Budapest, 1979. (17. évfolyam)
5. szám május - Sebők Magda: Szófia centenáriuma
A Nemzeti Színház vita folyt, és a tervezők külföldi szakemberekkel is konzultáltak. — Mit tartalmaz ez a terv? — Az ezredfordulóig kidolgozott terv 1 200 000-1 250 000 lakossal számol. Előírja, hogy a népesség növekedésének főként a természetes szaporulatból kell származnia (a születések száma 18 ezrelék), s hogy a bevándorlást a minimumra kell szorítanunk. Az utóbbi hét évben még mindig túlságosan sok, 107 ezer volt a bevándorlók száma. Arra is törekednünk kell, hogy a város területe ne növekedjék jelentősen. Az elmúlt száz évben a területi növekedés közel harmincszoros volt (1879: 5,6 km1 , 1979: 174 km2 ). A város déli részén a Vitosa lábáig terjeszkedhetünk, ahol Szófia legjobb levegőjű lakónegyedét építjük fel. Számos intézkedést foganatosítunk a főváros levegőjének javítására. Tovább növeljük a város zöldterületeit. Ma 16,18 m2 zöldterület jut egy lakosra, 2000-ben 60 m2 , a Vitosát és a város környékén létesített pihenőparkokat, mesterséges tavakat nem számítva. Az ökológiai egyensúly fenntartása végett és természetesen a város zöldség-, gyümölcs-, tojás- és tej- tejtermék-ellátásának biztosítása céljából is arra törekszünk, hogy a városkörnyéki mezőgazdasági területeket ne használják más célra. A környezetvédelmi intézkedések sorába tartozik egyes ipari létesítmények kitelepítése is. Nem maradhatnak a város területén olyan üzemek, amelyek jelentős mértékben szennyezik levegőjét. Nemcsak ipari üzemeket telepítünk ki, hanem sok más olyan létesítményt is, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a fővárosi funkcióval. Miért legyen például a Bolgár Tengerhajózási Vállalat központja Szófiában? Decentralizáljuk az oktatást is, új egyetemeket, főiskolákat létesítünk vidéki városokban. Megtartjuk a város száz év alatt kialakult, sugaras-gyűrűs struktúráját, de megszüntetjük monocentrikusságát: másodlagos városközpontokat alakítunk ki keleten, délen és nyugaton. 220— 250 000 lakosú, modern városrészek lesznek ezek, amelyek minden tekintetben kiszolgálják az ott lakókat, kellemes életkörülményeket biztosítanak számukra, és a Belvárost is tehermentesítik. A város északi pereme megmarad ipari övezetnek, ahol modern üzemeket építünk, elsősorban a munkaigényes, fejlett szakmai tudást követelő ágazatok számára. (Elektronika, műszeripar, híradástechnika stb.) Szófia részesedése az ország teljes ipari termeléséből továbbra is 17% marad, amit kisebb munkáslétszámmal, kevesebb üzemmel, nagyobb termelékenységgel ér el. — Tudomásom szerint Bulgária hét városának lélekszáma haladja meg a százezret. Hogyan alakul a jövőben Szófia és az ország többi nagyvárosának viszonya? — A terv legfontosabb sajátosságát érinti ez a kérdése. A főváros rendezését területi rendezéssel kapcsoljuk össze. S ez nemcsak azt jelenti, hogy az agglomerációban regionális központokat fejlesztünk ki, hanem azt is, hogy az ország egész területét gazdasági és kulturális körzetekre osztjuk. Nagyjából egy-egy nagyobb vidéki város és vonzásköre alkot majd egységet. Ilyen létesül pl. Plovdiv, Sztara Zagora, Pleven, Várna, Burgasz, Rusze körül. Ezzel megszüntetjük a vidéki városok ma is meglevő elmaradottságát, és egyben Szófiát is tehermentesítjük. — Ha Szófia Városi Tanácsának három legnagyobb gondját kellene meg fogalmaznia, melyik hármat említené és milyen sorrendben? — Lakáshiány, közlekedés, infrastruktúra. A lakáshiány a legsúlyosabb problémánk, és a lakásépítés a legnagyobb feladatunk. 