Budapest, 1979. (17. évfolyam)

5. szám május - Vértesy Miklós: A Fehérvári út

A Gamma Müvek sük meg. Ezek Hajtóművek és Festékberendezések Gyára (93. sz.), Villamosszigetelő- és Mű­anyaggyár (120. sz.), Alumínium­ipari Tervező és Kutató Inté­zet (144. sz.). Az út legvégén, Budafok hatá­rán találjuk a BKV Füzesi Ár­pádról elnevezett javítóműhelyét, forgalmi és áramátalakító tele­pét. A Füzesi műhely készítette az első csuklós villamosokat, és jelentős szerepet játszott a csuklós járművek tervezésénél. A mű­hely mellett van a hidegvizű Albertfalvai strand. Lakótelepek A Fehérvári utat nyugodtan ne­vezhetnénk a lakótelepek útjá­nak. A Lágymányosiról már be­széltünk. A páratlan oldalon, nem sokkal a töltés után is épült egy kisebb telep, és ezen az olda­lon kezdődik a Szakasits Árpád úttól a Bartók Béla útig elnyúló, nagy Kelenföldi lakótelep. Építését 1967-ben kezdték el, részben az egykori szeméttelep helyén. 7700 lakásának rendezési és beépítési tervét Kiss Albert és Kovács Balázs készítette. Négy-, kilenc- és tizenhatemeletes há­zak épültek az i-es számú házgyár által szállított oldal- és födém­panelekből. A toronyházakat ön­tött betonból készítették, csúszó­zsaluzással. A lakók kényelmét bölcsődék, óvodák, iskolák, áru­házak, játszó- és sétaterek szol­gálják, köztük egy 600 X 60 méte­res pihenőpark, nyugati részén vízmedencével, a keletin nagy, összefüggő gyepes területtel. A negyedet a Fehérvári út felől egyforma, kilencemeletes, 180 lakásos házak szegélyezik. Hasonló házakat találunk a te­leptől dél felé mindkét oldalon, majdnem az út végéig. Építé­süknek áldozatul estek az első, legrégibb albertfalai házak. Ezek a magas házak takarják el Albert­falvának azt a kislakásos telepét, amelyet még Bárczy polgármes­ter építtetett a Fegyverneki út mentén és a mellette fekvő, 310 házból álló, 1924—29 közt létesített OTI-telepet. Szobrok, emléktáblák Műemlékeket, építészeti szem­pontból értékes házakat hiába keresünk ezen a vidéken. 1945 előtt csupán egyetlen dombor­mű díszítette az utat: Beck Ö. Fülöp 1938-ban készült alkotása, a „Családjához hazatérő mun­kás". Ez azóta nyomtalanul el­tűnt. A felszabadulás után több kisméretű szobrot és dombormű­vet helyeztek el. Ilyen a Fővárosi Művelődési Ház előtt a „Nép­táncosnő", ifj. Szabó István alumínium szobra, a 22. sz. Ipari Szakmunkásképző előtti „Taní­tás", Huszár Imre kétalakos, ugyancsak alumíniumból készült alkotása, a 159. számú házon a „Gyermekét tápláló anya", Mi­kus Sándor műve. Több dombor­művet találunk a Villamosszige­telő és Műanyaggyár bejáratá­nál. Ezek szobrászai Barta L. Pál és Szandai Sándor. A Beloiannisz Híradástechni­kai Gyáron színes kerámia emlék­tábla közli, hogy „1919 február­jától a Tanácsköztársaság kiki­áltásáig az e helyen működő hadikórházban végzett illegális pártmunkát Szamuely Tibor elv­társ, a KMP Központi Bizottsá­gának tagja". Az út Budafok felé eső végén egy másik emlék­tábla arra emlékeztet, hogy „1944. december 28-án itt lépték át elő­ször kerületünk határát a felsza­badító szovjet hadsereg kato­nái". A Fővárosi Művelődési Ház A Fehérvári útról beszélve nem felejtkezhetünk meg a rend­kívül fontos kulturális munkát végző Fővárosi Művelődési Ház­ról (63. sz.). Kettős feladatot lát el: egyrészt a kerület lakóinak művelődési és szórakozási köz­pontja, másrészt a budapesti népművelés módszertani irányí­tója, s mint ilyen 800 főfoglal­kozású népművelő állandó to­vábbképzését segíti elő. Az or­szágszerte jól ismert intézmény kezdetben a textiles szakszerve­zet, később a SZOT kultúrháza volt, ma egyszerre tanácsi és szakszervezeti intézmény. A művelődési ház nyelvtan­folyamokat rendez, előadásokat tart napközi otthonosok, iskolá­sok és felnőttek részére. Irodal­mi és zenei műsorait bemutatja a főváros 50 munkásszállásán is. Színháztermében két év óta tart előadásokat a Nemzeti Színház, s megalakult a Nemzeti Színház barátainak társasága is. Klubjuk van a fényképészeknek, magnó­soknak, bélyeggyűjtőknek, ga­lambtenyésztőknek, a népművé­szettel, helyismerettel foglalko­zóknak, a gyerekeknek, a fiatal édesanyáknak stb. Az 1972 óta fennálló táncház egyre több fiatalt vonz, közel 300 tagja van. A műve­lődési ház 30 000 kötetes könyv­tára különösen fontos szerepet tölt be ezen a könyvtárral rosz­szul ellátott környéken. A jelen A Fehérvári út jellege az utolsó három évtizedben gyökeresen megváltozott: egyre jobban ha­sonlít a belterületi útvonalakhoz. Foghíj természetesen még sok akad rajta, de ha a fejlődés üte­me nem lassul, a nyolcvanas évek végéig eltűnnek az üres telkek, grundok, mezők. Megváltozott forgalma is. A személyközlekedést hosszú ideig a HÉV bonyolította le, amelynek vonalát a Gellért tér és Budafok közt 1899-ben építették meg, s 1909-ben Nagytétényig hosz­szabbították meg. 1914-ben szárnyvonal készült Törökbálin­tig. A ritkán járó zöld HÉV-szerelvényeket a hatvanas évek elején sárga villamosok váltották fel. Napközben néha ezekre is sokat kell várni. A villamosok zsúfoltságát autóbuszjáratok eny­hítik. A közlekedésben az okozza a legnagyobb gondot, hogy egyre nő itt és a szomszédos Budafokon a lakótelepi lakások és ezzel együtt az utazók száma. Az út azonban elég széles, és 1973-ban Albertfalváig újjáépítették. Ha az albertfalvai szakaszt is szélesítik és modernizálják, a forgalomban hosszú ideig nem lesz fennakadás. Néptáncos lány. Ifj. Szabó István szob­ra a Fővárosi Művelődési Ház előtt 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom