Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - H. Boros Vilma: Lichtenberg

Rajzsorozat a pesti kávéházakról É pületplasztika kávéházakról szóló írásához készült rajzsorozatát. A század elején a fővárosban sorra nyíltak meg a kávéházak. Mindegyiknek megvolt a maga törzsközönsége: voltak művész-kávéházak, irodalmi-kávéházak, az üzletembereknek is volt kávéházuk. Hamis márványasztalok és velencei tükrök, óriási, de rosszul világító csillárok, ízléstelen képekkel teleaggatott falak, díszes, de kényelmetlen székek, „kínai-angol-magyar ornamentikával" elcsúfított helyiségek jellemezték legtöbbjüket. A cikkírók és velük összhangban a grafikus a kávéházak ízléstelen berendezésétgúnyolták. Leleplezve a kávéházakat „gründoló" vállalkozók olcsó, talmi üzleti fogásait. Végül Bíró Mihály fővárosi működésével kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a Tanácsköztársaság idején az ő tervei szerint és részben az ő kivitelezésében készültek a május elseji ünnepségdekorációi. Bíró Mihálynak külföldi működése mindaddig sok sikert hozott, amíg a fasizmus Közép-Európában is elterjedt. Az újabb üldöztetés elől ismét menekülnie kellett. A felszabadulás után a „kalapácsos ember" modellje, Fischer Tibor nyomozta ki hollétét. Súlyos betegen feküdt, egy párizsi kórházban. így írt Párizsból a művész régi modelljének: ,,Különben csodálatosnak találom, ahogy írod, hogy évek óta nem hallottál rólam. Ezt csak a nagyszerűen működő Horthy propagandának köszönhetjük. Mert bizony, ahogy Pestről Bécsbe... menekültem, miután a „különítmények" kerestek, hát büszkén elmondhatom, hogy Bécsben a legteljesebb művészi és anyagi siker jegyében dolgozhattam. Amikor te és ti nem tudtatok itthon rólam, akkor egész Bécs tele volt az én szoc. választási plakátjaimmal, és munkáim minden nyelvű külföldi folyóiratban reprodukálva voltak." A levél így végződött: , .Hatszor menekültem és hatszor vesztettem el mindenemet, most már képtelen vagyok » újrakezdeni«." 1947 áprilisában Fischer Tibor elment Párizsba Bíró Mihályért. Amikor az orvosoknak a művészt sikerült 33 kg-ról 44 kg-ra felhizlalniuk, elindultak haza. Itthon díszünnepségeket rendeztek tiszteletére. Rehabilitálták, visszahelyezték akadémiai tanári állásába. A Szabadság-hegyi szanatóriumban ápolták, de egészségét már nem tudta viszszanyerni. 1948. október 6-án meghalt. A Kerepesi temetőbe, a Főváros által adományozott díszsírhelyre temették. KERTSZÖVETKEZEI Budapest ellátása mezőgazdasági terményekkel már az első világháború évei alatt sem volt zavartalan. A polgári demokratikus forradalom időszakában az ellátási viszonyok tovább romlottak. Ezért a Károlyi kormányzat sokirányú erőfeszítéseket tett Budapest ellátásának javításáért. Például a kertgazdálkodás színvonalának emelése érdekében kertészeti tanfolyamokat szerveztek. Alapvető változást a kertgazdálkodásban azonban a Tanácsköztársaság forradalmi lendülete hoz. Budapest tervszerű ellátását a termelőszövetkezetek nagyüzemi gazdálkodásával kívánták biztosítani. Amikor a Tanácsköztársaság március 21-én közreadott „Mindenkihez" cimü felhívásában leszögezte a földek szocializálását és mezőgazdasági termelőszövetkezetek létesítését, megnyílt a lehetőség arra, hogy Budapesten és környékén nagyszabású és szervezett ellátási övezetet alakítsanak ki. A kertészeti szakemberek lelkesedtek a kertszövetkezeti hálózat létrehozásáért. Már a március 2i-ét követő napokban ahogyan „Az újság" március 25-i számában írja összehívták a Kertészek Egyesületébe tömörült kertészeti tanfolyamok hallgatóit. A Pázmány Péter Tudományegyetem épületében, a Gólyavárban tartott értekezleten Rdcz Gyula, a Földművelésügyi Népbiztosság egyik vezetője beszélt a magyar kertgazdálkodás lehetőségeiről, és kijelentette, hogy a kertészeti tanfolyam hallgatói rövidesen munkához láthatnak. Ekkor tehát már készen állott a terv a budapesti és környéki kertszövetkezetek létrehozására. Az elképzelések a főváros ellátásában mutatkozó nehézségek nyomására meglepően hamar megvalósultak. Április elején a bolgár keitészek javasolják kertszövetkezet létrehozását, majd április végén, május elején egyre-másra alakulnak Budapesten és közvetlen környékén a kertszövetkezetek: május első két hetében létrejön az i-es és a 2-es kertszövetkezet 225, illetve 80 katasztrális holdon. Ugyanakkor Nagy-Budapest akkori közvetlen környékén 13 szövetkezetben — figyelemre méltó közülük a 400 katasztrális holdas csepeli, a monori, a szabadbattyáni, a 80 holdas pestszentlőrinci szövetkezet bolgár rendszerű tervgazdálkodás folyik. Kertgazdálkodással foglalkozó termelőszövetkezet alakul Tökölön' Nagytétényben, Budafokon, Dadon. De tervezték egyéb kertgazdaságok termelőszövetkezetté alakításat is. Lehetőség volt erre például Újpesten, ahol a Váci úti Wolfner bőrgyár munkásainak volt kertgazdaságuk. A megalakulással járó szervezési nehézségek leküzdése Után, május második felében, lassúbb ütemben ugyan, de tovább folyt kertszövetkezetek szervezése; számuk 20-ra gyarapodott. Ekkor már a fő feladat a kertszövetkezetek megerősítése, szervezeti kereteinek, gazdálkodásának szövetkezetpolitikai tevékenységének kiszélesítése volt. Az eltelt két hónap szervező munkája eredményesnek bizonyult, méltán nyilatkozhatott így a Vörös Újság munkatársának a Földművelésügyi Népbiztosság egyik kertészeti ügyintézője: „Huszonöt év óta nem történt Magyarországon annyi a kertészet terén, mint most két hónap alatt a proletáruralom óta. A legelső tennivaló az volt, hogy a főváros zöldségszükségletét biztosítsuk. Ezért a főváros területén és közvetlen környékén termelőszövetkezeteket létesítettünk. Mintegy húsz kertészeti termelőszövetkezet van működésben a főváros közvetlen környékén, kétezer katasztrális hold területen." Különösen értékes az a munka, amit a budapesti kertszövetkezetek végeztek. A Lóverseny téren létrehozott kertszövetkezet például 225 katasztrális holdon gazdálkodott: intenzív zöldségtermelést folytattak, amit nagyon megkönnyített az, hogy