsics Mihály utcai homlokzat kiképzésekor meghagyták az északi, három tengelyt záró falsarok kőmaradványait, ezek érzékeltetik a tervező elgondolásai szerint a három középkori épület létezését. Erre a három régi házra utal a tíztengelyes homlokzat egysége is; a Fortuna utcai homlokzaton az eltérő párkánymagasság viszont az egykori két épületre emlékeztet. Az emeleti ablakoknál megtartották a még kijavítható belső rétegeket, ezeknek tehát csak egy része új. A széles, középkori dongaboltozatos kapualjban műkő-kiegészítést alkalmaztak, és ezzel együtt újból elkészült a két sarokkonzolos, gótikus ajtókeret, amelybe tömör faajtókat illesztettek. Az udvari homlokzaton keveset módosítottak, ellenben csökkentették a lakások számát és komfortossá tették azokat. Az 1889-ben épített függőfolyosókat eredeti állapotukban hagyták meg, a barokk vasrácsokat pedig másolatokkal pótolták. Helyreállították a lépcsőnél található vasrács-falat és -ajtót is. A Vörös Sün-ház mai életét egészséges pezsgés jellemzi. A bejárattól balra a könyvesboltot sok külföldi keresi föl. Ahogyan az egyszemélyes üzlet vezetőjétől, Bakó Annától megtudom, a látogatók főképpen hazánkról szóló idegennyelvű képeskönyveket, régi pest-budai látképeket, útikalauzokat, művészeti albumokat, térképeket keresnek. A nyári hónapokban körülbelül hatszázezer forintért árusítanak itt könyveket, és évi forgalmuk 2 millió hatszázezer forint. A bolt, amelynek két kihelyezett pavilonja is van (a Halászbástyán és a Szentháromság téren), körülbelül 15 éve működik. Amint erről a házmester szíves szóval — ami a Várbeliekre általában jellemző — fölvilágosít, a könyvkereskedés helyén a háború előtt is üzlet állt: egy fűszeresé volt, aki később cipésznek adta át a helyét. Külföldiek keresik föl a jobboldalt levő Konsumtourist-üzletet is, amely régiségeket árusít — nevéből következően — csak valutáért. Nem csekély ennek az üzletnek a forgalma sem — mondja a patinás bolt vezetője, Reindl Lászlóné. Tíz év óta, amióta a külföldiek számára megnyitották, havonként hat-nyolc ezer dollár értékben adnak el régi holmit. Van is miből válogatni; a két helyiségből álló üzlet készlete nagyjából két millió forint értékű. Az 1962-es fölújításkor alakították át régiségbolttá ezt a helyiséget, amely korábban lakás volt. Ekkor helyezték el a földszinten és az emeleten a kovácsoltvas lámpákat, amelyek jól illeszkednek be az eredeti állapotukban megőrzött vasrácsok hangulatához. Egy újabb, 1977-es tatarozáskor a földszinten balra ajtót létesítettek, a régi barokk stílus szellemében . A házban a XVIII. századi pantomim-tradíciók fölelevenítésére tett kísérletet az első kerületi tanács művelődésügyi osztálya. 1970-ben a „Pantomim-komédiaXX" nevű együttes ííegős Pál vezetésével Bartók A csodálatos mandarin című balettpantomimját mutatta be. Ebben az évben négy előadást tartottak a ház udvarában, de 1971-ben már tizenkétszer léptek föl, részben Bartók művével, részben Ionesco A király meghal című tragikomédiájával. 1972-ben — ekkor 18 előadást tartottak — Bartóknak két művét adták elő, A csodálatos mandarin mellett A fából faragott királyfit is. A bejárattal szemközti, boltív alatti mosókonyha volt a szereplők öltözője, a kapu tágas előtere pedig a pénztár és a társalgó. Később a mosókonyha a vendéglátóipar tulajdonába ment át, s a Táncsics Mihály utcai szárnyon új vendéglátó hely létesült, Vörös Sün ételbár néven. Ennek a traktusnak puritán fehér meszelése, s a vendéglőt hirdető régies betűk fölidézik a hajdani legendás időket. Az ételbár A könyvesboltban