1976-ban 15 ezer lakást építettünk, 1978-ban 17 ezret. A hetedik ötéves tervben pedig már 25 ezer lakást kell évente építenünk, hogy tervünket valóra válthassuk: el akarjuk érni, hogy 2000-ben minden családnak önálló lakása és minden családtagnak külön szobája legyen. Az ezredfordulón 17 m2 lakóterület jut majd Szófiában egy lakosra. Ehhez mintegy 12,5—13 millió m2 -nyi lakóterületet kell felépítenünk. Eddig főként a város peremvidékén építkeztünk, a jövőben építkeznünk kell a Belvárosban is. Hatalmas területeket szanálunk fokozatosan a belső városrészekben, megkímélve a még jó állapotban levő házakat, de könyörtelenül lebontva azokat, amelyeknek állaga, komfort-fokozata nem megfelelő. — A várost járva úgy láttam, hogy itt kevesebb az autó, nem tapasztaltam olyan torlódást a Belváros közlekedésében, mint nálunk. — Szófiában jelenleg 163 ezer személyautó van. De a számuk rendkívül gyorsan nő. Az elmúlt évben 10 ezer személygépkocsit vásároltak a szófiaiak. Ennek az évnek a két első hónapjában már 4 ezret. Ez nem kis gond. Át kell alakítanunk az úthálózatot, hogy a tranzitforgalom elkerülje a várost. Beszéltem Szófia másodlagos városközpontjairól; nos, ezeket külső útgyűrűvel kötjük össze egymással és az északi ipari övezettel. Ily módon az autók nagy részének nem kell a Belvároson áthaladnia. A tömegközlekedés jónak mondható, bár a szűk utcák miatt a járművek átlagsebessége alacsony és egyre csökken. Ezen a bajon sokat segít majd a metró megépítése. 2000-re 50 km-es metróhálózatunk lesz. 1985-re elkészülő első szárnyvonala a 110 ezer lakosú Lulin lakótelepet kapcsolja majd össze a Belvárossal. Utána megépítjük a délkeleti szárnyat, majd a többit. Fejlesztjük a trolibuszhálózatot; ezek a járművek főként a Belvárosban közlekednek majd. Az autóbuszok pedig elsősorban a külső övezetekben, ahol több autóbuszbázist létesítünk. Az autóbusz-közlekedés feladata a másodlagos centrumok összekapcsolása, a metró kiszolgálása és a távolsági közlekedés lebonyolítása lesz. A villamos is megmarad, elsősorban a külterületeken. — Végül kérem, szóljon néhány szót az infrastruktúrával kapcsolatos terveikről. — Fokozatosan ki kell cserélnünk a teljes közműhálózatot és korszerűsítenünk a fűtést. Főként távfűtést alkalmazunk majd. Nagy feladatunk iskolák, óvodák építése. A felsőoktatási intézmények számára két oktatási-tudományos központot hozunk létre. Külön városrész lesz ez, ahol a kutatás és az oktatás összekapcsolható. További új kórházakat kell építenünk — ezeket a város jó levegőjű zöldövezeteibe telepítjük. A régi, elavult belterületi kórházakat modernizáljuk és rendelőintézetekké alakítjuk. — Sok sikert kívánunk e nagyszabású terv megvalósításához. Köszönöm a beszélgetést. Búcsúséta a városban. Este 10 óra van, s még mindig a Szófiára oly jellemző, magával ragadó nyüzsgés az utcákon, tereken. Azon töprengek, miért éreztem magam otthon az első perctől fogva ebben a városban. Valamiben, valami fontos dologban hasonlít Budapesthez. Nem az új városrészekre gondolok, azok nem hasonlítanak: ugyanolyanok. S nem is azokra a 30-as években épült utcákra, házakra, amelyek lehetnének Budapesten is. Az ragadott meg, ami a nem harmonikus fejlődésü, hadiutakon megtelepült, sokszor rombadöntött, mindig újjáépített városok sajátja csak: az a kedves, talán suta sokarcúság vonzott, ami nem dz egymást szabályosan váltó építészeti stílusok különféleségéböl, hanem éppen az egységesség és folytonosság hiányából származik. Az is sokat mond egy város múltjáról, ami hiányzik, ami elpusztult belőle. Sebők Magda
