Budapest, 1979. (17. évfolyam)
6. szám június - A címlapon: Czeizing Lajos felvétele
BUDAPEST A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LA)OS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő-helyettes: VARGHA BALÁZS A szerkesztőség elme: 1014 Budapest I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: a Lapkiadó Vállalat VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT 79.0886 Athenaeum Nyomda, Budapest A lap íves mélynyomással készül Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Központi Hírlap Iroda Budapest V., József nádor tér 1 T: 180-850. Postacím: 1900 Budapest Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, 1389 Budapest, pf. 149. Megjelenik havonta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 45,— Ft, fél évre 90,— Ft, egy évre 180,— Ft. Index: 25 151 HU ISSN 0007—2885 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 11—13 óráig I., Országház u. 20. Olvasószolgálat: VIII., Népszínház u. 24. Telefon: 130-022 Főmunkatárs: jÁVOR OTTÓ Olvasószerkesztő: SEBŐK MAGDA Képszerkesztő: SÍVÓ MÁRIA Tördelőszerkesztő: BUZÁSSY LÁSZLÓ Szerkesztőségi titkár: WEISZ IMRÉNÉ ATARTALOMBÓL: Keresztury Dezső: Otthonaim, szülőföldjeim, műhelyeim 6 Tamás Ervin: Tata 10 XVII. ÉVF. 6. SZ. 1979 JUNIUS ARA: 15 Ft Paizs Gábor: Pro Urbe Budapest — 1979 Katona Imre és Kelen Béla 14 Csigó László — Jávor Ottó: Faluk Budapesten 16 Vargha Balázs: Thurzó Gábor és a Belváros II 22 Szatmári Gizella: Reich Kái oly művészete .... 24 FÓRUM Solt Ottilia: Cigánygyerekek az iskolában . 28 Beliczay László: Kézművesek háza Óbudán .. 32 Dr. Szaniszló József: Hogyan tervezték meg Nagy-Budapestet? 35 Zolnay László: Kun László és a Budán zsinatoló papok esete 40 A címlapon: Czeizing Lajos felvétele A hátsó borítón: Reich Károly rajza Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PAIZS GÁBOR, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója; Dr. SÁG VÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár főigazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi-és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke PEREHAZY KAROLY Küzdelem a régi házakért Európa metropolisainak jelentős része a századforduló táján épült ki rohamosan. Fővárosunk lakásállománya is nagyrészt ebben az időben, 1880—1910 kőzött keletkezett. Ekkor épült ki a Népköztársaság útja, a Nagykörút, a Rákóczi út, az Üllői út, valamint az ezeket övező belső városrészek. Ekkor vett nagyobb lendületet a budai hegyvidék lábának összefüggő beépítése is. A kor gazdasági és társadalmi viszonyainak megfelelően heterogén lakásállomány keletkezett. A „palazzo" homlokzatok nemcsak színvonalas utcai lakásokat, de udvari, függőfolyosóra nyíló szoba-konyhás, minden komfortot nélkülöző tömegszállásokat is rejtettek. Ekkor épültek szerte a városban a bérkaszárnyák és a „Csikágónak" nevezett városrész is. A slum-ösödés, a társadalmi elöregedés folyarqata Budapest belső városrészeiben már évtizedekkel ezelőtt megindult. A háború miatt a lakáskörülmények még tovább romlottak. Csak a 15 éves lakásfejlesztési program hozott lényeges javulást. A mennyiségi lakáshiány csökkentésére Budapest peremén új lakónegyedek épülnek, lakásaikban a távfűtés, a hideg-meleg víz automatizált világát teremtjük meg. Tovább már nem odázható el a régi építésű belső városrészek 80—100 éves épületeinek javánál a fizikai és erkölcsi avulás megállítása, hiszen több tízezerre tehető a már igen rossz állapotú és több ezerre az aládúcolt lakások száma. A fővárosi ingatlankezelő szervezetek mintegy 35 000 házat gondoznak. Ezekben a lakásbérlemények száma meghaladja a négyszázezret. Ezeknek mintegy harmada korszerűtlen, múlt század végi szerkezetű lakás. Ilyen elavult épületeket csak úgy tarthatunk fenn, ha felújításos átépítésükkel megteremtjük bennük a XX. század lakáskultúráját. Számolnunk kell természetesen azzal, hogy e halaszthatatlan feladatunkat csak lakásszám veszteséggel oldhatjuk meg. Mégis törekednünk kell az újonnan épült, modern és a leromlott állapotban levő, korszerűtlen lakások közötti ellentét megszüntetésére. A régi városrészek és a bennük sorakozó régi házak meghatározzák a városképet. Történelmileg alakultak ki, és formájukban a múlt század végi Európa közös építészeti anyanyelvét hordozzák. Utcarendszerük, fasoraik, az épületek változatos formái (értékes és értéktelen vegyesen) megszokott utcaképet őriznek meg számunkra. Nemcsak városképi értékük szól a régi épületek megtartása mellett, emocionális vonatkozásaik sem hagyhatók figyelmen kívül. Ha a régi épület bontásával más lakásba, de főleg más környékre szóródnak szét a bérlők, szűkebb pátriájuk elhagyásával megszakadnak szomszédi, baráti kapcsolataik; s főleg az idősebbek válnak így gyökértelenné. A fejlődés gyakran teszi szükségessé a régi bontását, ezt a peremkerületekben és Óbudán is megtettük a földbehuppant házak csekély értékű lakásaival, de a belső városrészekben a megszüntetvemegőrzés elvét (jelen esetben a komfortnélküliséget megszüntetni, az épületet korszerűsítve megőrizni) kell alkalmaznunk. A könyörtelen bontás aligha lehet az egyedüli helyes út (kivéve a teljesen értéktelen, állagukban roppant megviselt épületeket), mert a megfontolatlan bontásokkal végzetesen megbontjuk városunk képét, elherdáljuk építészeti múltunk egy darabját, örvendetes, hogy házgyári elemekből lakónegyedek épülnek, hiszen ez a tömeges lakásépítés egyetlen módja. Ma még az sem olyan nagy baj, ha az új lakótelepeknek nincs egyéni arculata. De ha a belső városrészek változatos formálású utcaképeinek sokszínűsége tűnne el örökre, az már nagy veszteség volna. Milyen problémákat vet fel az épületek felújításos átépítése a tervezésnél és a kivitelezésnél ? A sokféle esetet egybefogó kép kialakítására törekszem, de a sokrétű probléma megértéséhez-követéséhez szükséges néhány előzetes információ. A felújítás —tervezés fontos elve a tényekkel való józan számolás, messzemenő alkalmazkodás a meglevő és felhasználható adottságokhoz. A tervezést építészeti, statikai, épületgépészeti, kéményseprői, faanyagvédelmi és szükség szerint talajmechanikai szakvélemény előzi meg. Az ezekből összeállított „kórlap" támpontot ad a tervezőnek a megerősítési munkákhoz, az esetleges szer-1