Budapest, 1979. (17. évfolyam)

9. szám szeptember - A címlapon: Horváth László térplasztikája a Thermal Hotel uszodájában Csigó László felvétele

A címlapon: Horváth László térplasztikája a Thermal Hotel uszodájában Csigó László felvétele A hátsó borítón: Szőnyi István: Akt Schiller Alfréd felvétele BUDAPEST a FovQros POLüöiratxt A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LA]OS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese A szerkesztőség címe: 1076 Budapest VII.. Garay u. 5. Telefon: 425-502 Kiadja: A Lapkiadó Vállalat VII. Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT 79.0889 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850. Postacím: 1900 Budapest Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, 1389 Budapest, p. f. 149 Index: 25151 HU ISSN 0007—2885 Megjelenik havonta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 45,— Ft, félévre 90,— Ft, egy évre 180,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 11—13 óráig, VII. Garay u. 5. Olvasószolgálat: VIII. Népszínház u. 24. Telefon: 130-022 Főszerkesztő: VARGHA BALÁZS Főmunkatárs: jÁVOR OTTÓ Olvasószerkesztő: SEBŐK MAGDA Képszerkesztő: SÍVÓ MÁRIA Tördelöszerkesztő: BUZÁSSY LÁSZLÓ Szerkesztőségi titkár: WEISZ IMRÉNÉ A TARTALOMBOL: Passuth László: Az én otthonom 4 Heim Ernő: Vendégeim a városról 8 Ságvári Agnes: Dublin 12 Tamás Ervin: Dombóvár 15 Palotai Boris: „Azt is írd meg fiam, hogy..." 21 Vadas József—Petrás István: Szőnyi István 24 FÓRUM Breuer János: Fesztiválváros ? — Még nem az! 28 Diószegi György: Középipartanoda volt egykor 32 Kubinszky Mihály: A margitszigeti Thermal Hotel 36 XVII. ÉVF. 9. SZÁM 1979. SZEPTEMBER ARA: 15 Ft Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PAIZS GÁBOR, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárfőigazgatója; Dr. SÁGVÁRI AGNES, a Fővárosi Levéltárfőigazgatója; SZILÁGYI LAjOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr.TRAUTMANN REZSŐ, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke BARTA ANDRÁS Van-e jövője Pesten a színháznak? •Micsoda kérdés ?! Hát hogyne lenne! — vágjuk rá gondolkodás nélkül. Hiszen amíg Pest Pest, addig színháza, színházai is lesznek. Csakhogy a magyar nyelvben a „jövő" főnév nemcsak az eljövendő időt jelenti, hanem az Értelmező Szótár szerint: a kedvező sorsot is, amely majd bekövetkezik valakinek vagy valamely közösségnek az életében. Ha azt mondjuk valakiről vagy valamiről, hogy van jövője — úgy értjük, hogy csillaga emelkedni fog. Ha ebben az értelemben tesszük fel a kérdést: van-e jövője a pesti színháznak? — már sokkal nehezebb a válasz. Különösen nehéz megmondani most, hogy kedvező sors vár-e a főváros színjátszására. Most, amikor e színházak javarésze „mozgásban" van. Új vezetők kerültek és kerülnek a társulatok élére, rendezők, tervezők, színészek jönnek-mennek, épületeket, játszóhelyiségeket nyitnak és csuknak, renoválnak, átszervezik a bérletrendszert és a jegyelosztást. Úgyszólván nincs is fix pont, amelyen a szemlélődő megvethetné lábát, hogy körültekinthessen a pesti színházak zajgó világában. Nincs fix pont olyan értelemben, hogy akár egyet is megjelölhetnénk a hat fővárosi drámai színház közül (Nemzeti, Népszínház, Madách, Thália, Víg, József Attila), amelynek működése eszményinek volna tekinthető. így hát az ideális művelődéspolitikai célt és az egyes színházak művészi munkásságában jelentkező pozitívumokat vesszük íigyelembe, amikor választ keresünk a kérdésre: van-e jövője a pesti színháznak? Hol a színház mostanában? Senki sem jár valamennyi pesti színházba. Legfeljebb a kritikus és a művelődéspolitikus. A néző kiválaszt magának egy vagy két kedvenc színházat, és ha kap bérletet vagy jegyet, oda jár bizonyos rendszerességgel. Választásában jobbára két, egymástól távoleső tényező játszik döntő szerepet: a társulat és az épület. A néző a kedvenc színészekhez vált jegyet, és abba a teátrumba, ahová érdemes felöltözni, ahol az előadás nemcsak művészi, hanem társadalmi esemény is. És csak a legritkább esetben megy színházba egyegy kedvelt klasszikus dráma, egy-egy népszerű szerző vagy rendező kedvéért; még ritkábban fogalmazza meg magának, hogy valamely együttest a darabkiválasztásban és a rendezésben kifejeződő művészi koncepció kedvéért részesít előnyben. Ez lehet a magyarázata annak, hogy évek óta a két legnépszerűbb pesti színház a Víg és a Madách. Mindkét társulatban számos olyan színész játszik, akire „bemegy a közönség", és mindkét együttes anyaszínháza olyan épületben működik, ahová „érdemes felöltözni". Kbből a tényből azonban csak akkor szabad további következtetéseket levonni, ha megvizsgáljuk, mennyiben tesz eleget művelődéspolitikai feladatainak és az igényes szórakoztatás követelményének ez a két színház — illetve milyen nehézségekkel küzd jelenleg a másik négy fővárosi drámai együttes. Közbevetőleg: akik a televízió konkurenciájától féltették a színházat, nagyot tévedtek. A színházművészet ma világszerte fontosabb, mint valaha. Már-már ott tartunk, hogy kikapcsolódás a képernyő előtt ülőknek. Azt a közvetlen szellemi kapcsolatot teremti meg a művészekkel, amelyet semmilyen más művészeti ág nem tud ilyen intenzitással nyújtani. Jellemző például, hogy tíz ember közül kilenc, ha arról kérdezik, jut-e ideje a művelődésre: az első helyen vagy legfeljebb a könyv után a másodikon azt említi, hogy jár-e színházba vagy sem. Ezért nagyon fontos, hogy a színház a színvonalas szórakoztatás mellett és azzal szorosan öszszekapcsolva teljesítse művelődéspolitikai, társadalmi feladatát is. Legyen időszerű politikai, társadalmi, erkölcsi és etikai gondok fóruma, ily módon kapcsolódjék be aktívan a szocialista ember nevelésébe. A Vígszínház nemcsak az egyik legnépszerűbb, tehát egyszersmind legnagyobb hatású pesti színház, hanem azt is elmondhatjuk róla, hogy évek óta következetesen és tudatosan valósítja meg művelődéspolitikai programját. Várkonyi 1