Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - Beliczay László: Kézművesek háza Óbudán

tesített, olyan helyeken, ahol nem állt rendelkezésre megfelelő állami vagy kisipari javító és szolgáltató ka­pacitás. Miért ne lehetne felállítani egy minta szolgáltató házat, amely a kijelölt épület közvetlen közelé­ben, a Lajos utcában, a Magyar Lajos utcában és az óbudai lakótelep közel fekvő, tízemeletes — sokezer laká­sos — házaiban lakók igényeit, leg­alább részben kielégíthetné. A kéz­művesek ezenkívül még bemutató, barkácsolókat, amatőröket oktató, felvilágosító tevékenységet is el­láthatnának, megsokszorozva a javí­tás, karbantartás, helyreállítás, ki­egészítés és egyéb, ki nem elégített „házi" szükségletek elvégzésének lehetőségeit. A/2. Az óbudai, békásmegyeri házak most még frissek, üdék és kívánatosak, de néhány év múlva jelentkezni fognak rajtuk az öregedés jelei. Előzze meg a főváros mint a lakók gondviselője, az akkor majd csőstül jelentkező panaszokat, segítse elő, hogy a lakók rendben tarthassák, szépíthessék, kellemesebbé tehessék lakásukat. Egy régebbi költségvetés szerint a Lajos utcai épület helyreállítása 8 millió forintba került volna. Ma már valószínűleg lényegesen többe. Sokan 20—25 millió forintra becsülik a mű­emlék megfelelő helyreállítását. Miután úgy döntöttek, hogy az épület mint műemlék megmarad, számítani lehet rá, hogy legkésőbb a Flórián Áruház­tól délre tervezett városközpont épí­tésekor ezt az épületet is helyreállít­ják. A/3. Ha a KIOSZ egy szolgáltató ház léte­sítésének költségeivel hozzájárulna a helyreállításhoz, és a múzeumok költségvetésébó'/ is kihasítanának annyit, amennyit a kézműves emlé­kek bemutatása megérdemel, akkor a főváros korábban elkezdhetné a helyreállítási munkálatokat. Természetesen a puszta létesítéssel az anyagi terhek nem szűnnének meg. Kulturális intézményeink, múzeumaink fenntartása a beruházás után is ráfor­dításokat igényel, amelyek még meg­emelt belépti díjak mellett sem térül­nének meg. Más anyagi forrásokról is gondoskodni keiiene. B/1. A kézművesek bérleti díjat fizetnének, viszont a bemutató, felvilágosítást adó (nyersanyag helyes kiválasztása, alkalmas szerszámok, szakmai fogá­sok stb.) tevékenységükért fizetni kéne, vagy azt valamilyen más mó­don, pl. adókedvezménnyel lehetne kompenzálni. B/2. A kézművesek ma már nemcsak kis­iparosok. Jelentős vállalatoknak is lehetnek kézműves módon dolgozó laboratóriumai, kutató vagy kísérle­ti részlegei. Ilyen vállalatok állíthat­nának fel itt árubemutató vagy tanonc-toborzó kézműves műhelye­ket, ezért a lehetőségért megfelelő hozzájárulást fizetve. Mindenesetre az, akit kijelölnek ennek az élő múzeumnak a megszerve­zésére, legyen a mai államigazgatásban és pénzügyekben járatos, vállalkozó szellemű, kapjon megfeielő hatáskört, szakértőket vehessen igénybe és él­vezze a Kulturális Minisztérium, a Fő­város, a múzeumok és a KIOSZ veze­tőinek és tagjainak bizalmát. * Hadd ismertessek egy tervet, amely­nek megvalósítása ma még kezdeti stádiumban van. Thiers francia kis­városban hat évszázad óta készítenek díszkardokat, tőrt, kést stb. Ez a még ma is élő, sokrétű iparág vagy tízféle kézműves mesterséget foglal magában. De félő, hogy különböző okokból ki­hal: hiányzik az utánpótlás, csökken a rhiers-i termékek hírneve, elfelejtik a legtetszetősebb darabok készítését, túl drága és hosszadalmas elkészítésük. Tervet dolgoztak ki egy olyan intéz­mény létesítésére, amelyben: 1. Kész tárgyak és szerszámok mú­zeuma van, egyúttal a kézművesek a látogatók szeme előtt dolgoznak, mutatóssá és érdekesebbé téve a lát­nivalót. 