Budapest, 1979. (17. évfolyam)

8. szám augusztus - Vilt Tibor: Séta közben II.

váhagyást az az elgondolás, amely a hegyet és a vizet így elszakítja egymástól. (Ezt a televíziós népszavazást meg lehetne rendezni a következő nagy városrendezési tervekkel kapcsolatban. Talán Budapest építészeti jövője is érdekli annyira a tévé nézőit, mint az, hogy ki a legügyesebb riporter.) Aggódva tekintek azokra a nem is nagyon távoli évekre, mikor ezek a lakókaptárak elkezdenek megrokkanni, vizes és elektromos érrendszerük tönkremegy, s mindegyik tömb egy-egy sokemeletes Mária Valéria teleppé sülylyed. * Ha szétnézek műtermem környékén, az Ybl Miklós téren, napról napra látom egy értékes műemléknek, az Ybl tervezte Várkert Kioszknak pusztulását. Az itt működő vendéglőt évekkel ezelőtt bezárták. Valóban rászorult már a felújításra. De a restaurálás azóta sem kezdődött meg. Nem tudom, mi okozza a késedelmet, de bizonyos, h<~>gy amióta a határozat meghozatala késik, már elvégezhették volna a felújítást. S ez a vendéglő és uzsonnázó hely sok látogatót idevonzana, hiszen a dunai panoráma, az öreg fák árnyéka páratlanul szép. A környéknek egy másik helyreállítandó kedves műemlékéről, a Siklóról már sokat cikkeztek. Most már nem vitázni kellene róla, hanem megcsinálni. Természetesen nem gőzüzeműre, mint ahogy valamikor közlekedett: egy cséplőgép formájú ormótlan kazán hajtotta meg a kerekét. Hajthatná villanymotor, de a fülkéket mégis a régi mintára kellene megcsinálni. Szükség is volna rá, hiszen a Várba özönlő rengeteg ember szállítására a 16-os busz és a Nemzeti Galéria busza nem elegendő. * A városképhez nemcsak az tartozik hozzá, amit mérnökök terveznek, vállalatok fölépítenek, hanem az is, amit a város lakói hozzáadnak. És hozzáadhatnának, ha egy kis biztatást, segítséget kapnának! Hány csupasz, virágtalan erkély, loggia árválkodik a régi negyedekben is meg az új lakótelepeken is. Futtassák he, virágosítsák, minden loggiát másképken, egyéni ízlésük szerint. A háztömbök közé telepített fák sose nyúlnak föl a tizenötödig emeletig. De a loggiák virágosítása emberibbé, kedvesebbé tenné a lakótömböket. Régi házak udvarán lehet egyszer-egyszer megfigyelni a nagyvárosi kertcsinálás „folklórját". Van egy kedvenc udvarom, bent, a csúnyának tartott nyolcadik kerületben, a Berzsenyi utcában. Az udvart egy tűzfal zárja le. Erre van ráépítve a földszintes, kis épület. A kamrák, sufnik ott vannak az udvaron, színesre mázolva. Középen egy virágagy, a széle kirakva pirosra, kékre, zöldre mázolt utcakövekkel. S mindenütt virágok. Ehhez az udvarhoz közel egy üzlet bejárata: telistele cserepes virággal. Virágok üdvözlik a látogatót. A naiv művészetnek egyik fajtája ez. Virág-költészet. Bizonyosan van sok ilyen udvar széles e Budapesten. Meg kellene keresni és megörökíteni őket. • Most olvastam, hogy osztrák tőkével föl fognak építeni a volt Ritz helyén egy új szállodát, sőt egy egész új szállodasort. Aggódom, hogy a Duna Intercontinental szálló szörnyűségét megismétlik a tervezők. Az Intercontinental tömbje mindkét fő nézetéből kifogásolható. A dunai homlokzatot rizalitosan kellett volna megbontani. A nelytelen tervezés miatt az épület két-háror.i emelettel magasabb lett, mint amit a Duna-part arányai megengedtek volna. Pedig elég hely állt volna rendelkezésre ott, ahol most az építészetileg jelentéktelen félemeleti üzletsor áll. Az Apáczai Csere utca felőli nézetről azt sem mondhatjuk, hogy ez a szálloda hátsó frontja, mert nyomasztóan kopár, vakolatlan faltömegével egy erőd vagy börtön hatását kelti. Itt is olyasmi történt, mint Óbudán: a Duna és a belső területek közé áthatolhatatlan tömböt építettek. Ügyelni kellene arra, hogy az új szállodasor ne rontsa tovább a Duna-part szépségét. Az Állatkert főbejárata A Várkert Kioszk ma A Gázmüvek háza, Rákóczi út 18.