Budapest, 1979. (17. évfolyam)
5. szám május - Zolnay László: A magyar királyi korona első ábrázolása
Mátyás király címere a budai várpalotából. Budapesti Történeti Múzeum Mátyás király fedeles koronával díszített címere a Thuróczi krónika 1486. évi augsburgi kiadásában. Major János rajzai A templom déli tornyán elhelyezett kőfaragvány — bevakoltan — átaludta a török kort. Egészen a Mátyás-templom múltszázadi, Schulek Frigyes által irányított átépítéséig a helyén maradt. A már említett, a Mátyás templom főhomlokzatáról 1874-ben készített fényképfelvétel még eredeti helyén, a főtemplom déli tornyának harmadik emeletén ábrázolja. Ma is ott van a másolata! Az eredeti faragást — tehát a Mátyás-címert, a felette lebegő koronát, s az 1470-es évszámot — a főtempom átépítésekor Schulek Frigyes leszedette. Majd 1893-ban a templom belsejében, a déli, Mária-kapu mellett, a nyugati falba — kevéssel szemünk magassága felett — falaztatta be. Mátyás kőcímerét, a kőkoronát, s az afelett látható 1470-es évszámot, vagyis az összes eredeti elemet, Schulek egy gótikus ivbe foglaltatta eredeti elhelyezésben. Fölé Mátyás királynak egykorú kódex-miniatúra alapján a XIX. sz. végén festett, babérkoszorús profilképét helyezte. Az ív két oldalát, s benne a datált címercsoportot, két XIX. század végi felfogásban megfestett vasvitéz őrzi. — Mi a meglepő mindebben? — kérdezheti Buda vándora. — Hiszen ezt a kőemléket a Mátyás-templom emblémájaként — úgy másolatban, mint eredetiben — mindannyian jól és régen ismerjük. A dolog azonban egyetlen szempontból mégis érdekes, szerfelett figyelemreméltó. Ugyanis ezt az 1470-ben megfaragott kőcímert egy olyan korona koronázza, amelyben félre nem érthetően az 1916. évi koronázásig használt (s 1977-ben az Amerikai Egyesült Államok kormányától visszanyert) magyar királyi korona alakját ismerjük fel. De talán még ez sem lenne meglep». Hiszen a hagyomány is úgy vélte: uralkodóinkat mindig is ezzel a — ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött — felségjelvénynyel koronázták meg. Azonban 1470-nél, vagyis ennél a Mátyástemplomi kőkoronánál korábbi művészettörténeti, heraldikai emlékeinkben soha nem akadunk ennek a koronának egyértelmű ábrázolására. Az Árpád- és Anjou-kori királyi pecséteknek a XIV. századi Anjou legendáriumnak, a Képes Krónikának a miniatúrái között, freskóinkon, táblaképeinken, szobrainkon nem ez a korona ékesíti sem országcímerünket, sem királyaink fejét. Domborműveken, a visegrádi és a budai királyi palota gótikus és reneszánsz emlékein, országcímerünkkel ékesített kútjainkon, a palotakapuk címerein a magyar királyok koronáit mindig nyitott, liliomos-leveles díszű abroncskoronákként ábrázolták. Szakíróink egy része azzal magyarázza ezt: a királyi pecsétnyomók vésnökei, a fametszők, a képfaragók, a kódexek miniátorai hosszú századokon át stilizált koronákkal ( s nem az igazi királyi korona naturális ábrázolásával) díszítették az ország címerét s királyaink fejét. A Mátyás-templom 1470-ben faragott koronája viszont vitathatatlanul hasonlít mai koronánkra ! Abroncsa alján ugyanazok a díszek jelennek meg — sematikusan —, mint amelyek az abroncs alsó mezejét máig díszítik. Az efelett körülfutó háromszögű és félkörzáródású tárcsák a mai koronán láthatókkal egyeznek, még ha leegyszerűsítették is. Nyoma sincs itt a korábbi koronaábrázolások liliomosleveles díszítésének! Egy bizonyos. Ha koronánkat ábrázolhatták is a középkorban stilizált, nyitott, leveles koronákkal, ez az 1470-es Mátyástemplomi korona semmiképpen sem ábrázolt mást, mint ma is látható koronánkat. Anélkül, hogy állást foglalnánk a két elemből álló magyar korona összeötvözésének idejére nézve, ez az 1470-es korona kikerülhetetlenül beleillik egy történetírói konstrukcióba. Hadd ismertessem ezt, dióhéjban! Polner Ödön (1943) és Grexa Gyula (1972) történetírónk úgy vélte: két elemből álló királyi koronánkat csak Mátyás király idején, mégpedig 1463 júliusa és 1464 márciusa között ötvözhették össze. A magyar királyi koronát és a klenódiumokat ugyanis 1440-ben, január tájt — Kottaner Ilona udvari asszony segítségével — Erzsébet özvegy királyné magához vette; majd 40