2. Különleges, szép darabokat ké­szítenek a gyűjtök számára és a kéz­műves presztízst növelő kormány­ajándékképpen. 3. Egyúttal szakoktatási (fiatalokat, gyakornokokat nevelő) központ, ahol kiváló kézművesek képeznek utó­dokat. 4. Ezenkívül találkozóhelye a város kézműveseinek és persze a többi városlakónak is. Három évet irányoztak elő a terv megvalósítására. Hat hónap óta a gre­noble-i múzeum főmúzeológusának ve­zetésével speciális kézműves-múze­ológus együttes foglalkozik a „couteli­er" (vágószerszám készítő) szakma hagyományainak összegyűjtésével. Magnetofonfelvételeket, fényképeket és írásbeli dokumentumokat gyűjte­nek. Tanácskoznak a különböző szak­mai intézményekkel, szakszervezettel, szakoktatási szervekkel. Mindezek megígérték támogatásukat. Folyamat­ban van a szükséges épületek vásárlása. Egy nagyobb épületet a tárgyi emlékek bemutatására vesznek meg, és egy régi utcában több különállót, amelyeknek mindegyikében egy-két szakmát he­lyeznek el. Ennek a Franciaországban egyedülálló intézménynek a tervét kedvezően fogadta a francia Múzeumok Központi Főigazgatósága, amelytől anyagi segítséget is remélnek. * Amikor mézeskalácsos voltam, szak­mai ismereteim megszerzése után 3é­vig vándoroltam, hogy tapasztalatokat gyűjtsek külföldi műhelyekben; ami­kor idegen nyelvű könyvkiadóhoz ke­rültem, egy hónapig külföldön tanul­mányoztam az együttműködési és ex­portálási lehetőségeket. Most sem állami kiküldetéssel, hanem saját költ­ségemen készülök Párizsba és London­ba, hogy tanulmányozzam egy ilyen jellegű intézmény létesítésének fel­tételeit. Beliczay László Amióta Máriássy Judit cikke, sőt fel­hívása „Csináljunk papírt" címmel de­cember 2-án megjelent az Elet és Iro­dalomban — amit egy hozzászólás is követett, hogy „Csináljunk kézműves múzeumot" —, azóta a Fővárosi Mű­emléki Felügyelőség közölte, hogy az Árpád-hídfőtől délre, a volt zsidó templommal szemben levő műemlék­ház felhasználható a közönség áital lá­togatható kézműves műhelyek létesí­tésére. Ennek a Lajos u. 158/160. sz. alatti, a XVIII. században — középkori fala­kon — épült háznak emeleti része hagyományos értelemben vett mú­zeum lehetne, ameiyben nagyapáink, dédapáink műhelyberendezései, céh­levelek, kitüntetések kerülhetnének kiállításra, a Néprajzi Múzeumnak, a Műszaki Múzeumnak vagy más mú­zeumoknak a raktáraiban ievő, tehát a közönség számára eddig hozzáférhe­tetlen anyagából. Az épület földszinti helyiségeiben viszont élő múzeumként lehetne ki­alakítani legaiább 10 kézműves mű­helyt. Feltételezzük, hogy a szabadidő hasznos eltöltése, a „Csináld magad" mozgalom vonzóereje, az idegenfor­galmi látványosság elegendő érvet ad­nak az intézmény létjogosultságának igazolására. A megvalósításhoz azonban szervező erő, elszánt akarat, főleg pedig anyagi­ak kellenek: A/1. A Kisiparosok Országos Szervezete vidéken „Szolgáltató házakat" lé-33

Next

/
Oldalképek
Tartalom