Budapest, 1979. (17. évfolyam)

3. szám március - Szilágyi András: Két ötvösremek

Visszatérve a Városkútnak nevezett építményhez, a homlokzatába beépített faragott kövek kétségkívül középkori épületmaradványok. Ezeket már 1854-ben említik. Jókai Mór, aki sváb-hegyi villájába innen hordatta a vizet, több ízben ír róluk. Arra azonban, hogy mikor és honnan kerültek ide ezek az építészettörténetileg értékes középkori faragványok, sehol sem találunk utalást. Az ablak alatti kő pillérlábazat lehetett. Az ablakot két oldalról középkori boltozat bordaívei fogják közre, amelyeken egykor sárkánydíszítésű faragvány nyugodott. Az ablak fölött gótikus pillérnyaláb köve, alatta egy mennyezeti bordadarab látható. A két falfülke alapját két román stílusú pillérlábazat képezi. E faragott kövek nem szerves elemei a kis épületnek, hanem máshonnan, esetleg a környéken levő romba dőlt épületről származnak, s díszítő célzattal építették be a kútház falaiba. ,,A díszítési szándékon túl — írja dr. Péczely Béla — éreznünk kell, hogy a múlt megbecsülése, a történelemre való utalás is szerepet játszott e kövek elhelyezésében. A XVIII. század végén általános szokás volt a régi faragványok felhasználása kerti lakokban, műromokban, itt valami hasonló jelenséggel találkozunk, azonban valahogyan inkább a régi megbecsülése okából, tehát mai szóval élve műemlékvédelmi szándékkal." A Városkút a középkorban nagyon fontos szerepet játszott: egészséges ivóvízzel látta el Buda városát. A közvetlen környék számára ma is több lehetne talán műemléknél, vizét esetleg hasznosítani lehetne. Dr. Radnai Lóránt 41