Budapest, 1979. (17. évfolyam)

9. szám szeptember - Ságvári Agnes: Dublin

A Four Courts (Négy udvar) és a Liffey folyó. Ismeretlen művész metszete a XIX. század közepéről halmozott városi jövedelmek, amelyeket a közrend fenntartására és városfejlesztésre fordítottak. Később viszont az iparoscéhek stagnálása nyomti rá bélyegét Dublinra. A városkép egyre sivárabb lett, a régi egyházi épületeket is lebontották. A város közjogi helyzete is megváltozott. Mindez együtt végül is a régi városi funkciók elkorcsosodásához vezetett. A XVI. századtól Dublin a Trinity College alapítása réván egyházi város, amelyet számos kiváltsága közigazgatási önállósodáshoz juttatott. A funkcióváltozás mellett a gyors területi növekedés, a folyó északi partjának beépítése, üdülőterületek létesítése a modern városrendezés egységes elveit juttatta érvényre. Ezen elvek vetették meg Dublinnak mint modern városnak az alapjait. A XVII. századtól a parlament és a kormánvzó székhelye lett. Mint minden kapitalizálódó városban, Dublinban is megfigyelhető a terület funkcionális tagozódása a lakóterületek, az ipari peremvárosi részek és a kereskedelmi negyedek között. A XVII. századbeli, 60 000 lélekszámú város a holland bevándorlók keze nyomát viselte, szorgalmuk, szakmai technikájuk, főként pedig téglaházas építkezésük elterjedése révén. A XVIII. században megjelennek a modern kapitalizmus és a vele járó nemzeti fejlődés tipikus köz- és magánépületei: kaszárnya (Royal Barracks, 1730.), dokkok és kikötők a Teherrakokodási Hivatal (Ballast Office) fennhatósága alatt, 1707—80 között a Vámház (Custon House), bank (Newcomen's Bank), posta (General Post Office), nyomda, könyvtár, iskolák; és a hatalom jelképei: a parlament új szárnya, meg a Városháza. Magánvállalkozásban épülnek a nemesség rezidenciáin, a polgári lakóházakon, a munkások bérkaszárnyáin kívül az utak, sőt a terek is. A nemzeti polgári fejlődés és a modern állami központosítás reprezentatív terméke — a fejlődés ütemétől függően a XVIII. vagy a XIX. században — a városi bizottság felállítása. Az 1757-ben létesült Wide Streets Comission (Ütszélesítő Bizottság) átalakította a régi város területét, a várost körülvevő övezetet, s ezzel megteremtette a széles körű közművesítés alapjait is. Az 184 l-es közigazgatási rendezés (Municipal Corporation) gyökeres változást hozott a város határainak racionális módosításában és — a városigazgatás egyidejű demokratizálása mellett — a Fővárosi Tanács jogkörének kiszélesítése terén. 1901-re Dublin összlakossága 291 ooo-re növekedett, az 1851-es 258 ooo-rel szemben. A régebbi városrészek túlzsúfolttá váltak. Az előző században épült s már leromlott állagú georgiánus házakat bérkaszárnyákká alakították. A lakosság egyharmada nyomortelepi körülmények között élt. Az 1904-ben alapított Iveagh Trust sokat tett ennek a problémának a megoldásáért, a lakáshelyzet javításáért. Az 1916-os felkelés során súlyosan megsérült a Főposta, a Lower O'Connell utca és a környező utcasorok. 1921—22-ben több hivatalos épület — így a Vámház és a Four Courts Tábla, amelyhez az ír Levéltár (Public Record Office of Ireland) tartozik — kárt szenvedett, s az ott őrzött iratok úgyszólván teljesen megsemmisültek. Később az öszszes megrongált épületet helyreállították. A Szabad ír Állam megalakulása után, 1922-ben Dublin lett a független állam törvényhozási és közigazgatási fővárosa. Ezután hamarosan kialakult a közigazgatási, gazdasági központok törvényszerű velejárója: az új agglomerációs gyűrű. A külvárosi terület azóta tovább növekedett; a város mai területe 115,58 km2

. Az J97i-es népszámlálás adatai szerint magának a fővárosnak a lakossága 595 000 fő, további 13