Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - Tamás Ervin: Tata

Tamás Ervin — Mit tud Tatáról? — kérdezgetem találomra a budapestieket. — Város — von vállat egy kamasz, majd hozzáteszi — Kisváros. — Nemrég olvastam, hogy órákig tartó küzdelem után több mint húszkilós pontyot fogott egy tatai horgász a Derítő-tóból. A szakemberek szerint ez a legnagyobb ponty, amely 1978-ban horogra akadt . .. Lehet, hogy az idén Tatán próbálom ki a horgászszerencsémet — válaszolja egy szenvedélyes pecás. — Senki sem lehet próféta a saját hazájában, azt mondta a Vitray a „Csak ülök és mesélek"-ben, mikor a Tatán élő hegedűkészítőt bemutatta. Annak a ta{ai mesternek csodálatos hangszerei voltak, Olaszországban tanulta ki a szakmát, de itthon a kutyának se kell a munkája — háborog az állandóan televíziója előtt ülő nyugdíjas. — Tatán van az edzőtábor — élénkül a fiatalember hangja, hogy sebesen lemondásba forduljon. — De minek? Volt még, aki szólt a várról, a tavakról, a Herman Ottó természettudományos körről, abban azonban valamennyien megegyeznek, hogy ismereteik a városról áttételesek: film, folyóirat, rádió, újságok közvetítették; személyes benyomásuk Tatáról egyiküknek sem volt. — Nem voltam még ott — mondta fővárosi orvos ismerősöm. — Pedig nincs messze, kocsim is van, s azt mondják szép város. Érdemes lenne megnézni . . . Bizony, érdemes. Királytól grófig Tata közepesen fejlett város. Bár ez nem valami kedvcsináló bevezető, azért ne tántorítson el senkit az ideutazástól. Közepes fejlettségét főként az itt lakók érzik: az optimisták elégedettek, mert még emlékeznek az ennél sokkalta rosszabb jelzőre s helyzetre; a borúlátók szerint pedig a városka nem használja ki lehetőségeit. S különben is, ki hallott már olyat, hogy a felszabadulás után csaknem 35 évvel még mindig a hajdani kastélyba kényszerül a kórház?! Hogyan is foglalta össze néhány mondatban a közepes fejlettségi szint sajátságait dr. Varga Gyula, Tata tanácselnöke? — Intézményei kiépültek, bár van-10 nak még olyanok, ahol nem megfelelőek a működési feltételek. Az uralkodó építési mód a telepszerű, többszintes lakásépítés. „Közművesített" életmód jellemzi, azaz: városi emberek élnek Tatán. És ne felejtsük: „fiatal" még a város: rangját huszonöt esztendővel ezelőtt, 1954-ben szerezte! Az ünnepi közgyűlés március 20-án volt, április 3-án pedig így írt Tatáról a Szabad Népben Gondos Ernő: „Az Esterházy grófok kincseinek, birtokainak legszebbike volt Tata és Tóváros, a két szomszéd község, Komárom megyének ezek az összenőtt gyöngyei. Ezer forrás, hatalmas ősi parkok, erdők, gyönyörű sokszázéves műemlékek díszítik. A tatai „gróf" fényűző életet élt. Hétországra szóló parádékat rendezett. Lóversenyein felvonultak a híres Esterházyistálló kényes paripái (külön orvosok vigyáztak egynek-egynek az egészségére) — közben tüdővész tizedelte a grófi birtokok cselédeit és szörnyű éhségtől sorvadoztak a béresgyerekek. A gróf saját szabadtéri színpadán operaelőadásokat rendztek. Mondják, Angliából és Franciaországból is jöttek arisztokrata vendégek a nagyszerű kulturális eseményre. De a közeli falvak dolgozó parasztjainak, a tatai szőnyeggyár munkásnőinek, a bányák népének Angliánál, Franciaországnál, de még az Óperenciás tengernél is távolabb volt a szabadtéri előadás . .." Az emlékek megkopnak ... Ki emlékszik ma már az öreg Weisz bácsira, a bádogosra, akit a vízvezetéképítés vonzott Pestről Tatára -4 ám, mivel az uradalmi földeken vezettek volna át a csövek, a gróf elgáncsolta a kezdeményezést, s csak a harmincas években bukkant fel ismét a terv, hogy azutár, megvalósítását újra megakadályozzák . . . Hol van már a „tekintélyes" képviselőtestület a gróf jószágkormányzójával, hol vannak a kezdetleges gyárak: a Tóth Cipőgyár, a Pollák Pokrócgyár vagy a Leopold Bőrgyár? Messze már az az idő is, amikor az egykori cseléd, a volt bányász, Ollé Gábor vette kezébe az ügyeket, ő lett a város első tanácselnöke, *agy mikor a gróf hajdani munkását, Kele Istvánt az alakuló Augusztus 20. termelőszövetkezet élére választották. Napjainkban a városról szóló cikkek, tanulmányok inkább a régmúltat boncolgatják, akár a kis útikalauz, amit a kezembe nyomnak — jó segítőtárs A Nagy-tó Új lakóházak Az Arany János utca URBOMIZALODO ORSZÁG