Budapest, 1979. (17. évfolyam)
6. szám június - Zolnay László: Kun László és a Budán zsinatoló papok esete
Kun László király (1272—1290). A Képes Krónikából Kun László megölése. A Képes Krónikából kezésére bocsátani. E célra senki se adja bérbe, se örökbe házát, birtokát. Akik pedig vétenek ez ellen, tiltassanak ki a templomokból, s ne járulhassanak a szentségekhez mindaddig, amíg az efféle hitvány személyeket házaikból, birtokaikból ki nem vetették, s elegendő biztosítékot nem adtak arra nézve, hogy mindazt, amit ilyen eladásokból, bérbeadásokból — tehát bordélyház-tartásból — szereztek, kegyes célokra nem fordítják. Kiváltképpen bűnhődjenek az ez ellen vétő egyházi személyek. De ugyanúgy bűnhődjenek a nyilvános paráznák, a házasságtörők is. Ezeket még egyházi átok is sújtsa! Kiátkozzuk azokat is — mondja a 43. paragrafus —, akik bűvöléseket, bájolásokat űznek a szent ostyával, s akik gonoszul abortusokat idéznek elő. Ne tűrje a papság — rendeli a budai zsinat 43. paragrafusa —, hogy a nép a temetőben vagy magában a templomban táncra perdüljön. Mert Szent Ágoston úgy rendeli: inkább kapáljon vagy szántson ünnepnap az ember, mintsem hogy vigadozzék. A templom, a szerzetesház legyen Isten háza! S ne forduljon többé elő, hogy a templomban — ahol istentiszteletnek, élők és holtak üdvére szóló imádságnak kell felhangzania — rablók és fosztogatók lakozzanak, s itt gyűjtsék össze rablott zsákmányukat. Tűrhetetlen, hogy az Isten házát vérontás és paráználkodás mocskolja be (53. paragrafus). A 74. paragrafus mindazokat kiközösíti, akik papi személyt bántalmaznak. Avagy pápai leveleket hamisítanak s azokat felhasználják. Kiközösítik azokat is, akik házassági dolgokban hamisan tanúskodnak. Avagy gyújtogatnak, feltörik az egyházakat, vagy éppen előre megfontolt szándékkal embert ölnek... Voltak azután olyan zsinati paragrafusok is, amelyek Kun László királynak már egyenesen elevenébe vágtak. Ilyen volt az 53 — 56. s a 62. paragrafus. Ezek a magyar király főkegyúri jogát — az egyik legféltettebb középkori uralkodói jogot —, Róma hűbérétől való függetlensége zálogát kívánták megnyirbálni. László király — aki budai várkapitányával már amúgy is sok borsot tört a zsinat orra alá — kétszeri kiközösítése miatt a pápához fellebbezett. Majd pedig 1279 szeptemberének végén a tornai, sárosi, zólyomi erdőkbe vonult, hogy a zsinati dörgedelmek helyett szarvasok bőgését hallgassa. Vadászatai végeztével más portyára indult. Végiglovagolta az országot, s meg sem állt a Temesvár melletti Somlóig. Ez volt a kun szállások egyik széke. Erre virágzottak a legszebb kun leányok is. Itt értesült a király arról, hogy legkedveltebb embere, cimborája, a Kán nembeli Miklós prépost, királyi alkancellár Budán meghalt. László király pedig őt kívánta látni az esztergomi érseki székben, bár a legrosszabb erkölcsű főpap volt, s a pápa legátusa szintén egyházi átokkal sújtotta. Kán Miklós — úgy látszik — haldoklásakor jobb útra kívánt térni. Meghagyta híveinek: tetemét vigyék Fülöp püspök, legátus színe elé, s — átka feloldozásának jeléül — a püspök intézkedjék az ő eltemettetése felől. Ám nem ez történt! S László királynak a botrányt is nyomban hírül adták a budai futárok. A legátus az ajtaja elé lerakott, koporsóba zárt prépost tetemét a budai leprások temetőjébe vitette át, és kihirdette: mindazoknak a budaiaknak teljes bűnbocsánatot ád, akik követ dobnak Miklós prépost sírjára. A legátus hívására meg is indult az egész város. S rövidesen háznál magasabb kőhalom emelkedett Miklós prépost sírja felett. Sajnos, az annáleszek írója elfeledte megjegyezni, hogy a derék budai bűnbánók közül ki vetette az első követ Miklós prépost sírjára. Most aztán már László király is tettekre határozta magát. Előbb úgy döntött: elfogatja Fülöp legátust és megöleti. Aztán meg úgy: átadja őt a kunoknak. Végezzenek vele azok. A pápai átoktól rettegő főurak erre foglyul ejtették a királyt, s közölték: csak akkor helyezik szabadlábra, ha futni hagyja Fermó püspökét. így is történt. Kun László szabadlábra került; szabad lett Fülöp legátus is. A püspök tanácsosabbnak látta, ha Buda vára helyett Esztergomot, de még inkább Pozsonyt választja szálláshelyéül. (Pozsony még Esztergomnál is messzebb volt Budától.) 1280 márciusában Budán a gyermekkirály újra esküt tett a kunok ellen hozott törvények végrehajtására. Ennek következménye lett az 1280. évi kun lázadás. 1281-ben László király — országos hadak élén — meg is indult a lázadó kunok ellen. És végül Hódtavánál megsemmisítő csapást mért rájuk. A győztes király zászlait 1281 szeptemberében maga Fülöp legátus áldotta meg. A kunok azonban nem feledtek. S kilenc évvel utóbb megölték IV. László királyt. 41