Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - Dr. Buza Péter: Három császár Lőrincre tart

Elfelejtett épületek I. Sándor Pompás kéjlak áll itt a parkban, amott majorság, itt V fácános, amott Magyarországon párját ritkító méhészet, itt a legszebb pavilonok, elrejtett lugasok, amott a legcélszerűbb gazdasági és lakóépületek: minden a maga helyén a szórakozást és a hasznot szolgálja. .." (A Scheiben-Schützen Almanach 1830-as kötetéből; Zoltán József idézi A barokk Pest-Buda élete című művében.) * Sikereinek és tekintélyének bizonyítéka, hogy 1820-ban vendégül láthatta birtokán I. Ferenc magyar uralkodót. ,,Némelly nagy Mezei Gazdák arra a szerentsés gondolatra jutottak, hogy Ő Felségöknek a Magyar Országi Mezei Gazdaságnak ágait együtt megmutassák. E végre Pest mellett a Sz. Lőrinczi Puszta választatott, a hol Nemes Mójerfy Ferencz Úr, akármelly Anglus Nagy Árendással vetélkedő szorgalmatossággal űzi gazdálkodását. Ezen felséges látogatás tegnap (sept. 29.) ment végbe... Gyönyörű kilátású dombon áll egy kerekded kő épület, melly körül még alkalmatos karok készíttettek, hogy a Felségek és Fő Vendégek magasabbról mindent kellemetesebben és tellyesebben láthatnának. Tíz óra után elkezdődött a Gazdaságbeli mutatvány, s a tömény sok nézőknek figyelmetességét ritkasága által bámulásra indította. Ugyan is legelőször szörnyű pattogások között nagy vergődéssel mintegy 30 Gulyás oda téregetett valami 200 darabból való vad gulyát. Első ritka jelenés az volt, hogy egyik Gulyás sebes futásában farkánál fogva elfogott egy esztendős borjút, s azt a nyereg kápába vévén benyargalt az alkolba. Nem sokára nagy nehezen bevergődött a gulya is.. . Ezen erős tüneményt szelédebb váltotta fel, midőn gyönyörű hó fejérségű Magyar Juhok előhajtattak. .. Következett a disznóknak falkája, melly Mójerfy Ferencz Úré voltt. . . A ritka tüneményeket nevelte Mélt. Ráró Orczy Lőrincznek vad Ménese. Ezeket is igen nagy üggyel bajjal a sok Tsikós alig hajtotta az akolba... A Ménes látása után következtek a pállyafutások, mellyekre 25 Ketskeméthi lovasok voltak kiállítva három fogásban.. . Ezután 0 Felségök megszemlélni méltóztatott a Gulyások tanyáját, hol bográtsokban elkészülvén az ebéd, ők a Felségek előtt falatoztak. így végződtek a mezei mutatványok, mellyeknek helyét, eddig névtelen dombot, Nemes Mójerfy Ferencz Úr, az Árendás, Ő Felségének tiszteletére örök emlékezetül Ferencz halmának nevezett, s másoktól is így neveztetni kívánja." (Hazai és Külföldi Tudósítások 1820. 27. és 28. szám) * Ezt az elfelejtett látogatást egy másik előzte meg, amelyre viszont emlékszik a helytörténeti kutatás, bár valószínű, hogy igen sok a pontatlanság a századunkban megfogalmazott és a három császár találkozójaként emlegetett esemény leírásában. A színhely minden bizonnyal az az előbbi idézetben is szereplő, dombon álló kilátóépület, amelyet valamennyi forrás Gloriettnek nevez. A lőrinci meteorológiai obszervatórium dombjával szemben levő magaslaton állt, a mai Petőfi Sándor utca végében, légvonalban néhány száz méternyire a kápolnától és a birtok központjától. A későbbi feldolgozások szerint 1814-ben — az uralkodók látogatása alkalmából — építtette III. Grassalkovich Antal. Ha így volt (mindenesetre 1820-ban, ahogy a fenti idézet is igazolja, már minden bizonnyal állt) 130 évet ért meg. „A kerek tornyot körülfogó erkélyről nagyszerű kilátás nyilik az egész vidékre, innen nézték végig 1814 május havában a fejedelmi vendégek, I. Ferenc magyar király és osztrák császár, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes porosz király a tiszteletükre rendezett hadgyakorlatokat. Ezen a találkozáson alapították meg a Szent Szövetséget, állapodtak meg Európa új határait illetően. A világtörténeti események emlékét őrző Gloriett fontos harcászati támpont. Innen indult ki az a támadás, amelynek ütközete és