Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - A címlapon: A vörös sün a Hess András tér 3. sz. házon Hemző Károly felvétele

san építkeznek, még ha magasan is vagy végtelen fallá döngölve házat ház mellé. Lakótelepeknek mondják az új negyedeket, nem éppen szép szóval. Házak tövén, falak között fű, kert, játszótér is, a játszótéren homok, mászóka, libikóka. Egyidőben gyakran jártam új negyedek efféle játszókertjében, de gyermeket alig láttam ott. . Hol játszanak hát a pesti gyerekek ? A statisztika szerint kevés híján másfél ezer játszótér van Budapesten. A gondozott parkok területe több mint tizenhárom millió négyzetméter, közöttük a „belterjesen kezelt" parkoké (ugyan mit jelent ez?) csaknem tizenkét millió. Egy-egy lakosra 6,3 négyzetméter parkterület jut. (Morbid tréfa volna-e kiszámolni, mennyivel több, mint hagyományos temetkezéskor a sírkertekben ?) Sok-e, kevés-e a park, a játszótér? Nehéz válaszolni. Egy-egy négyzetkilométer „beépítési területre" (ezt is jó volna pontosan érteni) az első kerületben jut a legtöbb parkterület, csaknem 560 ezer négyzetméter. (Hála a Tabán lebontásának.) A tizedik, a tizenegyedik következik kétszázezer négyzetméter körüli zöldterülettel. S a legkevesebb ? Húszezer alatt marad a második, a hatodik, a hetedik, a tizenhatodik, tizenhetedik és a huszonkettedik kerület. Összesített adatokkal nem sokra jut az ember. Jó volna tudni, hány pesti gyerek jut el öt-tíz perc alatt hazulról valamilyen gondozott parkba (s gondozott-e az csakugyan, vagy piszkos a homokozó, szemetes és agyontaposott a fű, porzik a sétaút ?). S hány pesti gyerek jut el ugyanennyi idő alatt valamiféle természetes környezetbe, szabadtérre, ahol ott nőtt még a fa, hová szél sodorta a magvat? Gyermekkori otthonom közvetlen közelében szép nagy park volt, mégis szívesen jártunk játszani néhány száz méterrel távolabbra, a domboldal elhagyott kis kőfejtőjébe. Talán épp, mert ott még gondozatlan, vagyis maga-gondozta a természet. Ma már ott is házak állnak. Szabadban s szabadon tölteni a szabadidőt, a mai pesti gyerekek többsége számára ismeretlen ez. Satnya gyerek nem nő majd sor alá, döbbent rá egykor a társadalom, s amit nem tett meg a lelki egészség, ember-voltunk teljessége érdekében, az eredményesebb sorozás érdekében megtette: testedzést ajánlott. Csakhogy miféle testedzés kínálkozik a pesti gyereknek? Az iskolában heti kettő helyett három testnevelés óra. De elegendő tanerő és elegendő tornaterem híján. Épül tanuszoda, de a fürdőváros Budapesten nyáron is alig, télen meg jóformán egyáltalán nem úszkálhat kedve szerint az a pesti gyerek, akinek volna kedve úszkálni. A belvárosi iskolák diákjait csapatostul hajtják, közlekedtetik budai uszodába őszi-tavaszi heteken, (mert a közeli tanuszoda kevés), tanári kíséret nélkül (hiszen a tanár ott várja a váltakozva érkező osztályokat). Csoda-e, ha ez a kevés úszás sem öröm, csak kötelesség ? Játszani hol fog a pesti gyerek ? Jó időben az ezerötszáz játszótéren (vagy az utcán). Urbán Tamás felvételei