Budapest, 1979. (17. évfolyam)

5. szám május - Tamás Ervin: Balassagyarmat

szok, azaz az értelmiség letelepedését is. így került hivatalnokként, Gyarmatra Madách, ügyvédgyakornokként Mikszáth, s alig valamivel később ide helyeznek egy vasutast, Szabó Lőrinc édesapját. Ennek a városnak nemcsak nevezetessége van sok, de híres szülötte is — tartja Balassagyarmatról dr. Molnár Pál, nyugdíjas pedagógus, aki a másik múzeumot, a helytörténetit vezeti. A fehérre meszelt épület a városközpont egyik lakótelepének tövében áll. Valamikor nemesi udvarház lehetett. Három elhunyt díszpolgár fényképéhez érünk. — Nincs gyarmati, aki ne ismerné a két sebészt: dr. Kenessey Albertet és dr. Hartha Elemért — mondja kalauzom, majd hozzáteszi: — Hivatásuknak éltek mindketten, de nem is gazdagodtak meg! A harmadik fotón Böjtös Sanyi bácsi, aki százezer forintot hagyott a városra! Arrébb Ligeti Lajos akadémikus fényképe néz le rám, ő is Balassagyarmat szülötte. Horváth Endre itt érettségizett, s itt is van eltemetve, iparművész volt. Sokan nem ismerik, pedig naponta forgatják kezükben munkáit: a megannyi papírpénzt, bélyeget. O volt a Pénzjegynyomda művészeti vezetője, dolgozott a pengővilágban, de készített százmillió B-pengős inflációs pénzt is. Majd megtervezte a forintot — a tíz, húsz, ötven, százforintos címletű papírpénzt. Bankóin föllelni a palóc népművészet motívumait is. Nevéhez fűződik a rézmetszetszerű bélyegek előállítása. A rézlapra négyzetmilliméterenként tíz vonást húzott, úgy rajzolta meg híres gyümölcssorozatát, a Petőfi-, a Bem- és a Gorkij-bélyegeket. — Belga-Kongó tízfrankosát is Horváth Endre tervezte — teszi hozzá Molnár bácsi, majd megkérdi, kíváncsi vagyok-e, kik tanultak Gyarmaton. Már sorolja is Tolnay Kláritól, Fényes Szabolcsig a sok híressé vált egykori gyarmati diákot. Majd halkabbra fogja hangját, szinte súgja, hogy Balassagyarmaton született Michel Gyarmati, a párizsi Folies Bergéres művészeti vezetője is. Ha Párizsban járok, keressem fel, ingyen nézhetem meg a híres mulató műsorát . . . Újabb fotó, s még halkabb hang: — Ebben a leánykollégiumban zajlott le az a túszdráma... Két fiú fegyverrel tartotta fogva a lányokat. . . Volt itt földindulás. Erre nem vagyunk büszkék! — A mai balassagyarmatiak is őriznek régi emlékeket? — kérdem búcsúzóul a helytörténeti tár vezetőjét. — Főleg az idősebbek. A sok bevándorló és a fiatalabbak nem ismerik eléggé az egykori várost, az itt született vagy az itt megfordult híres embereket. Helytörténeti kiállításunknak, sajnos, nem túl sok a látogatója ... El is határoztuk, hogy vándorkiállításokat rendezünk az érdeklődés felkeltésére. Első állomása a városi kórház ... * — Azzal, hogy határvárossá vált Balassagyarmat, lelassult a fejlődés — állapítja meg Kmetty Kálmán tanácselnök-helyettes. — Hiszen a kereskedelem alapjait rendítette meg a változás. Hiába nyeri vissza az 1886-ban odaveszett mezővárosi rangot, hiába megyeszékhely, a második világháborúig csak a század elején megkezdett építkezéseket folytatják, de új középületeket nem emelnek. Azaz: a megye gazdasági, kereskedelmi életében az egyre inkább iparosodó salgótarjáni szénmedence veszi át Balassagyarmat szerepkörét. A felszabadulás viharvert állapotban tallálja az egykor oly virágzó várost. A németek, mielőtt a szovjet csapatok bevonulnának, felrobbantják a lőporraktárnak használt zsinagógát és a régi, emeletes pályaudvart. Romos a lakóházak egynegyede, megrongálódnak a középületek, az iskolák. Még néhány évig innen irányítják ugyan a megye ügyeit, de 1950-ben Salgótarján lesz a megyeszékhely. Újabb csapás: már nemcsak a kereskedők, de a hivatalnokok is hurcolkodnak. Munkalehetőség nincs, az egyetlen üzem — amolyan ipari rezervátum —, a seprűgyár alig néhány dolgozót foglalkoztat. Csak a keserű szóvicc járja: ,,a megyének van egy Tarjánja és van egy gyarmata . .." — Érthető, hogy Salgótarjánba helyezték a megyeközpory tot — mondja a tanácselnökhelyettes —, hiszen iparváros volt már akkor is, jelentős munkásbázissal. Csak az volt nehezen elfogadható, hogy kátyúba ragadt Balassagyarmat szekere ! Ránk ragasztották a dzsentrifészek bélyegét, s évekig tartott, amíg levakartuk magunk ról! A kívülállók összekeverték a várost a megyeközponttal — holott mindig is rossz viszony volt a város haladóbb szellemű vezetői és a megyei urak között! A szolgáltatóház és az Ipoly Áruház A szabadtéri múzeum A felszabadulástól 1958-ig Balassagyarmaton összesen 12 új lakás épült állami erőből, s csatornahálózat is csak ezután. Idézet egy 1975-ben megjelent tanácselnöki nyilatkozatból: „Főként a fiatalabbak érezték úgy: el kell menniük innen, ha boldogulni akarnak. Voltak évek, amikor sok-sok ház kapujára akasztottak hirdetőtáblát: Ez a ház eladó!". Ebben az időben történt, hogy meghalt a városi W.C.-s néni, s már másnap százan jelentkeztek a helyére. Égy aszszony innen a tanácsháza ablakából akart kiugrani, mert nem ő kapta az állást. Részlet egy hírből: ,,Balassagyarmat a negyedik ötéves terv időszakában több mint 1100 lakás falainak felhúzását irányozta elő, ez több mint amennyi a településen az 1800-as évektől 1920-ig összesen megépült." Egy járókelő véleménye: „Sok elavult, a városképbe nem illő házat lebontottak, és sok, a századfordulón épült, használható lakóházat felújítottak. Új üzletek nyíltak, 1976-ban átadták az Ipoly áruházat, öt új lakótelep épül, bővülnek a szolgálta-10