kézitusája a szentlőrinci és rákosfnlvi mezőkön folyt le, s amelynek emlékét őrzi ma is a két község határában fekvő, a hősi halált halt 48-as honvédeket befogadó közös sír. Későbbi időben a történelmi emlékből egyszerű kis présház lett, és szolgálta a több hold területű szőlők gazdáit. A háború előtt még dr. Krepuska Géza egyetemi tanár tulajdona volt, de a környező szőllőket tönkretették, így a présház is elárvult. Dr. Krepuska Géza, szőllőjének pusztulását látva, telkét eladta Partsch Ferenc volt főhadnagynak. Aki az ósdi tornyot le akarta bontani, de amikor megtudta, hogy milyen történelmi nevezetességű épület került tulajdonába. . . dr. Wimmerth Béla prépost-plébános rábeszélésére restauráltatta az épületet. . . Szent Anna tiszteletére kápolnát rendezett be a Glorietten... A kápolna feletti toronyszobácskában a három uralkodó arcképét helyezték el." (Kubinyi Vilmos: A Pestszentlőrinci Római Ka » tolikus Egyházközség története, 1935.) A Gloriettet — e „fontos harcászati támpontot" — a visszavonuló fasiszta német csapatok 1944. december 5-én felrobbantották. * — Osztály vigyázz! Köszönjetek a vendégeknek! Úgy. Köszönöm. Leülhettek gyerekek. Folytassátok a munkát. Üdvözlöm. Már vártam. Tekes Sándorné vagyok. Nos, kérdezzen .. . — A lőrinci helytörténeti kutatásban egyike a legszorgalmasabbaknak. És minden bizonnyal ismeri a három császár találkozójának történeteit. — Igen. Forrás megjelölése nélkül három ilyen történetet őriztek meg a kerület múltját feldolgozó munkák. Az egyik — a legismertebb — András huszár esete. A hadgyakorlaton egymást rohamozó huszárcsapatok közé keveredett egy 5—6 éves parasztgyerek. A harmincadik éve katonáskodó András huszár azt láttaegyetlen lehetőségnek megmentésére, hogy magához kapja a nyeregbe. Így állt aztán a sorakozóhoz. III. Frigyes Vilmos állítólag e jelenet hatása alatt határozta ei, hogy a porosz hadseregnél is bevezetik a huszárság intézményét. — Ugyancsak ismert történet — jóval szomorúbb —, hogy a látványosság hírére Pest népe kitódult ide a pusztára, s valahol a Szarvascsárda környékén — ahonnan belátták az egész területet — helyezkedtek el. Később rémülten látták, hogy éppen az ütköző csapatok közé kerültek. A nagy pánikban több tucat bámészkodót tapostak halálra. A harmadik történet már a mulatságokkal kapcsolatos. Egy hétig vadásztak, szórakoztak itt a „három királyok". Ennek az ünnepségnek utolsó fénypontja volt — ahogy ezt a Kispest, Pestszentlőrinc, Pestszentimre történetét feldolgozó 1937-es monográfia írja — a „vénasszonyok" versenyfutása. A bérlő, Mayerffy, akiről Ferihegyet is elnevezték, összeszedett a megyében 25 olyan anyókát, kik keresztlevéllel igazolták, hogy túl vannak a 100 esztendőn. A Gloriett előtt fenyőfa volt felállítva, rajta mindenféle ajándék. Száz lépésről „másztak"* versenyt nagy derültségére a fenséges nézőközönségnek. Gusztusos passzió lehetett... * „A Bétsi Felséges Vendégeknek s gazdájoknak ő Cs. K. Felségének Budára való lemeneteljekről, ezeket olvassuk onnét alól Bétsbe érkezett közönséges levelekben: A mit hiteles hírekből említettünk a közelebbi levelünkben, azt most a közönséges hivatalokhoz érkezett rendelésekből bizonyosnak mondhatjuk. — Ugyanis Felséges Urunk Oct. 21-dikén fog minden pompa nélkül Budára érkezni. — 22-dikén a Felséges Orosz Császár és Burkus Király későbbi ebédre. Az ő t/szte/etekre mind a zsoldos Katonaság, mind a Polgári Katonaság, ki fog állani. A Felségek az nap a Pesti fényes theátromba jönnek, melly szinte mint a hid és egész Pest és Buda városa fényesen ki lesz világosítva. Oct. 23-dikán, úgymint vasárnap reggel Katona parádé, s az udvarnál Cercle, délután a Felséges Vendégek a Pesti város erdőtskéjébe kotsikáznak, s a nép mulattságait megtekintik. Este Budán az * Másik hagyomány szerint Vigyázó Ferenc volt a Ferihegy ,,névadója". A Szerk. 19 sA CSÁSZÁR DRE TART...