Budapest, 1979. (17. évfolyam)

4. szám április - Schmidt Ádám: Utcanevek üzenete

Konti József zeneszerző, Vidorné.Gazsi Mariska és Blaha Sári, 1900. Fővárosi Orfeum nyerte meg tetszését. Megállapodásra jutott Waldmann Imrével a helyiség felhasználását illetően, majd fiatal újságírókkal : Molnár Ferenccel, Heltai Jenővel, Szomaházy Istvánnal és Herczeg Ferenccel — akik szívesen csatlakoztak hozzá — létrehozta a Tarka Színpadot. Az előadásokat késő este, az orfeum műsora után tartották. Az első bemutató 1901. november 17-én volt — igen szép sikerrel. 1902 januárjában a napilapok már a Tarka Színpad új műsároról számoltak be. Az első pesti kabaré nem volt hosszú életű. A közönség nehezen szokott tiozzá a magyar nyelvű műsorhoz. A Fővárosi Orfeumban változatlanul tovább peregtek a nemzetközi artistaműsorok, de nem követte őket kabaré. Az első világháború után a színházak válságba jutottak. 1920 októberében a Vígszínházát — hosszú tárgyalások után — Ben Blumenthal, a New York-i United Play Corporation elnöke vette meg. A színház új vezérigazgatója s egyben Blumenthal pesti helytartója Roboz Imre, a művészeti igazgatója Jób Dániel lett. Amikor nyilvánosságra hozták a Vígszínház eladását, illetve a tulajdonosváltozásról szóló hírt, ma már elképzelhetetlen botrány tört ki a budapesti színházi világban; a napilapok vezércikkben tüzeltek, vádaskodtak és érveltek ellene. Közben a Nagymező utcában is halványulni kezdett a varieté csillogása, vesztett fényéből a revü, és így ismételten válsághelyzetek alakultak ki. A Fővárosi Orfeum többször is gazdát cserélt. Mozit akartak nyitni benne, de a hatóságok ezt a tervet elvetették, mert ezt a nagy gonddal megépített épület méltatlan felhasználásának tartották. Nemsokára, a Vígszínház eladása után, Roboz Imre vezérigazgató egyre gyakrabban fordult meg a Fővárosi Orfeumban. Nem a műsor tarkaságát csodálta, a színház megvételéről folytatott tárgyalásokat. 1921 októberének második felében már újból Budapestre érkezett Ben Blumenthal, és megvásárolta a Fővárosi Orfeumot is színháznak. Természetesen ez a vétel is nagy viharokat kavart; a vállalat alkalmazottai a Városházán tiltakoztak az orfeum kisajátítása és színházi célokra történő átalakítása miatt. A sajtóban újból megindult a támadás az új színház, illetve annak tulajdonosa ellen. Teljes bizonytalanságban tartották az új vállalkozókat egy esztendőn át, végül is a színház megnyitását nem tudták megakadályozni. 1922 augusztusában hivatalosan is engedélyezték a belső átalakítást. Vágó László, Málnai Béla és Szentgyörgyi István végezte a munkálatokat. A körülményeket nem lehetett idillikusnak nevezni. A szélsőjobboldali sajtó állandóan botrányt kevert a színház körül. Amikor decemberben a belügyminiszter megadta a működési engedélyt, még egyszer felszították a kedélyeket. Ilyen és ehhez hasonló módon: „ ... a legélesebben tiltakozunk az ellen, hogy ebben a zsidó mentalitástól amúgyis agyonfertőzött városban újabb bacilustenyésztő telepet állítson fel egy jöttment dollár-izraelita." December 22-én közölték a napilapok, hogy a főváros színházvizsgáló bizottsága, „bizonyos műszaki átalakítások esetén, egy szótöbbséggel, a színháznyitási engedély megadását javasolja a tanácsnak." A „sok kalandos megpróbáltatás", amint a Pesti Hírlap írja, végeredményben az új vezetőségnek kedvezett: felkeltette az érdeklődést az új színház iránt-Végre, december 23-án, az operett bevonulhatott második pesti otthonába. Blumenthalék kezéből azon-Kosáry Emma a Csárdáskirálynőben, 1916. Fedák Sári és Medgyasszay Vilma a János vitézben, 1903. 36