Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - Tamás Ervin: Tata

lesz a séta során, vigyem csak! Székely Géza könyve, amelyet a Komárom megyei Idegenforgalmi Hivatal már harmadszor adott ki, elmondja, hogy az első oklevél, amely Tatát mint várost említi, 1388-ból származik. Akkor a vidék már nem királyi birtok, hanem Lackffy nádoré, egészen addig, míg a magas rangú nemest a körösudvarhelyi országgyűlésen föl nem koncolják. Ekkor kap ismét királyi birtokost, Zsigmond személyében, aki Buda és Visegrád mellett legszívesebben a Nagy-tó (a helybeliek Öreg-tónak hívják) partján épített palotában tartózkodott, ahol Mátyás később reneszánsz pompát teremtett, ahová főleg pihenni járt. II. Ulászlót a pestis kergette Tatáig egész udvarával. Ő országgyűlést is tartott itt, emlékét márványtábla őrzi a város legsajátosabb épületén, a tér közepén álló, eredetileg haranglábnak épült, nyolcszögű óratornyon. „A másfél százados török hódoltság idején a történelmi végvárövezet egyik kulcspontja volt — ezt már dr. Havasné Bede Piroska tanulmányában olvasom —, korán a török kezére jutott, de a legendás hírű Thúry György újra visszaszerezte a szigetvári csata esztendejében. A század végén épült ki a vár jellegzetes bástya-rendszere: a tó vizére könyöklő, romantikus Ferrando- és a Rosen berg-bástya meg a Kecske-bástya. A felszabadító háborúkban a török felrobbantotta a várat, a négy saroktoronyból csak egyet hagyva meg az utókornak. A Rákóczi-szabadságharc leverése után Tatát egy bécsi hadiszállító, majd 1727-ben az Esterházy grófok császárhű ága szerezte meg." Tata a második virágzását már nem a királynak, hanem egy építőművésznek köszönheti: a XVIII. század derekán a kapucinus templomnak még csak paliéra volt Fellner Jakab, aki itt maradt akkor is, amikor már külföldről is versengtek érte. Első nagyobb alkotása, az Esterházy-kastély udvari szárnyát alkotó kiskastély, a klasszikus francia barokk stílusjegyeit viseli magán. Ő építette a tóra néző nagykastélyt, a nagytemplomot (melyben később eltemették), több polgárházat, sőt az egykori pezsgőgyárat, egyik jelentős ipari műemlékünket is. Fellner Tatán rendezte be tervezőirodáját, nem csoda hát, hogy több, az építészethez kapcsolódó ipar is mellé telepedett. A holicsi habán műhely után — 1758-ban — itt alakult meg az ország második fajansz-manufakturája, ahol nem kisebb Csigó László felvételei ember tanulta ki a szakma fogásait, mint Kuny Domokos, a budai fajanszgyár alapítója, a tatai vármúzeum névadója. De Tatán ismerkedett meg a mesterséggel Farkasházi Fischer Mór is, akinek Herendet köszönheti az ország — és a világ. Idézet egy 1965-ös tanulmányból: „Tata tájközpont-rendeltetését a századforduló óta fokozódó mértékben hódította el a szénben gazdag, rohamosan fejlődő Tatabánya. A megyeszékhely hivatalaiba a két város között jelentős a »hivatalnok-ingázás« . . ." Múzeumok, magasházak — Rengeteg pénz került a föld alá — jelenti ki az egyik tanácsi tisztségviselő. — A vizek városában a hatvanas évek második felében is csak a lakások 16-20 százalékában volt vízvezeték. Ma mindenhová eljut a vezetékes ivóvíz, mintegy 40 kilométernyi csatorna épült, s nemcsak a centrumot, de a tóparti üdülőterületeket is közművesítették! Ha igaz, 1980-ra elkészül a biológiai szennyvíztisztító, amelyik naponta hatezer köbméter vizet lesz képes megtisztítani ... Ez egymaga 80 millió forintba kerül . . . Csakhogy a föld alatti „értékek" nélkül aligha lehet napjainkban várost teremteni, közművek híján hiába szép és gazdag a múlt palettája: a színek megkopnak. Fölismerte ennek veszélyét a városvezetés, és nem a kirakat csinosításához látott először, hanem az.alapok lerakásához, ami nem olyan látványos ugyan, de szükséges ahhoz, hogy Tata vonzóereje ne csak múltjában, hanem jelenében is fellelhető legyen. — A természet és az építészet ritka kincsekkel ajándékozta meg ezt a várost — vallják a tataiak, s igaz, hogy egy-két érték elveszett, néhány „drágakő" megfakult a XX. századi városteremtés nyomán, de érthető, hogy nem jut mindenre egyszerre idő, erő, pénz. — A nehezén túl vagyunk — sóhajt a tanácselnök. — Kialakult a 33 ezer lakosú Tata fazonja, kerete, s van már végre funkcionális kapcsolat az 1938-ban egyesített két egykori község, Tata és Tóváros között. Sikerült elérnünk azt is, hogy nincs már jelentős ipari üzem a városközpontban: az egykori kertészet helyén rendelő épül 11 Az Ady Endre út