Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - Csigó László — Jávor Ottó: Faluk Budapesten

eke nyomában lépegető csizmák éppúgy pesti földet taposnak, mint a Váci utcai korzó cipői, a IV. kerületben legelésző birkanyáj kolompszava nagyzási hóbortjában akár a Mátyás-templom harangjával feleselhet. Mindez tán furcsa, és sok gondot okoz, de nem ellentmondás. A város magjának szüksége volt a burokra, a falvaknak szükségük volt a városra. Nézzék meg, kérem, a képeket! Látják? A perspektívák, a távlatok megmaradtak— minden vonatkozásban. Támassza ezt alánéhány — 1—2 év előtti — statisztikai adat. A budapesti székhellyel működő mezőgazdasági üzemegységek területe 81,108 hektár. Majd 10ezer hektárnyi kert van a fővárosban és környékén kb. 200 ezer kiskerttulajdonossal. Az erdők területe 5791, a nádasoké 829, a halastavaké 142 ha. Pest megye 8 termelőszövetkezetének és 2 állami gazdaságának vannak földjei Budapesten. 1977 végén a fővárosban a szocialista szektorban dolgozók száma 1 171, 293 volt, ebből szövetkezeti paraszt: 14 412. Mi mindent takar, vagy mi mindenről árulkodik ez az érdekes számarány. Megérdemelné, hogy tanulmányok mérjék föl jelentőségét. Rákospalotán megmaradt az ófalu, piroslik a tengericső az eresz alatt, kötényes nénikék szórják a magot az aprójószágnak, a ház kis ablakán át visszatűnődnek a múltba. Még ott az üst az udvaron, a szekeret se aprították föl, de a karikásostorral már csak játékból durrogtat a kisfiú az ámbitus előtt. Ám tanyák is vannak a fővárosban, sőt, újakat építenek; számuk— bizonyára nem ok nélkül — növekszik. Persze, változnak, alakulnak ezek a pesti faluk, és amennyiben mégis őrzik önmagukat, nem maradi makacsságból teszik, hanem gazdasági szükségből. És így van ez jól. A kitárt kapujú kertek, a